2023. máj 24.

Elhagyatott tejüzem

írta: KalandZóna
Elhagyatott tejüzem

Itt már nem készül macskafröccs

b261e786-4d7e-4b01-bd86-69408615a87a.jpegAz 1927-ben alapított Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. volt a Dombóvári tejüzem elődje. Az üzem államosítása 1949-ben történt, és a Tolna Megyei Tejipari Vállalathoz csatolták, amelyet 1955-ben alapítottak, és összefogta a megyében működő kis tejüzemeket. 1998-ban, az üzem privatizációja során, a Tolnatej Rt. vásárolta meg, majd 2004-ben végleg bezárt. 

2b8a770b-0ae1-4bc1-977f-6bfc240af35a.jpegAz élmény érdekes volt:

Az idilli kastélylátogatásunk után, hazafelé vezető úton vágytunk még izgalomra, amit az urbex hozhat. Szerencsére a sors kegyes volt hozzánk, és nem kellett messzire letérnünk utunkról ahhoz, hogy felfedezzünk valamit újat. Az elhagyatott dombóvári tejüzem bűvöletébe kerültünk. Ahogy közelítettünk, megpillantottuk a hatalmas "Eladó" táblát, mely elárulta, hogy az épület új gazdára vár. Az évek során azonban semmi élet nem lehetett az épületben, semmi nyomát nem láttuk a gondozásnak vagy hasznosításnak. A lerongyolódott falai árulkodtak arról, hogy mennyire elhagyatott. A kapu zárva volt, de mint mindig, az ilyen épületeknél van egy rés a kerítésen, amely bevezet a titokzatos helyre. Ahogy beléptünk, szemünk elé tárult a firkákkal telehintett falak káosza, melyek mintha önmagukban hordoznák az épület magányának és pusztulásának terhét.

Az épületben azonnal szembesültünk a rombolás és az elhanyagolás kegyetlen nyomával. Nem találhatok más szót, mint "katasztrófa", hogy leírjam, ami itt történt. Az épület nem ijesztő, inkább hátborzongatóan vonzóvá vált. Az első kiválasztott épületben még láthatóak voltak a csempék a falon, de a kábelek mindegyike hevert a földön, mintha valaki dühvel és elszántsággal tépte volna őket szét. Az épület maga nem szenvedett nagyon súlyos károkat, mégis a rombolás jelei mindenütt szembeötlőek voltak. Minden, ami értékkel bírhatott, elvittek, semmit sem hagytak az új tulajdonosnak. A kitört ablaküvegek a padlón hevertek szanaszét, mintha széttörött álmok darabjai lennének és a lábunk alatt mintha a romlás súlya alatt recsegne a padló minden lépésünkkel.

3474d46c-bee6-40db-a258-85c2c65c632d.jpeg

Felfedeztem egy sötét és végtelennek tűnő pincét. Olyannyira lenyűgözött, hogy semmi pénzért sem hagytam volna ki, bár azt sem tudtam, hogy milyen titkokat rejthet magában. Bár semmi különlegeset nem tartalmazott, mégis boldogsággal töltött el, ahogy végigsétáltam rajta. Bárcsak hosszabb lett volna! A pince mellett volt a TMK, és ott voltak az elhagyatott papírok és a rengeteg szemét. Azonban hiába volt ez a hely egykoron karbantartó műhely, egyetlen csavarhúzó sem őrizte meg emlékét a múltnak.

37f68775-ce29-4d28-88e7-503e60ed77ae.jpeg

A területen található egy lakóépület, melynek alsó szintjén egy raktár, míg a felső része lakóhelyként funkcionálhatott. Sajnos egyik helyiségbe sem sikerült belépnünk, hiszen mi nem kívánunk rongálni. Néhány ajtón lakat volt, némelyik zárva volt vagy egyszerűen csak deszkákkal lettek elzárva. Az ablakok olyan koszosak voltak, hogy még csak egy pillantást sem tudtunk vetni sem az épület belső részére, sem pedig a földszinten található diszkont üzletre. Biztos vagyok benne, hogy rejt titkokat vagy emlékeket az épület.

95aabcc5-df15-450e-9d48-8d0969d6ecb7.jpeg

Utoljára hagytuk az egykori vajgyár épületét, sajnos itt sem volt más a helyzet mint a többiben. A tűzrakóhely az egyetlen jel arra a graffitiken kívül, hogy van némi élet még az elhagyatott tejüzemben. Az épület hatalmas, ám nincs egy helység sem amiben szívesen töltenénk hosszabb időt. Azonban remélem, hogy a későbbiekben még járhatunk legalább ilyen helyeken. Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindenre lehetne hasznosítani, mert a falak állnak és az épületek szerkezete is viszonylag egyben van. Már csak az a személy hiányzik, aki meglátja benne a fantáziát. Remélem hamar bekövetkezik, hogy valaki beleszeret a régi tejüzembe.

a2cfbf4c-ebfd-475e-9f7b-952de3fdc666.jpeg

Jöjjön egy kis történelem a kezdetektől a bezárásig:

1933-ban, a termelés és export támogatásának egyik eszközeként a magyar kormány utasítására létrejött a Butyryl Magyar Tejtermékkiviteli Szövetkezet. Ezt a szövetkezetet 12 tejüzem hozta létre, köztük a Dombóvári Vajtermelő Központ Részvénytársaság is. Az OMTK kivételével az összes márka jegyzett vállalat belépett és részvényeket vásárolt a szövetkezetben. A Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. 75 darab 10 pengő névértékű részvényt jegyzett a Butyrylba, és Egres Imrét, a vállalat igazgatósági tagját is megválasztották a szövetkezet igazgatóságába.

abb07161-29a4-458b-97e2-5a553a6ccb76.jpeg
A Butyryl Magyar Tejtermékkiviteli Szövetkezet, amely állami márkajegyek használatára jogosított vállalatok vajexportját koordinálta, már 1933. február 15-től működött. Ennek eredményeként lehetővé vált a friss vaj teljes vagonokban történő exportja, így nem kellett várni, hogy az egyes cégek összegyűjtsék a vagonnyi termelést. Az első év után a szövetkezet már mintegy az ország vajexportjának 50%-át és a központilag gyártott, márkázott minőségű vaj belföldi értékesítésének 4/5 részét forgalmazta, anélkül, hogy tényleges állami támogatásra szorult volna. Az árkiegészítés ugyanis a tejtermelők árát kiegészítette. A Butyryl számára fenntartott remények hamar valóra váltak, mivel sikerült piacot szereznie Belgiumban, Franciaországban és Angliában. Ez lehetővé tette, hogy minden márkázott vajat átvegyen és értékesítsen. Annak ellenére, hogy az adó-visszatérítés csökkent 50 fillérről 30 fillérre, a félelmekkel ellentétben ez nem vezetett az ipari tejárak vagy a tejtermelés visszaeséséhez. Valójában 1933-ban növekedést tapasztaltak a tejtermelésben, valamint a belföldi fogyasztás lassú javulását is regisztrálták.

b5466854-d8f2-44b3-b4e5-a5c2cda35cc0.jpeg

Az 1939-es év válságos időszakot jelentett a vállalat számára több okból is. A zsidótörvények komoly hatással voltak a Dombóvári Vajtermelő Központ fő részvényeseire. Az ügyvezető igazgatói posztot márciustól Németh Ferenc töltötte be, Egres Izidor javaslatára, 700 pengő fizetéssel, amit a következő év elejétől 1.000 pengőre emeltek. Egres Izidor halála után Németh Ferenc lett a részvények felének tulajdonosa. Az igazgatóság tagjaivá Csamogurszky Dezsőt, dr. Rogyák Ernőt és Németh Ferencet választották a közgyűlésen. A vállalat könyvelő-pénztárosa, Molnár Sándor egyre nagyobb szerepet kapott az irányításban, és 1942-ben előléptek cégvezetővé.

06b215d2-d9f4-4446-a28a-1e7ebecb7533.jpeg

Az 1939-es év az első volt a vállalat megalakulása óta, amikor tényleges veszteséggel zártak. A TTSZ (Termelőszövetkezeti Társulások Szövetsége) által kötött tejszállítási megállapodások hátrányosan érintették a vállalatot, mivel csak 26 fillért vonhattak le a 2,9 pengős vajárból a feldolgozási költségek fedezésére. A száj- és körömfájás, valamint a takarmányhiány miatt a vajtermelés 5%-kal csökkent, visszatérve három évvel korábbi szintre. Külföldre egyáltalán nem szállítottak, a belföldi partnerek igényeit pedig csak más márkázott üzemekből történő vásárlással tudták kielégíteni. A szövetkezeti vaj eladásai 70%-kal csökkentek a korábbi időszakhoz képest, mivel november 1-jétől a tejszínt kellett beszállítani a központba, ami megszüntette a szövetkezeti vaj értékesítését. A termelés visszaesésével párhuzamosan azonban emelkedett a belföldi fogyasztás.

2656435d-a4be-4f5e-8fe1-0462f53ce588.jpeg

Az eredménytartalék terhére közel 10.000 pengő veszteséget számoltak el, amikor az 1940-es üzleti évet kezdték. A tejszállítási szerződéseket a korábbi feltételek szerint kötötték, csak a sovány tehéntúró ára emelkedett, de azt is csak az ármegállapító bizottság jóváhagyása mellett lehetett érvényesíteni. A vajért 50 fillérrel, a sajtért pedig 20 fillérrel lehetett magasabb árat kérni. Az újbóli termelésnövekedés 1940-ben és 1941-ben javította a rentabilitást, és mindkét év jelentős nyereséggel és kisebb osztalékfizetéssel zárult. 1940-ben összesen 441.618,85 kg vajat termeltek, amelynek átlagára 3,554-4,783 pengő között változott (éves átlag 4,014 pengő/kg). A vaj árát októberben emelték 3,8-ról 4,7 pengőre. Trappista sajtból 22.537 karikát gyártottak, amelyek összsúlya 35.455,27 kg volt, és 1,95-2,83 pengő között értékesítették. Ementáli sajtból 21.462,5 kg készült, amelynek ára 2,31-2,86 pengő között ingadozott kilónként. Göllén is beindult a sajtkészítés, ahol november-decemberben 504 darab Óvári sajtot gyártottak 1976 kg súlyban, amelyek ára 2,87-2,99 pengő között mozgott. Kazeinből mindössze 7.662,35 kg-ot állítottak elő, inkább a túrót (53.484 kg) értékesítették 40 filléres áron a sajtgyártóknak.

4e1d4b2d-1f17-46c4-870d-5e06909bf1d5.jpeg

1941 nyarán a magyar nemzetgazdaság történetében új szakasz kezdődött a háborúba való bekapcsolódással. Az állam óriási megrendelésekkel látta el a nagyipart, különösen a nehézipart, azonban a könnyűipar is hasznot húzott a hadsereg ellátásából. A mezőgazdaság terén is jelentős mértékű állami beavatkozás történt. Először a terménykészletek elosztására helyezték a hangsúlyt, majd a háborús érdekek kiszolgálására és szerkezeti változtatásokra törekedtek.1942-ben Tolna megyében a tejtermelés 29%-kal csökkent az előző évhez képest. Annak ellenére, hogy az első félévben tapasztaltak kisebb emelkedést, a tejmennyiség hónapról hónapra visszaesett, főleg a szárazság okozta takarmányhiány miatt. A TTSZ szövetkezetek 1942-ben, kivéve Nagyszokolyt, a budapesti kötelező kvótán felüli tejet saját feldolgozó telepükre szállították. Az 1942/43-as időszakra a vaj elszámolási ára 6,314 pengőre emelkedett, és korlátozták a helyben eladható tej mennyiségét, amelyet az előző év forgalmához viszonyítottak. Az ellátás fokozódó nehézségei miatt teljes egészében állami felügyelet alá helyezték a tejgazdálkodást. 1943 elején létrehozták a Tej- és Tejtermék Forgalmi Központot, amelynek feladata az irányítás volt. Azokat a tehéntartó gazdákat, akiknek legalább két tehene volt, kötelezték a tejbeszolgáltatásra, és az évi 270 nap során minden tehénre napi 2 liter tejet kellett leadniuk.

fd03ff9e-a385-4fb6-92eb-a2c78a11d217.jpeg

Az újdombóvári üzem tulajdonosai, amikor az iparengedélyeket felülvizsgálták, kérésüket terjesztették elő a nagytejgyűjtő tevékenységi körük kibővítésére. A kibővítés magában foglalta a vajgyártást, sajtkészítést, sűrített tartós tej előállítását, valamint a "nem emberi táplálkozás céljára szolgáló tejkészítmények" gyártását és városi tejellátást. Az elsőfokú iparhatóság 1942. szeptember 26-án elutasította ezt a kérelmet. A fellebbezést azzal indokolták, hogy ezeket a tevékenységeket korábban a nagytejgyűjtő engedélyük alapján gyakorolták. Az alispán válaszában közölte, hogy bár jogosulatlanul végezték ezeket a tevékenységeket, ha új engedélyt kérnek, és a földművelésügyi miniszter előzetesen hozzájárul, kiadhatják az iparengedélyt. Az újdombóvári Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. üzemét a dombóvári főjegyző az OMTK (Országos Magyar Tejgazdasági Központ) nevére íratta át a B/különlajstrom 2/1943. szám alatt. Ez 1943. november 17-én történt, és az OMTK a háború alatt Budapest tejellátásának fő szervezője volt.

879ec754-cfba-4c6b-9fa9-7602ed02e308.jpeg

Később, a német katonai megszállástól kezdve, valamint az alkalmazottak behívását és kényszer elbocsátásokat követően a pontos adminisztráció nem volt megvalósítható, és a tervezett üzemeltetés sem valósulhatott meg. Mindig a jelenlegi helyzethez kellett alkalmazkodni és ennek megfelelően cselekedni. 1944. november 28-tól 1945. február végéig a budapesti központnak semmiféle kapcsolata nem volt a dombóvári teleppel. Amikor Egres István, Németh Ferenc és Ungár Sándor, akik Budapestről érkeztek a két hetes utazás után, örömmel tapasztalták, hogy a gyárban Horváth János üzemvezetővel és a régi alkalmazottakkal a munka sértetlenül folytatódott, és csak a közvetlen harcok idején szünetelt néhány napig.

05e8cb76-6c37-48e5-bfd1-32f50b6fbfc7.jpeg

A második világháború utáni években Tolna megyében a tej szövetkezeti mozgalom újjáéledt. A német szövetkezetek tevékenységét nem engedélyezték, helyettük székely és felvidéki telepesek szövetkezetei jöttek létre, így 1948-ban az szövetkezetek száma 106-ra emelkedett. László Antal, a Nemzeti Parasztpárt szövetkezeti felügyelőjének megállapítása szerint a legtöbb szövetkezet csupán a működési keretet biztosította. Bár voltak igazgatóságok és felügyelőbizottságok, általában a tejet összegyűjtő személyek a szövetkezet által kiválasztott cég alkalmazottai voltak, amelyhez a szövetkezet a tejet szállította. A gazdák általában a hivatalos tejárat fizették, de 1947 végén a TTSZ visszatért a zsírtartalom alapján történő fizetéshez, és felárat is adott a jobb minőségű tejért. 

d0be9304-aea0-4751-8a96-8ceee9fd550c.jpeg

A háború idején Horváth János és mások, a saját testi épségüket kockáztatva megmentették a dombóvári vajgyárat. A visszavonuló német csapatok hatalmas mennyiségű lőszert hagytak a gyár előtt, amit ők távolítottak el veszélyeztetett helyzetben. Amikor a Budapestről érkező igazgatósági tagok át akarták venni az irányítást, a dombóvári vajgyárat hadiüzemmé nyilvánították, és a Vörös Hadseregnek szállították a termékeket. Később átadták a Bolgár Hadseregnek, és csak 1945. július 1-jén kapták vissza a tulajdonosok a rendelkezési jogot. Ekkor léptek kapcsolatba újra a régi szállítókkal és szövetkezetekkel, bár továbbra is főként a hadseregnek szállítottak, csak kis mennyiségben tudtak vajat és sajtot gyártani és forgalomba hozni polgári célokra. Egy alispán által készített felmérés szerint 1945 áprilisában az üzem napi teljesítménye 4 mázsa vaj volt, amelyhez az alapanyagot a termelőktől vásárolták fel, és 26 munkást foglalkoztattak.

8822038e-ff50-4e6d-aec0-a924b2c88c90.jpeg

A Vörös Hadsereg 1945. június 21-ig fizetés nélkül 1278,5 liter tejet, 74 kg tejszínt, 62 kg vajat és 1308 kg sajtot vett igénybe, összesen 21 935,5 pengő értékben. A dombóvári vajgyár olyan kevés tejet termelt, hogy alig volt elég a 24 alkalmazott természetbeni ellátására. A részvénytársaság vezetőjét, Németh Ferencet 1945. július 21-én politikai okokból igazolták, bár megjegyezték, hogy nem akarták átadni a vajat a nemzeti bizottság határozata ellenére. A gazdasági nehézségeket súlyosbította, hogy 1946. január 25-én éjjel a vajgyár épületének tetőzete leégett. A tűzoltók és az alkalmazottak megakadályozták a tűz terjedését, így a gépek és berendezések a nagyobb kártól megmenekültek, de az árukészlet egy része megsemmisült. A gépeket áttelepítették a kazeingyárba, így folytathatták a termelést zavartalanul. Az újjáépítést októberre befejezték, és a gépek visszakerültek eredeti helyükre.

9e0a5898-2093-4eb5-ae95-eae3a756e58e.jpeg

A vajgyár leégése mellett más károk is érték a részvénytársaságot. A háború alatt és után nagy értékű szállítóeszközök - személy- és teherautók, kocsik, lovak, ládák, hordók és tejszállító kannák - vesztek el és semmisültek meg. Megmaradt ugyan néhány ló, hintó, szekér, autó és néhány szállítóeszköz, de ezek is korlátozottak voltak. Az értékálló forint bevezetése után rendezettebb körülmények között folytatódott a termelés, bár a fejőstehenek száma jelentősen csökkent a háború és a németek kitelepítése miatt. A takarmányozásukat a rendkívül aszályos évek tovább nehezítették. A gazdaságos működés érdekében más tejtermékek gyártására is áttértek, hogy ellensúlyozzák a vajgyártás veszteségeit. A tönkrement és megsemmisült berendezések pótlására 1945-ben a laboratóriumba új villanyrezsót és üvegből készült titráló készüléket szereztek be. 1946-ban felújították a teljes villanyhálózatot, és a gépteremben a gőz, víz és sólé vezetésére szolgáló csővezetékeket újították fel. Ezáltal a gyár újra megfelelően működőképes lett, és a termelés folytatódhatott.

9c2b98c6-0df1-4c82-91c3-727cbe587515.jpeg

A megfelelő feltételek biztosítása érdekében 1947 január elején a TETEOSZ (Tejipari Termelők és Értékesítők Országos Szövetsége) körlevélben kérte a tejszállítókat, hogy töltessék fel a jégvermeket. Azonban a fuvar költsége olyan magas volt, hogy sok helyen nem tudták kifizetni, ezért néhány helyen a kútvízzel való közvetlen hűtést próbálták ki a tejgyűjtő helyeken. 1948. szeptember 21-én Cselényi Sándor ellenőrzést végzett az újdombóvári telepen, ahol naponta körülbelül 6000 liter tej érkezett, átlagosan 3,6%-os zsírtartalommal és 11-12 savfokkal. A tej Budapestre négy tartálykocsiban került szállításra. A telepen rendet és tisztaságot talált, amely "jelzi a lelkiismeretes és gondos kezelést". 

6587a335-45ae-4a0a-a83a-4f77e4e8aac4.jpeg

Az adatok ellentmondásosak a Dombóvári Vajtermelő Központ államosításával kapcsolatban. A cégbíróság iratai szerint az FM Közellátási Hivatala 1948. október 4-én Cheltik Gyula személyében vállalatvezetőt nevezett ki, aki 1949. május 2-ig töltötte be ezt a tisztséget. Ezután döntöttek a cég felszámolásáról. A gyár a községi elöljáróságot 1948. december 4-én értesítette arról, hogy a 2959/1948. számú rendelet értelmében a Tejipari és Értékesítési Nemzeti Vállalathoz csatolták, és minden intézkedést Sipos János, a telep vezetője jogosult végrehajtani. Ezt a levelet Pongrácz József vállalatvezető aláírásával küldték. A 2959/1948. G.F. rendelet és az FM Tejgazdasági és Ipari Főosztály véghatározata alapján a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt.-t állami tulajdonba vették és felszámolták 1949. július 7-én, majd csatolták a kaposvári Délmagyarországi Tejipari Nemzeti Vállalathoz. A telepengedélyt Szabolcs Géza kérésére a kaposvári cégbíróság jegyezte be. A tejipari vállalatok tájegységi szerveződése, beleértve a németi vállalatokat és a tejipari központot, rövid életű volt, mindössze másfél évig működött. A Dombóvári Vajtermelő Központ négy üzeméből három üzem megszűnt az államosítással, míg a régi vajgyárban 1950-ben új történet kezdődött a Tolnamegyei Tejipari Egyesüléshez való csatlakozással. 

a2d4d312-3cd3-43f9-b906-352d0e2de6e1.jpeg

Az elmúlt években a dombóvári tejüzem profilja gyakran változott. Tejpasztőrözéssel, kazeingyártással és vajkészítéssel foglalkoztak. Akkoriban az üzem a Komló és Dombóvár lakosságának tejellátására és sajtgyártásra volt specializálódva. Naponta 7000 liter fogyasztási tejet vettek át és továbbítottak. Későbbiekben nagyobb kapacitással elkezdték a sajtgyártást is. Naponta összesen 15 000 liter tejet dolgoztak fel a sajtgyártás során, és dombóvári és köménymagos sajtot készítettek a belföldi fogyasztás számára. Az átállások az üzemekben nehézségeket okozhatnak, azonban a dombóvári tejüzemben az átállás simán zajlott. Ennek oka, hogy az évek során a vállalaton belül egy jól összeszokott csapat alakult ki. 1961-ben, az üzem 52 dolgozója közül 24 főt emeltek ki a törzsgárda jelvényével, ami jelzi az elkötelezettségüket és hozzáértésüket.

abb07161-29a4-458b-97e2-5a553a6ccb76.jpeg

1967-ben a dombóvári vajüzemben érdekes kísérletezést folytattak. A készülődés lényege, hogy új, eddig Dombóváron nem gyártott ementáli kemény sajt gyártásával próbálkoznak. A kezdeményezés kifizetődőnek ígérkezik és gazdaságilag is megalapozott. Adva van egy tejtermék gyártására alkalmas épület. Vannak több évtizedes gyakorlattal rendelkező tejipari dolgozók, műszakiak és irányítani tudó gazdasági vezetők. Az üzemben jó néhány évvel ezelőtt, kazein gyártásával foglalkoztak. Ebben az időszakban étkezési tejet szállítanak, savós vajat, óvári sajtot, trappistát és köményes sajtot gyártanak. Az ementáli sajt gyártására való áttérést a gazdaságos termelés és a piaci igények sürgetik. A külföldi és belföldi piacon egyaránt keresik a kemény sajtot. A Tolna megyei Tejipari Vállalat minden támogatást megadott az új utakat kereső dombóváriaknak. Az új gyártmányra való áttérés 1 millió 500 ezer forintos beruházást igényelt.

f6b541e2-2399-433a-86fd-ed4fef2a5753.jpeg

Az üzemben átalakításokat végeztek, új pépeket, pasztőrözőt és hidraulikus préseket állítottak fel, valamint növelték a sózó- és raktárkapacitást. A kísérletezés során naponta 3000 liter tej került feldolgozásra. Az új gyártmány kikísérletezését segítette a vállalat főtechnológusa, termelési osztályvezetője és dr. Tomka Gábor, a kutatóintézet munkatársa. Augusztus végéig naponta 18 ezer liter tejből készítettek ementáli sajtot. Az építkezés, műhelyátalakítás és gépek beállítása, valamint maga a kísérletezés nagy erőpróbát jelent. A meglehetősen feszített tempó mellett a gazdaság vezetői még szervező munkát is végeztek, figyelembe véve minden lehetséges körülményt. Bár az üzemnek eddig is jó kapcsolata volt a tejet szállító gazdaságokkal, mégis azon dolgoztak, hogy ez a kapcsolat tovább bővüljön és üzleti együttműködésekkel párosuljon. Néhány termelőszövetkezettel, köztük a naki és a szakcsi tsz-szel, megállapodást kötöttek a tejszállításra. A naki tsz tehergépkocsiját hetente kétszer, kedden és csütörtökön, az üzem rendelkezésére állították. A szakcsi tsz vállalta a körzetben összegyűjtött tej beszállítását, míg a tsz gépkocsija visszfuvarban savót szállított a a tsz-nek. Az ilyen módon összehangolt szállításnak köszönhetően megoszlott a fuvarozási költség, ami előnyös volt mind az üzem, mind a tsz számára.

2e4112bd-1f9e-41ba-b3e5-31c2a44a7fa6.jpeg

Sokoldalú szervezőmunkát végeztek a dombóvári tejüzemben. Tárgyalásokat folytattak a helyi és járási földműves szövetkezetekkel, és megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy mintaboltot a járási székhelyen, ahol különféle tejtermékeket árusítanak, hogy az üzem termékeit reprezentálják. Az üzem és a kereskedelmi egységek közötti kapcsolatot is javítani próbálják. Néhány községben, mint például Dalmand és Mágocs, eltörölték a fogyasztási tej kétszeres szállítását. Korábban minden közös gazdaságból a tej Dombóvárra került, majd onnan kapták vissza annak a mennyiségét, amire a fogyasztóknak szükségük volt. Az említett községekben azonban ezt a folyamatot módosították úgy, hogy a helyi igényeket a földműves szövetkezeti boltokon keresztül elégítik ki. A szövetkezetek közvetlenül szállították a tejet ezekbe a községekben található üzletekbe. A dombóvári Alkotmány Tsz vezetői is pozitívan fogadták a tejfeldolgozó üzem szakembereinek javaslatát. Az egyik ötvenes istállót a szakemberek tanácsa alapján átalakították. Azóta a szövetkezet tehenészete higiénikusan kezelt volt, káros baktériumoktól mentes és megfelelően takarmányozott állatok tejet szállított az üzembe.

6587a335-45ae-4a0a-a83a-4f77e4e8aac4.jpeg

A dombóvári tejfeldolgozó üzemben a gazdasági mechanizmus bevezetésére készültek. Figyelembe vették az üzem sajátos helyzetét és az önállóságot, amit a reform biztosított. Az ementáli sajt gyártására irányuló előkészítő kísérlet hamar befejeződött, ezáltal megteremtve a siker egyik feltételét. A gazdasági reform másik, nem kevésbé fontos feltétele az üzemi pártszervezet és a párttagság bekapcsolódása, hogy segítsék a feladatok megoldásában őket. A gazdasági vezetőknek és a pártszervezetnek közösen kellett kialakítaniuk egy olyan közszellemet, amelyben a dolgozók nem félnek az új dolgoktól és nagyobb felelősséggel végzik munkájukat.

4e79550a-c293-4626-86cc-04fb2876ae71.jpeg

1970-ben a dombóvári tejüzem felújítása részeként olajtüzelésű kazánt szereltek fel. A kazán és a gépház komplexum közel három millió forintba került. A kazánház építése 1971-ben kezdődött. A dombóvári tejüzem negyvenmillió forintos rekonstrukciója 1975. április 4-ére fejeződik be. Ekkor kapott két 50 köbméteres tartályt, víztárolót és vastalanító épületet.

92aff460-00ea-4c7a-b4fd-0decd25914b5.jpeg

Tizenkét évvel ezelőtt modernizálták és kibővítették a dombóvári tejüzemet. Azóta érthető módon számos technológiai berendezés elavulttá vált, ezért elengedhetetlenné vált a felújítás. A munkálatok 1987 év elején kezdődtek a hűtőrendszerrel. A két egységben kicserélték az elpárologtató csőrendszert, mivel az jelentős kopást mutatott. A felújítást a Budapesti Klíma Ipari Szövetkezet végezte és közel hatszázezer forintba került. Befejezték az első hűtőblokk felújítását is, amely zavartalanul biztosította az üzem működését. Akkoriban a Klíma szakemberei a második egységből is kiszerelték az elpárologtatót, a hűtőrendszer teljes felújítását március közepén fejezték be. A túrógyártás korszerűsítését hosszú ideig hátráltatta, hogy sem a szocialista országokból, sem itthon nem sikerült beszerezni az úgynevezett alvadék-szivattyút. Ez a probléma is megoldódott, mikor a Tatabányai Bányagépgyár kifejlesztette ezt a nélkülözhetetlen berendezést a beállítandó csurgatódobok számára. Az új technológiára történő cseréje az eddig használt berendezéseknek márciusban történt, és ezt az üzem karbantartói végezték el. Ennek következtében jelentősen javultak a munkakörülmények és jelentős mértékben csökkent az ott dolgozó asszonyok fizikai terhelése.

d0be9304-aea0-4751-8a96-8ceee9fd550c.jpeg

1998 február 2-án, hétfőn írták alá azt a szerződést, mely arról szól, hogy az ÁPV Rt-től 73,4 millió forintért megvásárolta a Tolnatej Rt. a dombóvári tejüzemet. Azonban rá hat évre történt, hogy a dombóvári tejüzem végleg bezárta kapuit. Sokakat érintett és még több embert foglalkoztatott a tejüzem bezárása. Szabó Loránd, akkori polgármester szavai:

 Ez érdekes történet, amelyről lehet, hogy sajátságos a véleményem, de vállalom. A tejüzem bezárása tankönyvekbe illő példa arra, hogy miként működik a vadkapitalizmus hazánkban. A nagy múltú tejüzemet privatizálták, az új tulajdonosi körnek, valamint az igazgatóságnak évek óta tudnia kellett, hogy melyek lesznek az uniós csatlakozás után az előírt közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények, mégsem tettek semmit ezek megvalósításáért. A tulajdonosi kör mindent kivett ebből az üzemből, de legfeljebb csak minimális mértékben fordított rá. Az üzem bezárása természetesen érinti a térség gazdaságát is, hiszen a beszállítókat is nehéz helyzetbe hozta. A magam részéről azóta ennek a cégnek a termékeit nem fogyasztom, s elszomorít ami és ahogy történt. Van, akiknek Szekszárdon ajánlottak állást, de helyben csak a logisztika és a bolt maradt.

Hiába élték túl a világháborút, hiába a sok erőfeszítés, fejlesztés, fizetés nélküli munka és a rengeteg verejték, ha hosszú távon nem hozza meg gyümölcsét. Az okát nem szeretném feszegetni, mert nem politizálok. Egy szomorú történet, melynek részesei lehettetek ha csak pár percre is akár vizuálisan a jelenlegi állapotáról vagy akár a történetéről. 

Képek:

 

Forrás: Hungaricana


Szólj hozzá

youtube videó magyarország megye képek központ elhagyatott tolna photography dombóvár abandoned elhagyatva szellemház vármegye urbex Szellemváros tejüzem abandonedplace elhagyatvamagyarorszagon urbexphotography vajgyár vajtermelő tolnatej