Repülés, repülőgépek

jetplanes

jetplanes

Ellenségből barát

2021. január 24. - stonefort2

                                       

 

Az emberiség történetét végigkövető háborúk után nem volt ritkaság, hogy a két fél katonái között közelebbi kapcsolat alakult ki. Ha nincs kibékíthetetlen politikai, meggyőződésbeli, társadalmi, történelmi akadály, akkor utólag az egymásra fegyvert emelő katonák képesek arra, hogy békejobbot nyújtsanak.

Ehhez azonban olyan társadalmi berendezkedés kell, amely tolerálja ezt, és nem bélyegzi árulónak a volt ellenséggel kapcsolatot kereső katonákat. Sajnos még mindig sok olyan régi, vagy ma is tartó konfliktus létezik, amelynek résztvevői között mély szakadék található. Nehezen elképzelhető helyzet, hogy arab és izraeli, észak- és dél-koreai stb. katonák között barátság alakuljon ki, erről a már említett politikai, társadalmi és egyéb ellentétek tehetnek.

A második világháború után nem sokkal a német, angol, amerikai katonák már keresték egymással a kapcsolatot. Nálunk évtizedekkel később,  a rendszerváltást követően vált lehetővé, hogy az egykori ellenfelek egy asztalhoz üljenek, vagy legalábbis megpróbálkozzanak ezzel. Itthon elévülhetetlen érdemeket szerzett néhai Tobak Tibor örökös   abban, hogy összehozza a „horthysta-fasiszta” pilótákat a „sztálini sólymokkal”. Ők már nem kerültek szembe a levegőben, de az ideológia mély árkokat ásott közöttük. Pedig többségük nem politizált, a sorson múlt hogy mikor, hová születtek és mely rendszer szolgálatára kényszerültek. Egyvalami volt közös, a repülés szeretete, és az, hogy legjobb tudásukkal szolgáljanak. Ez pedig egy olyan közös nevező, amely segít az ellentétek elsimításában.

A következő történet  régebben ugyancsak elképzelhetetlen lett volna, olyan vietnami és amerikai katonák, pilóták között jött létre baráti kapcsolat, akik a hetvenes évek elején egymással harcoltak életre-halálra.

Az USA hivatalos szervei nem tiltották az ilyen és ehhez hasonló kapcsolatfelvételt, és az időközben a másik országban létrejövő társadalmi változások nyomán is elhárultak az akadályok.

Vietnam a kínai mintát követve, a kommunista hatalom fenntartása mellett gyakorlatilag piacgazdasági viszonyokat hozott létre, ami az emberek nagyobb mozgási és vélemény szabadságával is párosul. Hamarosan nem lehet csodálkozni azon sem, hogy hadseregük amerikai eszközöket állít szolgálatba, például konkrétan szóba került a P-3 Orion tengeri járőrgép beszerzése, amire nagy szükségük lenne. Pedig a közel évtizedes, Egyesült Államokkal vívott háború nagyon mély nyomokat hagyott nem csak az ország infrastruktúráján, hanem a rengeteg áldozat hozzátartozóiban is.

A kommunista Észak-Vietnam fegyveres erővel akarta megdönteni a déli országrészben fennálló rendszert, amelynek védelmében  több ország is beavatkozott. A háború az USA részvételével 1973 elejéig tartott, kivonulásukat követően két évvel az északiak lerohanták a meggyengült Dél-Vietnamot.

Történetünk egyik főszereplője az északiak légierejének fiatal hadnagya volt. Nguyen Hong My a Szovjetunióban kapott több éves kiképzést, amit követően a háború befejező szakaszában MiG-21MF típussal repült a 921. ezred állományában.

1.png

Az országhatárok a térségben csak jelképesnek voltak tekinthetők, azok ellenőrzésére amúgy sem volt lehetőség a terepviszonyok, és az áthatolhatatlan dzsungel miatt. Pontosabban az utóbbi rejtekében azért voltak mesterségesen létesített utak, ahol számolatlanul áramlott dél felé az utánpótlás és a katonák. Az Észak-Vietnammal határos Laosz ilyen terület volt, senki sem tudta meggátolni azt, hogy egy idegen állam használja katonai célokra területét. Az USAF számára ugyancsak „átjáróház” volt a térség összes légtere. 1972 január 20-án itt, vagyis Laosz északi része felett végzett felderítő repülést az amerikai légierő thaiföldi Udorn légibázisán állomásozó 432. ezredének 68-0573-as számú RF-4C Phantom gépe. A Robert Mock őrnagy és John Stiles hadnagy által vezetett gép kis magasságban több átrepülést végzett a kijelölt terület felett, miközben tüzelt rá a légvédelem. Nem közismert, hogy az észak-vietnami hadsereg a szomszédos ország területére is telepített légvédelmi eszközöket, amelyek között főként nagy kaliberű ágyúk voltak.

68-0573_r_oz_14trs_432trw.jpg

A második átrepülés közben találat érte a Phantom-ot. A strapabíró gép többnyire bírta a harci sérüléseket, sokszor hihetetlen mértékű rongálódásokkal is visszatértek bázisukra, ezúttal azonban másképpen történt. A gép háthelyzetben lapos dugóhúzóba került, így személyzetének nem volt más választása, mint a katapultálás. Stiles hadnagy pechére pont a felrobbanó gép felett süllyedt, és megcsapta a hatalmas hő, valamint füst. A szél miatt nem sokkal a lángoló roncs mellett ért a fák közé, és nehezen tudta magát kiszabadítani az ejtőernyő kötélzet, és faágak közül. Két órájába telt mire egy magaslatra ért és használhatta a vészrádióját.

Kimentésükre az Air America „magáncég” (CIA fedőszerv) egyik helikoptere indult, amelyet Robert Noble vezetett. Különös óvatossággal folyt az ellenséges területre került pilóták mentése, ugyanis a vietnamiak számos vészrádióval rendelkeztek, amelyeket a fogságba ejtett pilótáktól szereztek. Megfelelő nyelvtudással így lehetővé válhatott hogy csapdába csalják a mentésben résztvevőket. Ezúttal erről nem volt szó, az azonosítást követően sikeresen kihozták a Phantom személyzetét.

(az alábbi festményen egy hasonló, de másik eset látható)

v-960x640-4-1200x0-c-default.jpg

John Stiles később évtizedeken keresztül abban a meggyőződésben élt, hogy gépét a légvédelmi tüzérség lőtte le. Valójában a Nguyen Hong My hadnagy által az 5018-as számú MiG-21MF fedélzetéről  elindított két K-13-as rakéta találta el a gépet. Az amerikai erők az esetek többségében saját radar kontroll mellett végezték a bevetéseiket, de az nem volt teljes, számos helyen hiányzott a légtérellenőrzés lehetősége. Ez is egy ilyen helyzet lehetett, vagyis az amerikai fennhatóság alatt lévő radarok nem látták, hogy mi történt.

A történet következő szereplője Edward Cherry őrnagy, aki az USAF 432. ezredének pilótája volt. Már nem volt ismeretlen számára a délkelet-ázsiai térség, hiszen először 1966-ban jelentkezett önként bevetésre, akkor még F-105-össel repült. 1967 januárjától augusztusig száz bevetést hajtott végre Észak-Vietnam felett, majd visszatért az USA-ba ahol oktatóként repült tovább. 1971-ben másodszor is jelentkezett háborús bevetésre, de ekkor már a korszerűbb többfeladatú Phantom-ot repülte. 1972. április 16-án Basco 3 hívójellel vadász bevetésre indultak a 67-550-es oldalszámú F-4D Phantom-al,  a csapásmérő kötelékek védelme volt a feladatuk. Nem vitték magukkal a teljes javadalmazást, azaz csak két Sidewinder rakétát szereltek fel a szárnyak alá, és a törzs alatti Sparrow-k egy része helyett elektronikus zavaró berendezést hordoztak.

2_35.jpg

A védendő csapásmérő gépek azonban késtek, így a tartalék őrjáratozási zóna felé vették az irányt. A négy Phantom kifogyásukat követően ledobta a törzs alatt 2200 literes póttartályt, és  Hanoi felé tartott, amikor besugárzásjelzőjük légvédelmi radarokra figyelmeztetett. A pilóták és a mögöttük ülő operátorok a nyakukat tekergetve figyelték, hogy merről közeledik rakétára utaló füstcsík. Közben ügyeltek arra, hogy ne lépjék túl a számukra kijelölt légtér határát, ahol már a haditengerészet gépei az „illetékesek”. Ez fontos volt, ugyanis az elektronikus azonosítás hiányosságai miatt el kellett kerülni azt, hogy véletlenül saját gépre indítsanak rakétákat. Az észak felé tartó gépek radarjai hamarosan felderítettek két nagyobb magasságban közeledő célt 36 km-es távolságban. Amint közelebb értek, kb. nyolc kilométerről már szabad szemmel is látták a két fémszínű MiG-21-est, így ledobták a szárnyak alatti póttartályokat is, hogy könnyebben tudjanak manőverezni. Ekkor fedezték fel az alacsonyabban közeledő terepszínű MiG-21-eseket. A fényes, jól látható gépek voltak a „csalik”, amelyek elvonták a figyelmüket. Az akkori radarok pedig nem voltak képesek a földháttérben lévő célok észlelésére.

A léig győzelem szimbóluma, az ellenséges felségjel, a lelőtt gép típusa és a dátum

4_40.jpg

A MiG-ek a felhők takarását is kihasználták, de nem tudtak észrevétlenek maradni. Amíg a légi összecsapások döntő többsége egy perc alatt lezajlott, addig most négy percen keresztül folyt a fordulóharc. Cherry többször is kedvező helyzetbe került, de a Sidewinder rakéták nem működtek megfelelően és célt tévesztettek. Nyolcezer méterig emelkedtek a felhők felett, az egyik Phantom az összes rakétáját eredménytelenül indította.

drgh.jpg

Cherry végül sikerrel járt, mindössze másfél kilométerre volt előtte az egyik MiG-21-es, amikor az AIM-7-ese elindult. A nagyobb távolságokra szánt rakéta ezúttal jól működött, és a vietnami gép jobb szárnyánál robbant. Az azonnal lángba borult, és pilótája katapultált. A kinyíló ejtőernyője mellett alig pár tucat méterre száguldott el a Phantom. A vesztes ezúttal Nguyen Hong My volt, akinek mindkét keze eltört és a háta is megsérült, de túlélte a légi harcot. Összesen három MiG-21-est veszített abban az összecsapásban  a vietnami légierő.

5_34.jpg

A légiharc az esetek többségében „személytelen”. A pilóták ritkán látják az ellenfeleiket, és az arcukat többnyire sohasem. Cherry is többször végig gondolta a dolgot, hogy ki lehetett az ellenfele, és nem hitte volna, hogy egyszer találkoznak.

ce8e8609b1cb5fde36a6d101138a1bc5.jpg

Előtte azonban még sok minden történt az amerikai pilótával.  Összesen 295 bevetés végrehajtását követően tért vissza az USA-ba, ahol gyorsan haladt a ranglétrán. Repülő tudásának elismerése volt, hogy tagja lehetett az USAF bemutató csoportjának sőt, később egy ideig ő vezette a Thunderbirds 1-es számú gépét. Tábornokként ment nyugdíjba, de a repülés továbbra is vonzotta. Szervező munkájának köszönhetően egy repülő emlékparkot is létesítettek, amelynek egyik fő „ékessége” az az F-4D Phantom, amellyel Vietnamban a légigyőzelmet aratta. Az ohiói USAF múzeum egyik félreeső helyén állt lepusztult állapotban, lapos gumikkal és madárpiszoktól borítva, de egy lelkes nonprofit csapattal felújították és méltó helyen állították ki a gépet. Akkor még nem sejtette, hogy milyen emlékek felidézésében segít majd az öreg Phantom.

3_37.jpg

2008-ban Cherry egy érdekes megkeresést kapott Vietnamból. Meghívták, hogy vegyen részt egy televíziós műsorban, ahol egykori ellenfelével találkozhat. Vegyes érzelmekkel utazott el Ho Chi Minh városba (Saigon), ahol a műsor producerének irodájában egy kopaszra borotvált embert mutattak be neki. A kinyújtott kezet természetesen elfogadta, és ekkor derült ki, hogy az általa lelőtt MiG-21-es pilótája Nguyen Hong My áll előtte. Tolmács segítségével kommunikáltak, előkerültek a régi fényképek a katona múltból és a családról, és Cherry ismételten meggyőződhetett róla, hogy a repülő emberekben nagyon sok a közös vonás, a hatalmas földrajzi, társadalmi, anyagi körülmények és lehetőségek ellenére is.

6_35.jpg

Kapcsolatuk már akkor sem korlátozódott a TV stúdióra. A felvételt követően együtt mentek el egy étterembe, ahol késő estig beszélgettek. Az amerikai pilóta elfogadta kollégája meghívását, és ahelyett, hogy haza indult volna, egy Hanoiba induló repülőgépen találta magát. Repülés közben újra látta azokat a jellegzetes földrajzi helyeket, amelyeket évtizedekkel azelőtt még bombákkal megrakodva navigációs pontként használt.

7_31.jpg

Nguyen Hong My családja is barátságosan fogadta, a vietnami pilótával felkereste azt a múzeumot is, ahol a háborúban részt vett gépeket állították ki. A változásokat jelzi, hogy egy amerikainak, aki ráadásul régen lehet, hogy sokak pusztulásért volt felelős nem kellett senkitől tartania Hanoiban.

9_26.jpg

Cherry később természetesen viszonozta a meghívást, így Nguyen Hong My eljutott az USA-ba, ahol találkozott az általa lelőtt Phantom operátorával John Stiles-el és az őt kimentő helikopter pilótájával, Robert Noble-al is. Beülhetett annak a gépnek a pilótafülkéjébe is, amely egykoron csaknem a halálát okozta.

10_32.jpg

Az amerikai tábornok később könyvet írt közös történetükről. A közben már angolul tanuló My  kapott egy tiszteletpéldányt, de később csalódást keltően azt mondta Cherry-nek, hogy nem tetszik neki. A címet kifogásolta, az „Ellenségből barát” ugyanis szerinte nem adta vissza a lényeget. „Mi személy szerint nem voltunk ellenségek, hanem katonák, akik az országuk érdekében tették a dolgukat”.

 

                           

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr8716401374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása