Olyan mennyiségű információ érkezik a verseny résztvevőitől és szervezőitől, hogy lehetetlen feldolgozni az egészet. Persze a fontos történéseket nem hagyjuk szó nélkül, azon felül azonban "csak" szemelvényeket villantunk fel az eseményekből.

vendee_globe_2020_20_1.jpg

Korábban a tizenegyedik napnál hagytuk abba, most az alábbi videóval kiegészítjük azt a beszámolót. Egyenlítő-átlépés, körpanoráma az árbóccsúcsról, probléma-megoldás pólóban és alsógatyában.

November 20-ára megváltozott az összkép, a magát masszívan az élmezőnyben tartó (foil nélküli hajóval!) Jean Le Cam kicsit ráunt a banánra, meg Brazília is közel volt, ezért kiugrott egy kávézóba:

Sűrű volt a mezőny közepe, az akkor ötödik Kevin Escoffier (PRB) és a kilencedik Yannick Bestaven (Maitre Coq IV) mindössze öt óra különbséggel szelte át az Egyenlítőt. Még a grószát szerelő Kojiro Shiraishi (DMG MORI Global One) és viszonylag normális tempóban haladt egy szál orrvitorlával.

vendee_globe_2020_21.jpg

Jérémie Beyou (Charal) elhagyta a Finisterre-fokot, az árboctörést szenvedett Nico Troussel (CORUM L’Épargne) pedig partot ért Mindelo-nál.

vendee_globe_2020_22.jpeg

Éjszakai rohanás - Boris Herrmann. Ezt a szűk egy percet szorozd fel úgy nyolcvan napra, aztán már csak a nappalokat kell hozzáraknod, és teljesítetted a Vendée Globe-ot.

November 20-ára Pip Hare (Medallia) merült ki kissé: a hajó belseje alig szellőzik, olyan, mintha a bent rekedt levegő összeállna egy tömbbe. Múlt éjjel kétszer átaludtam az ébresztőórámat - gyanítom, hogy az oxigénhiány miatt. A testem elnehezült, az agyam tompa, a legkisebb mozgás is komoly erőfeszítést igényel. Be van kapcsolva a radarriasztó, az olyan hangon sípol, hogy arra biztosan megkeljek, de a sima ébresztőórámra ezúttal meg sem nyekkentem. Lehet, hogy megpróbálok kint aludni a fedélzeten. Romain Attanasio (Pure Best Western): átléptem az Egyenlítőt! Csak épp előtte még fel kellett másznom az árbocra, mert megsérült a csúcsa. Kikötőben nem is lenne ezzel semmi gond, de 2 méteres hullámok között nem olyan vicces az élet 30 méter magasságban. Bár meleg volt, felvettem a viharruhámat, hogy tompítsa az árbochoz ütközéseim erejét. Órákba telt, mire végeztem, aztán még a grószt is rendbe kellett raknom, mire végeztem, elállt a szél. Szerencsére csak pár órára. Tudom, hogy Sam-nak is fel kellett másznia, ez erőt adott, hiszen ha egy nő képes rá, nekem is sikerülnie kell. Leérkezés után a parti csapatomon keresztül azonnal értesítettem, hogy rendben vagyok. (háttér: Samantha Davies és Romain egy pár, korábban mindketten tejesítették már a VG-t, de eddig nem indultak egyszerre). Sébastien Destremau (Merci) kokpitjának teteje elkezdett szétesni. A szerkezet védelmében muszáj elmondanunk, hogy lényegében egy hullámpapírból tákolt fedél, amire a verseny harmadik napján ráesett a baum: mostanra elég nagy lett rajta a luk, pár nap, és szétesik. Szerettem volna, ha kitart a Déli-óceánig, de ez már nem fog összejönni. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a projektem párbeszédre és gondolkodásra készteti az embereket.

vendee_globe_2020_23.jpg

November 21-ére Maxim Sorel (V and B-Mayenne) komoly felismerésre jutott: mostanra realizáltam, milyen hosszú is lesz ez a verseny. Az elmúlt 24 órában 70-80 fokról fújó, friss szélben, jól haladtam, de közben végig azt éreztem, hogy az élmezőny még gyorsabb. A következő pár napban maradunk ezen a csapáson, nem nagyon kell majd a vitorlákhoz nyúlni, monotonná válhat a dolog. Ilyesmiben korábban nem volt részem, jobb szeretem a közelharcot, a manővereket, úgyhogy ez a pár nap nem lesz a kedvencem. De ez ilyen. Isabelle Joscke (MACSF) hátsó korlátját vesztette el, amikor kettétört a genakker schott csigája, a rajta átfutó kötél pedig elsodorta a korlát. Ideiglenes javítást eszközölt, csapata pedig megkezdte a végleges megoldás kidolgozását. Mert bár a hátsó korlát nincs túl nagy hatással a teljesítményre, ám fontos biztonsági elem. Komolyabb problémával nézett szembe Alex Thomson (Hugo Boss), aki szerkezeti sérüléseket tapasztalt a hajó orrában. Gyorsan le is lassított.

November 22-ére virradóan az élen haladó Thomas Ruyant (LinkedOut) több napos várakozás után, konszolidált körülmények között mászhatott fel árbocára, hogy kiszabadítsa az egyik elakadt felhúzóját. Ennek köszönhetően már tudott bőszeles vitorlákat váltogatni. Jérémie Beyou (Charal) mindeközben hátulról követte a mezőnyt. Lemaradása jelentős nem csak az élmezőnyhöz, de a többiekhez képest is, ám ha valaki az eredeti időpont után kilenc nappal rajtol el (újra), annak ezzel szembe kell néznie: újra felfedezem magamnak a vitorlázást. Kitűnően haladok, sokszor hallom a szárnyak sípolását, ami jó sebességet jelent. Az időjárás-előrejelzés ismeretében a rövidebb, ám technikásabb utat választottam Afrika partjai mentén. Sajnálom, ami Alex-al történt. remélem, sikerül felül kerekednie a problémán, és újra versenybe állhat. Nem tagadhatom el ugyanakkor a tényt, hogy rossz dolog mindezt háromezer mérföld hátrányból nézni.

vendee_globe_2020_25.jpeg

Alex Thomson november 23-án tudta újra felvenni a versenytempót, a bajairól és a javításról itt tudhatsz meg többet. Zenei aláfestésnek természetesen csak ez jöhet szóba! Miután leszállt az este, a vezető Charlie Dalin (Apivia) húzott valami remeket, erősebb szélben maradt, mint bárki más, és reggelig csak ő tudott két számjegyű sebességi adatokat produkálni, amivel kissé el is lépett a többiektől. Thomas Ruyant (LinkedOut): nem kevés időt töltünk a navigációs pultnál, mert a helyzet bonyolult. Mindenkinek megvannak az alapismeretei, de itt és most túl sok a bizonytalansági változó. Charlie nagyon jól csinálja, szerencsére mögöttem elég sokkal van lemaradva a harmadik, így nincs okom idegeskedni, de ez még akkor sem az Indiai-óceán, vagyis messze még a cél. Az a bizonyos harmadik még mindig Jean Le Cam volt, aki tartotta magát az addig bevált taktikájához: a többiekénél rövidebb útvonalat vitorlázni, kvázi belső íven maradni. Közben Louis Burton (Bureau Vallée 2) és Samantha Davies (Initiatives-Coeur) inkább délnek nyitottak, remélve, hogy hamarabb ülhetnek fel arra vonatra, amit "ott lent" a keletnek áramló szél jelent. Miranda Merron (Campagne du France): az egyenlítői övezet nem egy barátságos hely. Esőfüggönyök meg szélcsendes zónák váltogatják egymást - nem csodálom, hogy a turisták messziről elkerülik. Destremau-t az ág is húzta: ekkorra a tőkesúly hidraulikája mondta fel a szolgálatot, a kíl szabadon lengett a hajó alatt, de legalább volt terv a javításra.

November 24.: találkozó az óceán közepén:

Este pedig Thomas Ruyant jelentett bajt, mert bár ütközést nem érzékelt, megsérült a bal oldali foil felső része, az, amelyik a hajóhoz kapcsolódik: magyarázat egyelőre nincs. Behúztam a lapot, amennyire lehetett, de a nagyobb fele még így is kilóg. Napvilágnál megvizsgálva a felületet, az sértetlennek látszik, víz nem jön be a hajóba, de a lap szerkezete sérült. Hamarosan a tervező is kiértékeli a dolgot, aztán eldöntjük, levágjam-e. Akárhogy lesz is, innentől hátrányban vitorlázom, de a legfontosabb, hogy versenyben maradok. Pláne, mivel a jobb oldali foil ép, és a statisztikák szerint arra jóval többször van szükség egy földkerülő versenyen. (A helyzet tükrözött verziója a négy évvel ezelőttinek, amikor Alex Thomson járt hasonlóan - a szerk.)

November 25-ére Kevin Escoffier (PRB) megvilágosodott: múlt éjjel a 3 csomós szelet hirtelen 20 csomós váltotta, ami rendesen felrázott. Egyre bonyolultabb a helyzet, úgy döntöttem Jean-tól (Le Cam - a szerk.) kérek tanácsot, ő mindent tud a sportágról és erről a területről. Most délnek tartok, de lehet, hogy keletnek kéne - persze sosem az a jó, amit választok. Ezzel együtt örülök a negyedik helyemnek. Samantha Davies rárohant Burton-ra.

November 26.: a mezőny első fele továbbra is gyenge szélben vergődött (a vezető Dalin 5,2 csomós átlagot hozott 24 óra alatt) egy olyan régióban, ahol sokkal inkább mindenkinek száguldania kellett volna, és az előrejelzés is további 24-36 óra várakozást jósolt. Le Cam északi pozíciója kezdett veszélyessé válni, amit jól mutatott vánszorgása és hogy manőverekre kényszerült. Thomson (8) és Davies (9) a magas nyomású zóna nyugati oldalán bőszélben haladtak délnek, nekik esélyük volt a többieknél hamarabb elérni a frissülő szelet. Sébastien Simon (Arkea Paprec): ha végre elérjük a magas nyomású övezet túlsó oldalát, a déli övezet alacsony nyomású régiója már lendületesen repít majd minket előre - akár a Kerguelen-szigetekig. Jelenleg az a legfontosabb, hogy arról a váltásról ne maradjak le. A szenvedésben Isabelle Joscke örülhetett a legjobb teljesítménynek, az éjszaka folyamán 16,6 csomós átlaga egyúttal 8,6 csomós "irányba menést" (VMG) jelentett, amivel 20-30 mérföldet faragott a Giancarlo Pedote (Prysmian Group) (13) és Benjamin Dutreux (OMIA - Water Family) (11) mögötti hátrányából. Plusz elkészült az új korlátja:

Szintén az éjszaka eseménye volt, hogy a huszonnyolcadik Clément Giraud (Compagnie du Lit - Jiliti) is átlépett a déli féltekére, már csak Ari Huusela (Stark), Destremau, Shiraishi és Beyou vitorlázott az északin.

Érdekesség: az akkor épp huszonhetedik Miranda Merron ezúttal kilencedszer keresztezte az Egyenlítőt: 22 éve hajóztam át először ezt a vonalat, a Jules Verne Trophy-n voltunk, Tracy Edwards irányítása alatt. Megjelent Neptun, és minden elsőbálozót bűnösnek talált, akármilyen vádpont merült is fel. Büntetésül a maradék szárított kajából kevert moslékkal borították be a testünket. Samantha Davies is tagja volt annak a csodálatos csapatnak.

vendee_globe_2020_26.jpg

 

Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg...

 

fotók és forrás: vendeeglobe.org

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr2516292294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása