Egy középkorú nő eltűnik a hóviharban egy világvégi tájon, csak a kocsiját találják meg az út mentén. A helyi rendőr elindul kideríteni, mi történt Evelyne Ducat-val, ám nem a nyomozást követjük: a néző ehelyett öt élettörténetet kap, amelyekben minden mindennel összefügg.
A Bestiáda (Seules les bêtes) az azonos című, 2017-ben megjelent (magyarra nem lefordított) Colin Niel regényen alapul, amelyet dicsértek a többszólamúságáért, a noir hangulatáért és amiért Lozère-megyét, Franciaország egyik leginkább magára hagyott vidékét mutatja be. A rendező és társforgatókönyvíró Dominik Moll, akinek a kétezres évek elején a Harry csak jót akar (Harry, un ami qui vous veut du bien) című thrillerje hatalmas sikert aratott, a Bestiádával visszatért a zsánerhez: csupán néhány plusz csavart tett bele, komolyan véve Godard szavait, miszerint egy filmnek „legyen eleje, közepe és vége, csak nem feltétlenül ilyen sorrendben”.
A Bestiáda egy gyilkosság köré szerveződik, méghozzá úgy, hogy a film az öt szereplő nevével fémjelzett öt fejezetben különböző nézőpontokból adja meg az összképhez szükséges információt. Az öt emberben leginkább az a közös, hogy mindegyik életében van titok, szégyen vagy árulás, zsigerig boldogtalanok és magányosak, mert képtelenek kielégítő emberi kapcsolatot kiépíteni. A gyilkosság áldozatául eső Evelyne Ducat (Valeria Bruni Tedeschi) homoszexuális vonzalma ellenére inkább választja a magányt a férje mindentől távol lévő házában. Alice (Laure Calamy) biztosítási kötvényeket árulva járva a megyét, elhidegült a férjétől, ezért viszonyt folytat a szomszédban (ebben a viszonylatban az harminc perc autózást jelent) számkivetett, kifejezetten Norman Bates-i férfival, Joseph-fel (Damien Bonnard) akinek szintén megvannak a maga titkai. Eközben Alice férje, Michel (Denis Menochet) magányában az online térben keres társaságot és partnert. A legkülönösebb szereplő azonban Armand (Guy Roger 'Bibisse' N'Drin), aki az elefántcsontparti Abidzsánban egy laptop segítségével igyekszik cseten pénzt kicsalni gazdag fehér férfiakból.
A regény, és a film eredeti címe, Seules les bêtes, „Csak az állatok” nyomán a magyar cím a Bestiáda nagyon találó, mert megőrzi az állatszimbolikát, de sugallja az emberek és állatok közötti kapcsolódást. Ezt vezeti fel a nyitóképsora a filmnek, amelyben egy fiatal férfi robogóval megy Abidzsánban, miközben egy kecske van a hátára kötözve, majd megérkezik egy házhoz, és a folyosón végigmenve bekopog egy lakásba. Amint később kiderül, a kecskét feláldozni viszi. Ugyanekkor a távoli Franciaországban, Joseph és Michel állattartásból él, mindketten egyértelműen több időt töltenek állatok, mint emberek társaságában, sőt az előbbi ki is jelenti, hogy “Csak az állatokhoz beszélek és a kutyámhoz”. Ugyanakkor a Bestiáda pont, hogy nem az ember elállatiasodását mutatja be, hanem hogy mennyire nem képesek a szereplők beszélni a vágyaikról, érzéseikről. Találó mondás, amelyet egy elefántcsontparti törzsi varázslóféle mond, miszerint „a szerelem azt jelenti, hogy azt adod, amid nincs”. Csakhogy mi van, ha ez a próbálkozás katasztrófához vezet?!
Amellett, hogy Franciaország egy kevéssé ismert részét, és érdekes, szerencsétlen, bűnös vagy hűtlen emberi helyzeteket mutat be, a Bestiáda narratív struktúrája miatt válik igazán érdekessé. A film a nonlineáris elbeszélésmóddal, egyfelől Kuroszava klasszikusát, a Rashomont követi, ahogy a gyilkosság körülményeit a néző többször látja, újra és újra visszaugorva az időben, míg kiderül mindennek az oka és motivációja. Ugyanakkor a szereplők fejezetében a gyilkosság nem is központi kérdés, a Bestiáda kitágítja a perspektívát teljes életekre és sorsokra, olyan filmeket idézve fel mint Robert Altman és a Rövidre vágva vagy Alejandro González Iñárritu filmjei, a Korcs Szerelmek vagy a 21 gramm. Ennek a minden mindennel összefügg narratívának a sajátossága, hogy el kell fogadni fatális véletleneket, meglepő összefüggéseket és a melodrámába hajló helyzeteket. Ezt azonban megkönnyíti a gyilkosság köré szövődő thriller szál és a nyomozás alapvető ok-okozati logikája.
Az elbeszélésmód szaggatottsága ellenére jól követhető a történet, minden apró részlet szépen egybesimul és a puzzle darabjai a helyükre kerülnek. Az összességében jól működő narratívának azonban van két hátulütője. Míg a középső két fejezet hosszabbra nyúlik a kelleténél, az utolsó Abidzsánban nagyon nagy hangulati, mondanivalóbeli ugrás az előzőekhez képest, amelyet nem sikerül a végére sem kiegyensúlyozni. A Bestiáda nem igazán tudja, hol érjen véget, mivel azzal, hogy kitágította a perspektívát az öt szereplő életére, nem elegendő lezárás a gyilkos személyének felfedése. Ugyanakkor nem lehetséges a befejező tíz percben ennyi ember életét lezárni, így százhúsz perc elteltével némely élettörténet befejezetlen marad, enyhe hiányérzetet hagyva a nézőben. Pedig összességében a Bestiáda egy okosan összerakott, élvezhető, és semmiképp sem hétköznapi francia film.
