Az Inka Birodalom hajdani központja, Cusco az a ma is létező, prehispán gyökerű város, amely a legtöbbet mutat meg egykori önmagából. A város szerkezete híven őrzi az indián múltat (1. ábra), számos inka épület, fal élte túl az évszázadokat, és a legutóbbi évtizedek feltárásai és helyreállításai további részeket tesznek ismét megcsodálhatóvá.

1. ábra Cuzco főtere, háttérben a hajdani Naptemplom. Pucamarka a főtér és a Naptemplom között terült el. A vörös cseréptetők az egykori inka város magját jelzik

Az inka falak tehát erősebbnek bizonyultak a spanyolok pusztító dühénél, noha ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ne így legyen. Az első lépést a város kifosztása jelentette közvetlenül azt követően, hogy 1533 novemberében hatalmukba kerítették. A hódítás során életüket kockáztató spanyolok meghatározott kvóta szerint részesültek a zsákmányból, mindenek előtt a kultikus épületek és uralkodói paloták falait borító arany- és ezüstlemezekből, szobrokból. De a beolvasztás sorsára jutottak a Naptemplom (Qorikancha, 2. ábra) kertjének ugyancsak aranyból és ezüstből készült állat- és növényfigurái is, és kifosztották az állami raktárakat is.

2. ábra A Naptemplom maradványai a ráépített domonkos templommal

A város kirablását épületeinek birtokba vétele követte. A legfinomabb kőművestechnikával körülfalazott magánpalotákat és állami épületegyütteseket a város első 87 spanyol lakója, mindenek előtt a Pizarro fivérek és alvezéreik között osztották fel. Új tulajdonosaik természetesen az európai ízlésnek megfelelően alakították át az egyszintes, különálló épületekből álló együtteseket. Ajtókat, ablakokat nyitottak, emeletet húztak rájuk, bevakolták, átfestették a falakat.

A legnagyobb változást azonban a városi tanácsnak az határozata okozta, ami arról rendelkezett, hogy az inka épületeket az építkezésekhez nyersanyagot biztosító kőfejtőként használják, ami számos, különösen főtér körüli épület teljes megsemmisüléséhez vezetett.

Mindez oda vezetett, hogy mire a 19–20. század fordulójára feltámadt az érdeklődés a város inka múltja iránt, annak legtöbb része kutathatatlanná vált, részben az épületek pusztulása, részben későbbi épületekkel való fedettsége, részben különböző célokra történő hasznosítása, illetve magántulajdona miatt.

3. ábra Pucamarka elhelyezkedése Cuzcón belül, az épületegyüttes belső szerkezete, feketével kiemelve a máig fennmaradt kerítőfala. A Huacaypata névvel jelölt terület ma a város főtere

Ez történt a főtér és a Naptemplom közötti Pucamarka (Vörös negyed) esetében is (3. ábra). A több koloniális szerző által is említett, finoman faragott kváderkövekből rakott fallal övezett épületegyüttes Tupac Inca Yupanqui palotája volt (4. ábra), közepén egy nagy udvarral, amely a mennydörgést szimbolizáló Chucuylla idoljának is adott otthont. Fontosságát egyértelműen jelzik a krónikások szerint neki ajánlott áldozatok: fiatal fiúk, lámák, az ecuadori meleg tengervízből származó Spondylus kagylók, kokalevél, kukoricasör.

4. ábra Inka kerítőfal részlete a helyreállított Pucamarkában

Az 1534-es spanyol telekkiosztáskor az épületegyüttest Pedro del Barco városi tanácsos kapta meg, akitől özvegye, Huayna Capac inka egyik leszármazottja, Catalina Urco hercegnő örökölte. A 17. század elején az eredeti hatalmas területet felosztották, és több előkelő család lakóhelye lett. A Cuzcót sújtó 1950-es földrengés során az inka falak kivételével ez az épületegyüttes is súlyos károkat szenvedett, az 1970–1980-as években szegény családok foglalták el, majd az erősen leromlott állapotú épületeket (5. ábra) tulajdonosai le akarták bontani, hogy a helyén szállodát építsenek. Ilyen előzményeket követően vásárolta meg 1993-ban a kulturális mecenatúrájáról ismert perui Wiese Bank. E sorok írója csaknem három évtizeddel ezelőtt szemtanúja volt annak, ahogy a bank idős tulajdonosa személyesen látogatta meg az egyik, bank által támogatott ásatást a perui partvidéken, hogy a helyszínen ismerhesse meg a feltárás eredményeit.

5. ábra Az épületegyüttes belső udvara a 20. században

Az elkövetkező három év során a bank koloniális formájában állította helyre Pucamarka épületegyüttesét, egyúttal feltárva minden olyan részletet, ami az inka korszakból azonosítható volt. Ennek során került napvilágra egy olyan áldozati együttes, melyet a mennydörgés, Chucuylla idoljának szenteltek.

6. ábra Áldozati gödör feltárás közben inka edényekkel

A kerek áldozati gödörben (6. ábra) elhelyezett 11 pompás inka edény fölötti faszenes hamurétegből állatcsontok, tengeri kagylók, szőttesdarabok kerültek napvilágra, igazolva a koloniális szerzők azon állítását, hogy az inkák égetés útján juttatták el áldozataikat az isteneknek. A helyreállítás során az eredeti helyiség padlójába építve megőrizték az áldozati gödröt, a benne talált leleteket pedig helyben berendezett állandó kiállítás keretében mutatják be (7. ábra).

7. ábra Helyben kiállított tányér az áldozati gödörből

A többi helyiség részben időszaki kiállításoknak ad otthont, részben bankfiókként szolgál, kitűnő példát szolgáltatva arra, hogy egy profitorientált vállalkozás miképpen tud tevékenységébe illeszteni egy maga által vállalt kulturális küldetést (8. ábra).

8. ábra Pucamarka belső udvara ma. A koloniális szökőkút helyén volt az inka kori rituális forrás