Testközelből láthatom mindkét (mindhárom) oldal kihívásait a digitális munkarend kapcsán két, általános iskolás gyerek, tanár feleség és saját szülői tapasztalataim alapján.

A gyerekeknek az első napok a "nem kell iskolába menni" érzéssel teltek, amíg meg nem érkeztek az első feladatok. Tudatosítani kellett bennük, hogy ez most nem szünet, csak máshogy kell tanulni, mint eddig.

Az első napok azzal mentek el (amikor én nem annyira tudtam dolgozni),hogy  rendeltünk, hadrendbe állítottunk notebookok, hogy mindenkinek legyen munkaeszköze. Kialakítottuk a munkaállomásokat, hogy mindenkinek adottak legyenek a nyugodt munkakörülmények. Szerencsére mi megtehetjük, de tudom, hogy sok családnak gondot okoz. Tudok olyanról, hogy a két gyerek osztozik egy szem haldokló okostelefonon az egy szobás lakásban.

Közben az iskolákban is zajlottak az események, mozgalmas hétvége volt a gyerekek iskolájában és a feleségeméknél is. A tanárokat,szülőket,diákokat bedobták a mélyvízbe, de rá kell jönni, hogy itt vagy összekapaszkodva valahogy partra vergődünk vagy megfulladunk.Mindenki olyan eszközöket igyekszik használni, amit tud, amihez ért, amihez van segítség, aminek a használatát meg tudja tanulni.

Az első napok után elkezdtek jönni a feladatok.Csőstül, határidő nélkül. Elég nehéz rávenni egy kamaszt és egy kamaszodás elején járót, hogy megcsinálja, amit nem muszáj. Azt is ki kellett alakítani, hogy az csak a látszat, hogy itthon vagyok és bármikor ráérek segíteni.Meg kellett tanulniuk egy kicsit önállóbban feldolgozni a feladatokat.Nap végén,délután megnézzük, ki mivel nem tudott megbírkózni és akkor jöhet a közös tanulás, házi feladat készítés.

Később a tanerő is kezdett belerázódni, már vannak határidők a feladatok mellett, de az egyes tantárgyak összehangolása nem sikerül, így van olyan nap, amikor nincs feladat, van, amikor rengeteg. Ezt is tanulni kell a gyerekeknek, hogy ilyenkor a járványgörbéhez hasonlóan el lehet lapítani a feladatgörbét azzal,hogy  a kevésbé terhelt napokon a későbbi feladatok közül is koptatnak valamit.Ezt egy kicsit bonyolítja a rosszul felvett határidő, amit este 9-kor módosítottak másnap reggel 9-re az eredeti, egy héttel későbbi dátumról.

Sajnos nálunk a távoktatás nagyrészt kimerül a feladatkiosztás,számonkérés párosából. Kevés az online óra. Szerintem az új ismeret átadása igényelné az interaktivitást.

Sokan mondják, hogy most majd szülők jobban átérzik a tanárok helyzetét. Én másodkézből eddig is átéreztem, de az mindenképpen egy nagy különbség,hogy a tanárnak ez a szakmája,ez a munkája ezt tanulta. Megtanult tanítani. A szülő jó esetben érti a tananyagot és valahogy el tudja magyarázni a gyereknek, közösen megoldják a feladatokat.

Mindezt munka mellett,után,helyett.

Rosszabb esetben a szülőnek is gondot okoz a 5-es matek vagy a német nyelvben az egyszerű múlt és még sorolhatnám.Ha még a megélhetése is veszélybe került, akkor mindezt a megélhetési problémák okozta feszültséggel terhelten kell abszolválnia.

A gyerek számára a szülő egy új szerepkörben jelenik meg, amit nem nagyon tud hova tenni, vagy nem tudja annyira komolyan venni, hogy most apa a tanár. Ez újabb feszültségeket szül.

Szerencsére itt a várva várt tavaszi szünet, amit valószínűleg sok szülő és tanár jobban vár, mint a gyerekek.