A hazugságok ára nem a hazugokat terhelik.

A huszadik század minden szempontból az emberiség történetének az egyik legsúlyosabb évszázada volt, gondoljunk akár a két világháborúra; a hidegháborúra, melynek során a világ két legnagyobb hatalma majdhogynem véget vetett az emberiség jövőjének. Ám a felsorolásból lehetetlen kihagyni a csernobili atomkatasztrófát, ugyanis olyan következményei lehettek volna ennek, amikbe jobb bele sem gondolni. Az ideológiák háborúja végigkísérte a komplett évszázadot, ám a csernobili katasztrófa volt az, ami igazán be tudta mutatni, hogy egy tekintélyelvűségen alapuló rezsim hogyan is tudja megbéklyózni a cselekvést. Erről, és a baleset konzekvenciáiról számol be nekünk részletesen és szemléletesen az HBO eddigi legelismertebb sorozata, a Chernobyl.

A valóság tockosait osztja ki nekünk a Chyernobyl, ugyanis itt nincs egy vizuálisan kiemelkedő intró, nincsenek dúdolható, hangzatos soundtrackek sem. Itt a valóság van tálalva számunkra, mindenféle finomkodás nélkül, ami bizony vizuális szinten is megterhelő lesz sokaknak. A történet nagyon határozottan halad végig a széria összes, szám szerint öt epizódján, nincsen egy feleslegesen elejtett mondat sem, így érdemes minden pillanatot tágra nyílt szemekkel végigkövetni, ugyanis a nagy puzzle összerakásához szükségesek a kis darabok is, amiket út közben ejtenek el számunkra. A Chernobyl hatalmas ereje abban rejlik, hogy a végletekig racionálisan és élethűen mutatja be a történések lehetséges, vagy éppen valós láncolatát. Karakterek tekintetében szintén hihetetlen jól van elhelyezve a fókusz, ugyanis olyan karakterek szemén keresztül követhetjük végig a történéseket, akik egy komplett fókuszcsoportot tesznek ki. Látjuk a kispolgári státuszú tűzoltót, aki terhes feleségét hátrahagyva megy a dolgára, anélkül, hogy bármi fogalma lenne a történésekről, és a feleség az, aki mindent megtesz azért, hogy férjével tölthesse az utolsó óráit is. A históriákba nem ezek az emberek kerülnek elő, de éppen ezért is emelkedik ki a Chernobyl minden eddig látott sorozat közül.

A karakterek itt nincsenek idealizálva, mindenki esendő. Mégis pont ezzel a realista állásponttal tud emléket állítani azoknak a hősöknek, akik az életük árán is védték a családjukat, a nemzetüket, a komplett világot, anélkül, hogy tudtak volna a probléma valódi mértékéről. Emléket állít azoknak, akik számára a Szovjetunió nem volt hajlandó.

És akkor álljunk meg egy kicsit a nemzetek szónál, ugyanis a Szovjetunió idejében zajlik a történés, ami nem fél bemutatni a pártállam valódi működését, nem fél bemutatni az ideológiák destruktív hatását. Nem csak a mentés, az evakuáció és a sugárzás terjedésének meggátolása mehetett volna sokkal gyorsabban a valóságnál, de a megelőzés és a hibaelhárítás is végbe mehetett volna egy olyan rendszerben, ahol hozzáértő emberek dolgoznak a korszerű technológiával. Mindezekkel szemben viszont erősebb érvnek bizonyult az olcsóság. Ezt nem én mondom, hanem Valery Legaszov, aki a sorozat központi karaktere, és aki úgy magyarázza el az egyszerű nézők számára az atomenergia alapvetéseit, mintha az olyan közérthető és triviális lenne, mint a müzlis dobozokon helyet kapó leírások.

Valery Legasov (Jared Harris) fizikus és Boris Shcerbina (Stellan Skarsgard) párttisztviselő olyan hihetetlenül jól vannak életre keltve, hogy azt már magában túl jó nézni. Dyatlov karakterétől a mai napig feláll a hátamon a szőr, és ahogy Paul Ritter őt életre keltette, az előtt le a kalappal. Ugyan csupán öt epizódból áll össze a sorozat, mégis szembetűnő karakterfejlődések figyelhetők meg mindenütt. Az egyetlen karakter, aki kicsit kilóg a valóság szagos mocsarából, az számomra Ulana Khomyuk (Emily Watson), aki túlságosan jól jött rá mindenre, és túlságosan jól manipulált mindenkit, ahhoz, hogy az ismert befejezés megszülethessen. Az utolsó epizód végén kapunk is egy kis betekintést a valódi adatok és fotók közé, amiből igazán kiderül, hogy milyen aprólékos munkával érték el ezt a baromi jól összerakott, közérthető és mindenki számára ellenpéldaként szolgálható direktívát. Ugyanis a karakterek kiköpött hasonmásai a valós személyeknek. Emellett azt sem hallgatja el, hogy a mai napig nincsenek reális adatok az áldozatok számáról, főleg nem a korábban Szovjetunióhoz tartozó területeken.

A Chernobyl lerántja a leplet a szovjet vezetésről, a KGB ténykedéséről és a katasztrófát körbeölelő képmutatásról és hazugság-áradatról. Ezek mellett viszont nem felejt el kalapot emelni azon hősök előtt, akik minden egyes ott töltött órával egyre közelebb és közelebb kerültek a halálhoz. Ezek azok a témák, amikre igenis szükség lenne a köztudatban ahhoz, hogy ne sétáljunk bele ugyanazokba a csapdákba évtizedről évtizedre, újra és újra.

Mint sorozat: 10/10

Mint fontos történelmi lecke: 10/10

Mint, ahogy Dyatlov is mondta: 10/3,6. Nem jó, de nem is tragikus.

(bocsi.)

Ha tetszenek a kritikák, kövess engem Facebookon és Youtube-on: 

https://www.facebook.com/akultblog/

https://www.youtube.com/channel/UCBVfDJhOJVC9jQAuS1INaCQ