A legtöbbünknek gyomorgörcse van, ha meghalljuk a karácsony szót.

Nagyon régóta nem látjuk már benne az ünnepet, a szeretetet és a reménységet, csupán csak azt a rengeteg tennivalót, amelynek általában semmilyen tartós haszna nincs – például dekorálás, fenyőfavásárlás, később ránk romló ételekhez bevásárlás, azok elkészítése, a romok eltakarítása…

Kiüresedett. Elmúlt a karácsony jelentősége.

Ma már inkább kötelező rosszként, illendő körként, felesleges, mégis időigényes, nagy anyagi ráfordítással járó feladatok sorozataként gondolunk rá. Már a családunkhoz, a legközelebbi rokonainkhoz is úgy megyünk látogatóba, hogy azon gondolkozunk, hogyan fognak vajon túllicitálni bennünket. Ki fog vajon drágább ruhát felvenni? Ki fog idén több pénzt költeni olyan ajándékra, amely számunkra teljesen felesleges, ám eladni, tovább ajándékozni nem illik, ezért életünk végéig kerülgethetjük majd otthon?

Ki lehetne tenni a táblát a házak elé: „A karácsony lényege idén érdeklődés hiányában elmarad.”
De most tényleg: ki az, aki ebben a környezetben még őszintén, szeretettel tudja várni?
A gyermekeink pedig már nem is láthatnak szeretetteljes karácsonyt?
Emlékezzünk vissza gyerekkorunk karácsonyaira: milyen jó is volt! Az ünnepvárás hangulata, a meghitt, szeretetteljes együttlét, a gyertyagyújtás, a közös éneklések, az ajándékbontás. Tegye a szívére a kezét az, aki gyermekként valaha is azt nézte, mennyibe kerülhetett az ajándék, amit kapott!

Úgy tudtunk örülni egy kedves apróságnak, a szépen feldíszített karácsonyfának, az egyszerű, tiszta otthonnak, az ünnepi ételeknek, házi süteményeknek! A pusziknak, az öleléseknek, a beszélgetéseknek, a nagy társasjátékozásoknak, kártyázásoknak, esetleg filmnézéseknek. Ideális esetben persze.

Ha pedig így volt, akkor nem erre kellene tanítani a gyermekeinket is? Miért gondoljuk, hogy egy generációval később már magazinba illő belső térre, koktélruhákra, tűsarkú cipőre, hibátlan műfenyőre, design ajándékokra és ételekre van inkább szükség? Csak mert ez való az internetre? Most akkor mi vagyunk az internetért vagy az internet van értünk? 

Nem emlékszünk már, mennyire jó volt, amikor az óvodában- iskolában készült egyszerű papír- vagy popcornszalag is felkerült a fára, amikor az adventi koszorú és a karácsonyi asztaldíszek alapanyagait az erdőben szedtük, és magunk tűzködtük össze az oázisba vagy akár egy hungarocell lapra. Amikor a házilag készült mézeskalácsot együtt díszítettük… 
Persze, nem csak a házilag készült részletektől lehet szép a karácsony, hiszen sokan szinte csak a karácsony napjait tudják kizárólag a családjukkal tölteni. Nem is a házilag készítés annyira fontos, hanem az őszinte családi együttlét, a mosoly, az ölelés és a szeretet. Ez az, ami eltűnt a fényképek, a stockfotó-karácsony mögött és ami nagyon hiányzik nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. 

Giccsesnek hangozhat, de mégis igaznak gondolom. Legyünk együtt, főzzünk kevesebbet, szeressük egymást őszintén, játsszunk, beszélgessünk sokat! Költsünk kevesebbet az ajándékokra vagy inkább dobjunk össze többen olyasmire, amiről tudjuk, hogy valakinek tényleg… nagy szüksége van rá! Fizessünk be egy sárga csekket, vegyünk tűzifát, meleg csizmát és kabátot a rászorulóknak, utazzunk el messzebb lakó, szeretett rokonainkhoz!

Talán van még remény visszahozni a szeretetet és melegséget a karácsonyba!

Van remény arra, hogy a nagytakarítás és a főzés is azért történjen, mert valóban szeretettel várjuk egymást, alig várjuk, hogy találkozhassunk, ne egy kínos, végig-feszengett, kellemetlen együttlét, parti vagy egy vendégfogadó estély legyen? Hiszen együtt vagyunk, család vagyunk, összetartozunk, egymásra kellene számítanunk jóban-rosszban, egészségben és betegségben is!
Ne hagyjuk, hogy csak a pénzről szóljon a karácsony, ne hagyjuk, hogy eladják! Szerezzük vissza újra a szeretet ünnepét egymásnak, a családunknak és a rokonainknak – hadd nevezzük őket ismét, teljes szívünkből a szeretteinknek! Idén ne az egymásra licitálásról, hanem a szerető ölelésekről, az együttlétről, a nagy találkozásokról szóljon a karácsony! Amikor az autó motorja elhalkul, akkor ne csak a testünk, hanem a lelkünk, a szívünk is érezze úgy, hogy megérkezett! 

Mentsük meg a karácsonyt! Legyen idén emberibb! Ne vegyünk több ajándékot, kacatot! Helyette legyünk inkább újra együtt úgy, ahogy azt gyerekkorunkban tettük: vidáman, őszinte várakozással, szeretettel! Karácsonyi ajándék helyett pedig támogassunk rászoruló családokat, gyermekeket!