I Love Hévíz

Egy meggyúrta,

más csöndörgette,

harmadik kiszaggat,

negyedik megsütötte,

az összes kifestette,

az icike-picike mind megette! Megfájdult a hasa tőle!

Van egy ház Alsópáhokon. Pontosabban nem is egy ház... Van egy közösség Alsópáhokon. A Páhoki Kapo(l)cs Alkotóház esetében nem csak, hogy felújítottak egy régi romos házat a faluban, hanem élettel, vidámsággal, tervekkel és szeretettel töltötték meg. Egyszerre hoztak létre építészeti értéket és közösségerősítő mozgalmat. Mindez néhány odaadó ember összefogásával jött létre és működik sikeresen.

Az Alkotóházban manapság nagy a sürgés, forgás, hisz kis csoportos, tematikus alkotó estek sora várja az érdeklődőket. Lehet kenyeret sütni, adventi asztaldísz készíteni, régi bútorokat újjávarázsolni különböző festési technikákkal, díszdobozt gyártani és nem utolsó sorban így decemberben mézeskalácsot sütni. Ráadásul a fortélyokat egy igazi profitól leshetjük el, akinek nem mellesleg a zalai cukor perec készítés az igazi szíve csücske. Vannak pályázati forrásból megvalósuló ingyenes programok, és olyanok, melyekért alkalmanként kell fizetni. A programokra ráadásul mehetünk egyénileg, családdal, barátokkal de akár csapatépítő tréning keretében is.

Íme egy kis ízelítő a programból, amin mi is részt vettünk, avagy: A Mézeskalács Workshop.

Minden egy hideg téli délután kezdődött, amikor is a házba lépve csodás gyömbéres, citromos forró tea illat fogadott bennünket, tökmagos pogácsával. A gyors átmelegedés után mindannyian megkaptuk kis piros kötényeinket és kezdődhetett is a maszatolás.

Lévén nem mindenki profi sütésben-főzésben az alapokkal kezdtük, tehát mi a jó tészta alapja. Nem fogok világmegváltó megoldást mondani, ugyanis sok hasznos tanács után végül mégis csak oda lyukadtunk ki, hogy a jó tésztát érezni kell. Na bumm! Recept ide, recept oda, minden a hozzávalók minőségén és a rutinon múlik, így hát ahány ház, annyi massza.

Miután így az első sokk élményen túl voltunk jöhetett a csöndörgetés. Nehéz ezt szavakba ölteni, de a lényege az, hogy két kezünk közé fogva, óvatos hengergető mozdulatokkal el kell érni, hogy a tésztában sehol ne legyenek repedések, a tésztamassza teljesen egyenletes állagú és felületű legyen.

Kis pihi! Amíg a tészta pihen jön egy-egy forró tea, pogi, valamint előkerülnek a szaggató formák. Fontos, hogy vannak kisebb pihenő után felhasználható tészták, és fél vagy egy nap hűtőben pihentetés után felhasználható tészták. A receptünk ad majd arra utasítás, hogy két naposra várható-e a mézeskalács projekt, vagy egy hosszabb, éjszakába nyúló pepecseléssel "megússzuk" az egészet.

A tésztát kis pihenő után sodrófával kinyújtottuk. Kisebb formákhoz lehet vékonyabbra, de minél nagyobb egy forma, annál vastagabbra érdemes nyújtanunk a mézeskalácsot, nehogy később, dekorálás közben eltörjenek. Nálunk azért ez még nem jelentett garanciát, lett fejetlen angyalunk és lábatlan rénszarvasunk is, de mi ezt nem nagyon bántuk. Amit megtudtunk a nyújtásról: liszt mindig csak a tészta alá kerüljön, és folyamatosan ellenőrizzük, hogy nem tapdt-e le a masszánk az asztallaphoz. A sodrófát se lisztezzük, sőt, legyen kéznél egy ecset, hogy a felesleges lisztet le tudjuk seperni a tészta felületéről, ez a formák kiszúrása után is jól jön, mert még a tepsibe pakolás után is érdemes ellenőrizni a teljes lisztmentességet. Ez egyébként azért fontos, hogy fényesebb legyen a mézeskalács felülete és jobban tapadjon rá a díszítőmáz.

És ha már díszítőmáz. Itt érdemes bevonni a férfierőt, mert figyelem: cukormázat férfi ember kever ki, kanállal és nem keverőgéppel, mert nem habot kell verni, hanem mázat készíteni. Egy tojáshoz nagyjából!!!! 25 dkg porcukrot kell adni, de sosem egyszerre, csakis folyamatosan adagolva, érezve(!!!), hogy mikor elég. Érdemes a masszát egy kis keményítővel megspékelni a biztos állag érdekében. Hogy mikor jó? Amikor homogén, fényleni kezd és elég sűrű ahhoz, hogy a kanálról lecsöppenve visszakunkorodik.

A mázat aztán betölthetjük egyből kis zacskókba, ami lehet fagyasztós tasak. Lényeg, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy a folyamatos nyomás hatására se szakadjon el. Sarkára pici lyukat vágunk. A cukormázat kisebb adagokba szét is választhatjuk. Egy részéből készíthetünk színes mázat egy kis ételfesték hozzáadásával. Ne öntsük bele, mert tuti túl hígítjuk és elveszítjük a sűrű állagot, csak színezzük meg a masszát egy ecset segítségével. De egy kis masszából terülőmázat is készíthetünk egy kis tálkába. Ez egy minimális hígítást jelent, akár vízzel. Festéket kalácsfénybe (inkább nem részletezem - cukrászati szakboltban keresendő) is keverhetünk, ezzel a tésztát lehet megszínezni. Hogy mikor van minderre idő? Amíg sülnek a fenyőfák, rénszarvasok, angyalok és csillagok a sütőben.

Sok beszédnek sok az alja, de tény, hogy végül rengeteg csodás kis lény került a pultra, amik mind arra vártak, hogy felöltöztessük őket csodás karácsonyi díszekbe. Tanultunk vonalat rajzolni, terülő mázat kenni, színezni színes mázzal, tésztát festeni, satírozni stb. Aki ezeket meg szeretné tanulni, el kell jönnie egyszer és ellesni a technikákat Csiszár Zsuzsától.

És nagyjából 4 óra munka, nevetés, csöndörgetés, festegetés, teázás és sütögetés után elkészültek végül a csodás mézeskalács sütemények. Igazán megérte, és megéri a fáradtságot akkor is, ha mindezt otthon készítjük a gyerekekkel. Akkor egy kicsit többet lehet közben nassolni, kóstolgatni, a csúnyácskábbra sikerült darabokat egyből eltűntetni. :)

Utolsó tipp:  a süteményeket ha fogyasztásra szánjuk tegyük fémdobozba, és másnapra finom puhák lesznek megint.

Legközelebb gyertek el ti is!