A Columbia Egyetem kutatói gerincvelősérülésben szenvedő betegeken segítő robotikus eszközt fejlesztettek. Az eszköz és a vele végzett tesztek hatására a betegek stabilabban ülnek, amellyel egy fontos lépéssel közelebb kerülnek a teljes gyógyuláshoz.
Az eszköz lényegében egy, motorizált kábellel vezérelt, a beteg felsőtestére rögzített öv. Ez az öv határozza meg testtartások kontrollhatárát és az ülés közbeni munkateret.
Miközben a beteg felsőtestével ülés közben, a stabil testtartás határait átlépő mozdulatokat végez, az eszköz pluszerővel segíti.
Ez volt az első alkalom, hogy gerincvelő-sérültek – akik helyváltoztatáshoz általában tolószéket használnak – ülő munkaterét mérték és meghatározták. A jó mérési eredményeket az eszköz aktivitása határozta meg, neki köszönhető a siker.
Kiderült, hogy a technológia nemcsak a betegek elesését előzi/akadályozza meg, hanem a felsőtest mozgását is maximalizálja. Ez a teljesítmény lényegesen jobb, mint az eszköz nélkül végzett gyakorlatoknál, a számok mind a beteg által irányított testtartásokon, mind az egyensúlyhatárokon túlmutatnak.
A pilotprojektben öt páciens vett részt, testtartásukat vizsgáló ülőtesztet végeztek el. Az egyedire kidolgozott teszt során figyelniük, fejmozgásukkal követniük kellett egy labda útját. Felsőtestüket pedig kézhasználat nélkül kellett mozgatniuk.
A tesztet nyolcszor végezték el, mind a nyolc alkalommal más volt az irány. Az összesített eredmények alapján számolták ki mindegyik résztvevő ülő munkaterét.
Magát az eszközt úgy kalibrálták, hogy figyelembe vegye mind az öt személy egyedi tulajdonságait, így „tudta”, hogy kinél, mikor, mennyi erőkifejtés szükséges. A betegek mind a nyolc irányban „messzebbre” jutottak, mint korábban, amikor még nem használták a technológiát.
Számszerűsítve: a test ülő munkatere átlagosan 25 százalékkal nőtt, azaz az illetők mozgékonyabbá váltak.
A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy az eszköz képes-e, és ha igen, akkor milyen mértékben képes gerincvelő-sérült beteg gyerekek és felnőttek felsőtest-tartását javítani.
