Zsanna Bicsevszkaja nevével elég hamar találkoztam az orosz zenék felderítése során, gyakran ajánlják érdeklődőknek mint olyan művészt, akinek az előadásában sok népdal és egyéb régi szerzői dal szerepel, szóval jó bevezető...
Zsanna Vlagyimirovna Bicsevszkaja (Жанна Владимировна Бичевская, 1944, Moszkva). Tanulmányaiban központi szerepet kapott a gitár, és az ének.
Az 1970-es évektől foglalkozott népzenei feldolgozásokkal, amiket "bárd" stílusban, gitáron játszva adott elő. Számos közismert népdalt dolgozott fel. A keleti blokk országaiban koncertezett, alighanem nálunk is megfordult.
Repertoárja 1990 után fokozatosan tolódott egyre inkább a régi kozák dalok, fehérgárdista dalok, pravoszláv témák, történelmi, cári időkre emlékező, orosz hazafias dalok felé.
(Forrás: Wikipedia)
A hivatalosan "Казачья притча (Сон Стеньки Разина)" címen futó dal először Bicsevszkaja 1974-es lemezén szerepelt. Később számos koncert- és válogatáslemezen is feltűnt.
A Youtube-on a "népi nevén" is fellelhető, a kezdősor szövege alapján.
Bicsevszkaja ekkor a dalt, mint általa hangszerelt népdalt tálalta. És sokáig hallgatott róla, hogy bármi másként lenne...
(Lemezborító innen: http://www.zhanna-bichevskaya.ru/diskografija.htm)
A cím valami olyasmit jelent, hogy "Kozák példázat (Sztyenyka Razin álma)". Az alternatív címe pedig "
Ennyi bevezető után, íme a dal, ahogyan az első albumon is hangzott:
A dal a Szovjetunió szétesése után, a kozák hagyományok feléledésekor már ugrásra készen állt, mint népi kozák dal. És lévén egy igen kellemes kis darab, hamar a top kozák dalok közé ugrott. Számtalan feldolgozás, átdolgozás... Kisebb és nagyobb kozák és nem kozák kórusok, kozák hagyományőrző körök, folk-rock előadók kedvencévé vált.
Egy kórus feldolgozás: (Nevük annyit tesz mint a Pjatnyickij Kórus):
A népszerű Pelageya szintén áthangszerelte, feldolgozta:
Nem volt már megállás, ezt a változatot a Kubányi Kozák Kórus egyik szólistájaként ismert Szofija Bovtun énekli egy folk-rock bandával. Betettem, mert ez is egy teljesen életképes feldolgozás, a sokadik bőr a dalról, nekem tetszett. Ez az előadás az azóta az úgynevezett "Putyin-palotáról" világszerte elhíresült Gelendzsik város területén történt egy fesztiválon még 2013-ban.
A népdalok és népies műdalok nálunk is keverednek valamelyest az átlag fejekben, az oroszoknál sincs ez másként. Talán még inkább mint nálunk, ami náluk "narodnaja pesznyja" az többnyire inkább úgy értendő, hogy a dalt a nép nagyon szereti.
A dal máig leginkább népdalként fut, annak ellenére, hogy valamikor 2006 körül Zsanna Bicsevszkaja színt vallott:
".. mindenki azt gondolja, hogy a "Казачья притча" (a szóban forgó dal) orosz népdal. Ez nem teljesen igaz. A szöveg egy orosz népköltés, de a zene, az az én szerzeményem. És én ezt rejtegettem 35 évig."
A dal a népszerűségéből mit sem vesztett, mint a fenti videók is mutatják (mind 2006 utáni..), én is csak további jó egészséget kívánhatok neki és a népdalszerzőnek is.
