Legyen szó hegymászásról, vagy sétáról egy nagyvárosi parkban, a természetben tartózkodás mindig békével és relatív nyugalommal tölt el mindenkit. Egyszerűen jól érezzük magunkat ezekben a környezetekben.

Két francia egyetem három kutatója e közegek pszichológiai előnyeit vizsgálva jutott el addig, hogy zöld növényeket helyezett egy, egyébként lehangoló, reménytelen nagyvárosi tájképbe, és önkéntesek mentális állapotát vizsgálták közben: javítottak-e rajtik a növények, vagy sem.

A válasz nem meglepő módon igen.

„Az ember lélektanilag jobban alkalmazkodott ahhoz, hogy betonkörnyezet helyett zöld növények között éljen. Épített környezetbe viszont sajnos nem mindig ültethetünk természetes vegetációt” – írják a kutatók.

Egyes akadályok, például a rossz várostervezés, vagy az anyagi és más források hiánya gyakran ellehetetleníti a városok „zölddé” tételét. Ugyanakkor egyre több várostervező használ valódi zöld színfoltokat, hogy természetes környezetünket utánozza.

A kutatók kamukörnyezetekről készítettek képeket, amelyeken hidak, felüljárók és a városi infrastruktúra más elemei láthatók változó mennyiségű növénnyel, fákkal, kisebb-nagyobb lombkoronákkal.

A képeket összehasonlítva, a résztvevőkben olyan érzés támadt, mint amikor egy ragadozó állat ijesztő, de izgalmas új területre téved. Könnyebb belőlük megérteni, hogy a zöldebb közegek kellemesebb érzéseket, élményeket keltenek bennünk.

Virtuális valóságban – betondzsungel és zöld környezet keverékében –, HTC Vive headsettel a fejükön, a résztvevők lassabban járkáltak, magasabban tartották a fejüket és gyorsabban vert a szívük is, mint amikor csak szimpla betonközegben voltak a VR-ban.

Az összes teszt azt támasztotta alá, hogy a színek, különösen a természetet idéző zöld az öröm és az éberség kiváltásának hatékony eszközei az egyébként betonszürke urbánus tájban.

Az eredmények persze egyáltalán nem meglepők, mert mindannyian tudjuk, hogy a természet mennyire pozitív hatással van ránk.