Egy retrofoci rajongó időérzékelése egészen sajátos. Az éppen nagyon hype-olt Watchmen sorozat Dr. Manhattenjéhez hasonlóan ugyanis mi is egyszerre éljük a különböző idősíkokat: nézzük a Leverkusen-Juventust, és a 90 perc során kétszer kiabálunk igazán hangosan, amikor Ballackot mutatják a lelátón, aztán amikor Nedvedet.

Ebből következően nagyon fontos, hogy milyen események történtek idén, amik valójában 10-20 éve történtek - azaz jöjjön a retrofoci rajongók 2019-es best of esemény gyűjteménye!

1. Régi kedvencek a kispadoknál

Guardiola volt az első olyan ex-játékos (na jó, Vialli játékos-edzőként nyert KEK-je azért még idefér), akit a generációnk még játékosként követhetett, aztán valami nagyon nagyot dobott edzőként is. Utána persze jöttek a többiek, és egyszerűen imádjuk a régi arcokat öltönyben vezényelve látni a pálya szélén az őrjöngő Contétól az elegáns Vieira-ig. 

De mi volt ezen a téren 2019. legnagyobb történése? Mi arra szavaztunk, hogy a Chelsea-Arsenal-ManU vonalon kialakult Lampard-Ljungberg-Solksjaer triónál csodálatosabbat álmodni sem mertünk volna. Talán csak azt, hogy Ljungberg ismét piros hajjal sokkolja a szurkolókat. 

2. Buffon visszatérése

Buffon, a köztünk élő retrofoci. Nézel egy meccset, nem történik semmi, és a kommentátor spontán elkezd sztorizni, hogy amikor a kapuban álló úr 1998. telén a moszkvai hóesésben bemutatkozott az olasz válogatottban, akkor az ellenfél csatára éppen -3 éves volt. Gigi Buffon 2019-ben, 41 évesen visszatért a Juvéba, abba a csapatba, amit friss világbajnokként, pályafutása csúcsán is elkísért az olasz másodosztályba - hátborzongató sztori, olyan, ami a mai fociban már elképzelhetetlen. 

3. Játékos gyerekek

Az előbb említett Buffon a közelmúltban játszott két volt pármai legenda-társa, Enrico Chiesa és Lillian Thuram fia ellen is. Na ez is durva. Mi pedig imádjuk a régi kedvencek fiainak pályafutását figyelni, a teljesség igénye nélkül, idén rájuk figyeltünk különösen: az említett kis Chiesa és kis Thuram, Justin Kluivert, Ionis Hagi, Giovanni Simeone, Federico Di Francesco.

És persze nagyon várjuk Daniel Maldini bemutatkozását tétmeccsen a Milanban, hiszen ő már a harmadik generációja a Maldini klánnak!

4. Akikért nagyon szorítunk

Egy megrögzött focirajongó számára az ikonikus játékosok olyanok, mintha távoli rokonok lennének. Tényleg nehezen viseltük Antonio Reyes tragikus halálát, és rettentően izgultunk Casillas felépüléséért.
És van a két legenda, akik együtt játszottak a fantasztikus Mancini-Katanec-Vierchowood-Pagliuca féle Sampdoriában, és most nagyon kell szorítanunk értük!

Két szuper ember, akikről soha nem gondoltuk, hogy bármilyen csatában alulmaradhatnak. Sinisha Mihajlovic a legkeményebb, Vialli a legcoolabb arcok egyike, ezért különösen lehangoló volt olvasni a betegségükről szóló híreket.

Sinisha emberfeletti, és rá jellemző, módon még a kemoterápia idején is a Bologna edzője maradt, és pár hete már a kispadhoz is oda tudott állni. Vialli állapota sajnos aggasztóbb, minden retrofoci rajongó szorítson érte!

5. Válogatottak

Sajnos a modern foci egyik rákfenéje, hogy a klubok ereje egyre nő, míg a válogatottak egyre kisebb hangsúlyt kapnak, és a nagy tornák sem hozzák az ezredfordulón megszokott szintet.

Idén mi mégis reménykedni kezdtünk. Ugyanis a 2020-as Eb mezőnyében nagyon erős csapatokkal mennek majd a klasszikusan erős válogatottak, Belgiummal kiegészülve. A béna lebonyolítás, a helyszínek kaotikussága, a kvalifikáció érthetetlen volta persze minket is aggaszt, de ha megnézzük, milyen erőket vonultat fel a francia, német, belga, spanyol, olasz, angol, holland és horvát csapat, akkor bízhatunk egy 2000-es Eb-hez mérhető színvonalú tornában!

6. Az Ajax

Pont most estek ki a BL-ből, mégis a 2019-es év egyik legszimpatikusabb jelensége volt az Ajax BLmenetelése (még az előző kiírásban). Ugye egy rajongónak sem kell bemutatni a '95-ben BL-t nyerő társaságot Seedorffal, Davidssal, Kluiverttel. Az Ajax most nem juthatott fel a csúcsra, de ismét egy nagy generációt adott a focielitnek, De Ligt, De Jong, van den Beek méltó utódai lehetnek Seedorféknak, és ez retro-perspektívából nagyon is jó dolog. 

7. Játékosedzőség

Vannak jelenségek, amikről azt gondolhatnánk, a mai kegyetlenül profi focivilágba egyszerűen már nem fér bele, és csak egy romantikus emlék marad. Ilyen az egyik kedvenc focis dolgunk: a játékosedzőség intézménye. Ugye ti is emlékeztek a már említett Viallira a Chelsea-ből, vagy éppen Kiprich Kipura a Tatabányából?

Hát most egy nagyon komoly arc, Vincent Kompany lépett a játékosedzőség cool mezejére, és nem is akárhol, a sokszoros belga bajnok Anderlechtnél! Maximális tiszteletünk. 
Vialli éppen edzést vezényel magának. Ja és még néhány világát nem tudó játékosának, mint Zola, Ferrer, Wise és Deschamps.

8. Játékos Insták

A szféra, ahol összeérnek a modern kor vívmányai és a régi nagy idők figurái. Már külön posztban is foglalkoztunk a kedvenc ex-játékos Insta profiljainkkal, így csak röviden szeretnénk kitérni arra, hogy a régi arcok bizony maguk töltik a contenteket, és így egészen szórakoztató bepillantást nyerhetünk a visszavonult csillagok világába.

A legkomolyabb versenyző Bobo Vieri, akinek az Instája egyszerre mutatja meg az élet értelmét és teljesen céltalan értelmetlenségét. További erős versenyzők: a sportmániás Lizarazu, a politikus Kaladze, az elmebeteg Evra és persze minden listánk főszereplője, az isteni Eric Cantona.

(Ivan Zamorano és Nuno Gomes pedig a mi Instánkat is like-olta!!!)
Bobo Instája a minden retrofocisnak kötelező!

9. Sztárok Magyarországon

Egy rendes retro-foci rajongó pontosan tudja, hogy a mai mainstream sportmédia valami elcseszett paródiája a sportvilágnak, így nem az ő lelkes percepciójuk szerint szeretnénk beszélni a jelenségről, amikor Ronaldinhótól Cafúig nálunk turnéznak az egykori csillagok.

Ez szerintünk szomorú. Ha egy ilyen arc Magyarországra jön Zs kategóriás PR eseményekre, hogy lenyilatkozza, milyen tehetségesek a magyar gyerekek, milyen szép Budapest, és milyen csodálatosak a magyar nők, majd farmerban dekázik hármat, az iszonyú szomorú. Az azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek elfogyott a pénze, és most ebből kell élniük.
(Zambrotta is volt idén Pesten piárkodni, ezt a tényt próbáltam ignorálni. Tényleg biztos vagyok benne, hogy gyerekkorom második kedvenc játékosa csak egy szabályt erősítő kivétel.)

10. Daniele De Rossi Dél-Amerikában

DDR eleve fontos alakja a fociéletnek, hiszen klubhűségével, játékfelfogásával, a 2006-os vb címével a régi nagy idők egyik itt hagyott dinoszauruszaként tekinthetünk rá.

És képes volt emelni a tétet: 36 évesen eligazolt a Boca Juniorsba. Hogy mennyire ritka, amikor európai sztár Dél-Amerikába igazol, arról külön posztban értekeztünk.

11. Olasz reneszánsz

Jó, mi elfogultak (értsd: Juventus drukkerek) vagyunk. De véleményünk szerint a focivilág akkor van a helyén, ha az olaszok klub és válogatott szinten is erősek (és ezt igaznak gondoljuk a francia, német, spanyol, angol focira is!). Ha valaki szkepszissel fogadná ezt a kijelentést, gondolja végig az ezredforduló környékének legfontosabb játékosainak listáját, és számolja meg, hányan játszottak akkoriban olasz csapatban!

Az olasz foci 2006 után sajnos lejtmenetbe került, de most úgy tűnik, a sztárok újra kezdenek visszatérni a Csizmába, és ami ennél is fontosabb, felnövőben van egy új válogatott generáció, olyan nevekkel, akikről még sokat fogunk hallani. Mancini kapitány keze alatt minden selejtezőjét megnyerte az olasz válogatott, és reméljük, hogy a 20 év múlva íródó retro posztjaink főszereplői lesznek Barella, Sensi, Pellegrini, Zaniolo, Tonali, (kis) Chiesa, Romagnoli, Donnarumma, vagy éppen a kapitány névrokona Gianluca Mancini. 

Mondtam, hogy a retrofoci-agy több idősíkban gondolkodik egyszerre!