Frida Füveskönyve
Többek között ezt a könyvet is olvasásra ajánlottam a közelmúltban zárult budapesti Frida Kahlo kiállítás kapcsán.
Jómagam is vettem a „fáradtságot” – nem volt az!!
Mi ez a könyv?
- életrajzi regény?
- művész portré?
- szenvedés történet?....esetleg
- mese?
- szakácskönyv?................
Miről szól?
- életről,
- halálról,
- szerelemről,
- csalódásról,
- Mexikóról,
- családról,
- barátságokról,
- emberi kapcsolatokról,
- hagyományokról,
- szokásokról,
- misztikumról,
- a főzésről???...........
A válasz a könyvben és Benned. Számtalan érzés, benyomás kavarog az emberben olvasása közben.
De mielőtt bárki hozzákezd, érdemes egy kicsit tájékozódni Frida Kahlo életéről, hogy könnyebben érthetőek legyenek az egyes fejezetek.
Számomra nem olyan könyv volt, amit „falni” lehet. Sokkal inkább lassan emészthető, visszalapozós, mégegyszerolvasós.
Nem írom ide - még nagy vonalakban sem- a történetet.
Az érdekessége, különlegessége abban is rejlik, hogy minden fejezet végén találunk egy-két receptet. Így tehát szakácskönyvként is használhatjuk. Használhatjuk?
Tüzetesebben átolvasva egy-egy receptet még gyakorlott háziasszonynak is fejtörést okoz néhány megfogalmazás. Ebből viszont ide írok egy példát:
A mexikói rizsnél olvasható:
Egy lábasban, forró vízben 10 percig áztatjuk a rizst. Ezután lecsöpögtetjük és 15 percre kitesszük a napra. Felteszünk a tűzre egy fazekat sok olajjal. Amikor az olaj már egészen forró, belerakjuk a rizst a zöldségekkel. Közben a paradicsomot, hagymát és fokhagymát egy kevés vízzel pürésítjük. Ha a rizs kávébarnára sült, leöntjük a fölös olajat, és hozzáadjuk a darált és pépesített paradicsomot. Sóval ízesítjük. Amikor a lábasban az olaj már rotyog a paradicsomszósz tetején, hozzáöntünk két csésze csirkehúslevest, és lefedve főzzük, amíg be nem sűrűsödik.
De az is lehet, hogy mindez csak számomra nehézség!
A könyv - ettől függetlenül- különleges olvasmány egy rendkívül összetett, mégis színes egyéniségű nőről, fantasztikus művészről.
Frida kedvence –Narancsos omlós
A könyvben található egyik legegyszerűbb, leggyorsabban elkészíthető recept. Minden alapanyag ismert és kapható Magyarországon. Az elkészítési folyamat leírása is érthető és követhető. DE…..!!
A hozzávalók mennyiségét elolvasva máris „gyanús” a recept.
Vagyis, arra készültem, hogy kísérleteznem kell, mert 5 dkg liszt a többi alapanyaghoz képest nem jó arány, főleg úgy, ha ezt a tésztát nyújtani kell!! (legalábbis a könyvbeli leírás alapján)
Hozzávalók:
30-35 dkg liszt(Függ a narancs légazdagságától!)
12 dkg margarin, vagy vaj(én vajjal készítettem………..s egy jó ideje teljesen száműztem a konyhámból a margarint!)
10 dkg porcukor
1 narancs leve és lereszelt héja(a narancsot alaposan meg kell mosni!)
1 tojás sárgája
1 kávés kanál szódabikarbóna
Az elkészítés menete:
- A vajat és a cukrot keverőtálba tesszük, kikavarjuk.
- Hozzáadjuk a tojás sárgáját, összekavarjuk.
- Következik a narancs leve és reszelt héja, összekavarjuk.
- A szódabikarbónát és a lisztet adagoljuk folyamatos keverés mellett az előbbiekhez.
- A tálból deszkára borítjuk, kézzel átdolgozzuk, ha igényel még lisztet, akkor adunk hozzá.
(Nagyon jó állagú, nem ragacsos tésztát kell kapjunk.)
- Kinyújtjuk 4-5 mm vastagra.
- (A leggyorsabb a kör alakúval. Ha valamilyen alkalomra készítjük és a süti formájával is utalni akarunk az ünnepre, eseményre, akkor válasszunk ahhoz illőt. pl. harang, fenyőfa, tulipán…)
- Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük.
- Kisütjük 200 fokon.
- Ha megsült, kiszedjük és még melegen vékony réteg porcukrot szórunk rá, amit tovább ízesíthetünk: pl. vaníliás cukorral, őrölt gyömbérrel…..
Ha valaki gyakorlott süteménysütő, rögtön rájön, hogy ez a recept nem mexikói találmány.
Hasonló alapanyagokat, arányosan növelt mennyiségeket használva itthon is ismert, és kedvelt teasütemény. Nagymamám is rendszeresen sütött ilyeneket.
- A narancsot citrommal helyettesítve máris egy más íz világú finomság készülhet.
- A liszt egy részét lehet darált dióra, mogyoróra váltani.
- Vékonyabbra nyújtva, különböző ízű lekvárral megkenve, s összeragasztva szintén egy új süti kerül az asztalra.
Szóval lehet bátran kísérletezni! A sütés-főzés egyébként is egy nagyszerű alkotó, megkockáztatom, művészi tevékenység. Bár kétség kívül az improduktív kategóriába tartozik.
Ha megsütötted, küldj egy fotót, vagy véleményt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
