<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Liverpool - Manchester United 2 : 0 - Az Ezeregyéjszaka meséi

2020. január 22. 09:54 - RedDri

Január 19-e, vasárnap este, Anfield Road. A vörösen izzó égbolt alatt több, mint 50.000 scouser torkából csendült fel mindent elsöprő hangerővel a You’ll Never Walk Alone, miközben a Liverpool játékosai kivonultak a zöld gyepre. A vörösök szurkolóinak szemében lángolt a szenvedély tüze, mindannyian ezer fokon égtek. Nem is lehetett volna másképp, hisz az ellenfél nem más volt, mint a Manchester United csapata. Az ősi rivális már megannyiszor tört borsot a Liverpool szurkolók orra alá, és az idei szezon eddigi egyetlen döntetlennel zárult összecsapását is a vörös ördögökkel szemben vívtuk. Azonban most valami más volt, szinte érezni lehetett a levegőben, és titkon mindannyian reméltük, hogy ezúttal nem csúszunk el a manchesteri banánhéjon. Mi, szurkolók, reméltük, azonban egy ember tudta: Jürgen Klopp. 

Vörösen izzik az ég alja, Érik már a Vörösök gólja

 

A két csapat legutóbb október végén csapott össze az Old Traffordon és a mérkőzés 1-1-es végeredménnyel zárult. Ole Gunnar Solskjær egyértelmű kontrajátékra rendezkedett be hazai környezetben is, így csapatát 3-4-1-2-es formációban küldte pályára. Ennek köszönhetően, amikor a vörösök birtokolták a labdát, Ole játékosai a pálya minden területén minimum egy az egyben voltak képesek felvenni a harcot a Liverpool játékosaival. A három középső védő mellé mindkét oldalon visszaléptek a szélsők, így lezárva a területet a szélen vágtázó Alexander-Arnold és Robertson előtt. Csapatunk ékköve, a "szerény képességű" brazil spíler, Bobby Firmino sem volt képes ezen a mérkőzésen kiemelkedő teljesítményt nyújtani, mivel a középhátvédek és a két védekező középpályás folyamatosan leszűkítették a területet. Mivel Trent és Robbo szinte folyamatosan az ellenfél térfelén tartózkodott, a megszerzett labdákat a lehető leggyorsabban felívelték, és a villámléptű támadóik egy az egyben próbálhattak szerencsét a liverpooli középhátvéd duóval, amely így nagy mértékben elszeparálódott a csapat többi részétől. Azonban ahogy eddig mindig, Jürgen Klopp most is tanult a leckéből.  

Nem mondhatjuk, hogy Jürgen a füle botját sem mozdította

 

A manchesteri gárda az előző meccshez hasonlóan most is 3-4-1-2-es hadrendben állt fel az Anfielden, és látszólag liverpooli oldalon sem történt változás. Klopp a szokásos 4-3-3-as felállással küldte pályára a csapatot. Az ellenfélnél sérülés miatt nem játszhatott sem McTominay, sem Rashford, így a középpályán a Matic – Fred tandem tevékenykedett, míg Martial mellett James igyekezett zavart kelteni a védelmünk soraiban. Fontos hiányzó volt még Ashley Young is, akinek a helyét a mindössze 19 éves Brandon Williams foglalta el a bal oldalon. A Liverpool esetében szintén három fontosabb változás történt az őszi találkozóhoz képest. A védelem tengelyében ismét a csúcsformában játszó Joe Gomez tündökölt Matip helyén, illetve az előző meccset sérülés miatt kihagyó Mané szintén a kezdő tagja volt. Bokasérülését követően ugyan visszatért Fabinho, de csak a kispadon kapott helyet, így a kezdőt böngészve Alex Oxlade-Chamberlain nevével találkozhattunk. Azonban a mérkőzés legfontosabb eleme, a mesterkulcs, nem más volt, mint a Fabinho hatos pozíciójában brillírozó Jordan Henderson. 

Ó Kapitány, Kapitányom

 

Mint említettük, Kloppo nem csak jó tanár, de jó diák is, így nem követte el még egyszer ugyanazt a hibát. A vörösök védekezése továbbra sem változott. Az ellenfél labdabirtoklása esetén a szélsőink, Salah és Mané személyében, középre és hátra húzódtak, így leszűkítve a pálya középső területeit. A széleken ezzel ugyan utat nyitottunk Wan-Bissaka és Williams előtt, azonban ez szinte semmilyen előnyt nem jelentett Solskjær csapatának. A MU szélsői összesen 18 beadással próbálkoztak a mérkőzés során, azonban a védőink könnyűszerrel kifejelték ezeket, mivel Martial és James fizikailag nem vehették fel velük a harcot egy légicsata során. És akkor nézzük a legfontosabb változtatást az előző mérkőzéshez képest, amely szinte nullára redukálta a Manchester United által magában hordozott veszélyeket. 

A Mersey part Lordja (The Lord of Merseyside)

 

Labdabirtoklás esetén a vörösök hadrendje átformálódott. Az új formáció egy 4-2-4-es felállásra hasonlított, azonban nem a hagyományos felállásban. A legutóbbi baklövés elkerülése végett minden esetben csak az egyik szélsővédőnk lépett fel a támadásokkal, a másik pedig mélyen maradt, és itt jön a képbe Hendo: Kapitányunk minden alkalommal arra az oldalra zárt vissza, ahonnan a szélső fellépett, így hol a bal oldalon láthattuk Robbo helyén, hol pedig a jobbon Trent pozíciójában. Hogy a csapat balansza ne boruljon fel, a többi játékosunk is egy svájci óramű pontosságával tette a dolgát. A csodálatosan futballozó Bobby Firmino visszalépett a középpálya közepére, így egy esetleges labdavesztés után nem tátongott hatalmas rés a pajzson Henderson helyén. Mo és Sadio pedig középre húzódott, ezzel összehúzva a United védősorát. Amennyiben a bal oldalon Robertson vágtázott, úgy Gini középen maradt Firmino mellett, Ox pedig kihúzódott a jobb szélre. Ugyanezt láthattuk pepitában a jobb oldalon: Trent felfut, Chambo behúzódik középre, Wijnaldum pedig a bal oldalon ostromolja a manchesteri védelmet. Jordan pedig nem csak mindenhol ott volt, de igazi vezérhez híven uralta a teret. Íme pár statisztika a Kapitánytól: 6/4 sikeres szerelés, 12/10 megnyert párharc, 3/2 megnyert fejpárbaj, 8 megszerzett labda, 50/38 sikeres passz, ebből 16(!) előre (a legtöbb a középpályások közt), illetve egy kulcspassz, 2/1 kapura lövés, valamint ő futott a legtöbbet a mérkőzésen, összesen 11,49 km-t. Nem hiába kapta meg a találkozó végén a SkySports-tól a mérkőzés legjobbjának járó díjat. Persze ne feledkezzünk meg csapatunk másik két középpályásáról sem, hiszen Ox és Gini is hatalmas teljesítményt nyújtott. 

A Föld kétharmadát víz borítja, a többi részét pedig Gini Wijnaldum

 

A másik remek megoldás, amit Klopp ezen a meccsen alkalmazott, a labdakihozatal során volt felfedezhető. A Liverpool többnyire türelmes labdajáratással építkezik, de ezen a meccsen többször is láthattuk, ahogy Alexander-Arnold vagy Van Dijk hosszan felíveli a labdát. Természetesen nem arra számított a germán hadvezér, hogy Mané és Salah majd sorra nyeri a fejpárbajokat Maguirerel és Lindelöffel szemben. Azonban, ha még emlékeztek rá, Bobby szépen visszalépett ezekben az esetekben, így túltöltöttük a középpályát, és a brazil fenomén, Ox, valamint Gini rendre begyűjtötték a védők által kifejelt szabad labdákat, amiből veszélyes támadásokat vezethetett a Liverpool. Az első gólunk mégsem egy ilyen támadásból született, hanem egy olyan helyzetből, ami idén szintén a Man United gyengeségei közt sorolható fel. Ez nem más, mint a pontrúgások. 

Aranylabda? Kinek kell, amikor Bajnok lehetsz Liverpoolban

 

Az idei szezonban a vörös ördögök kapták a legtöbb gólt szögletből, összesen 9-et. Ebbe már beleszámoltuk azt is, amit a világ jelenlegi legjobb védője bólintott De Gea kapujába. Virgil nemes egyszerűséggel jött, látott és győzött. A szöglet, amelyből a gól született, szintén begyakorolt figura volt. Trent tudatosan ívelte a rövidre a labdát, és amíg Gomez sikeresen tartotta fel Maguiret, addig Williams képtelen volt feltartóztatni a vörösök 4-esét, aki ezután hatalmas erővel fejelte a labdát a felsőléc alá. Persze ki hibáztathatna egy 19 éves fiatal kölyköt, akinek azt mondják: “Látod azt a figurát? Nem engedheted a kapu közelébe!”. Csakhogy a figura éppenséggel majdnem kétszer akkora, mint te, nagyobb sebességgel közlekedik, mint a MÁV mozdonyai, és nem mellesleg ez volt a 8. gólja liverpooli karrierje során. Szóval ne csüggedj kölyök, nem a te hibád! Ugyebár Ole? Ezt követően Klopp taktikai zsenialitásának köszönhetően még számtalan helyzetet alakítottunk ki, főleg a második félidő elején, azonban mindig egy kicsit pontatlanok voltak a befejezések, vagy De Gea húzott elő egy újabb fehér nyulat a kalapból. Manchesteri oldalon két említésre méltó támadásról beszélhetünk, de míg az egyik esetben Andreas Pereira maradt le milliméterekkel egy beadásról, úgy a másik helyzetnél Martial bombázott a kapu fölé egy szép összjátékot követően. Idén már sokszor láthattuk, hogy a csapatunk képes megőrizni egy gólos előnyét, és az utóbbi hat meccsen zsinórban begyűjtött 6 clean sheet is nyugtatólag hatott, mégis minden vörös szurkoló azt várta, mikor tesszük fel a pontot az i-re. Az utolsó pillanatban jött Mo Salah, és felrobbantotta a stadiont! 

Egyiptom Királya

 

Mohamed Salah mind ezidáig soha nem szerzett gólt a Manchester United ellen. De mikor máskor, ha nem most? A vörös ördögök az utolsó pillanatig küzdöttek, és a 92. percben szöglethez jutottak (ismét Hendo zárt vissza a szélen, hogy megakadályozzon egy beadást). David De Gea öles léptekkel tartott a kapunk felé, azonban a kispadról visszaparancsolták a kapuba, tán érezték a veszélyt. A betekert labdát Van Dijk bólintotta ki, ami Wan-Bissaka elé hullott, aki kapásból próbálta meg kapura küldeni, azonban eltörte a labdát, így az Alisson kezében landolt. A brazil hálóőr pedig nem feküdt rá, ahogy sok más portás tette volna a 93. percben, hanem kiszúrta, hogy Salah teljesen egyedül várja a labdát a félpálya környékén. Több sem kellett Alinak, felívelte a bogyót, ami tökéletesen érkezett Mo elé. Az egyiptomi villámléptekkel indult meg a kapu felé, James igyekezett tartani vele a lépést, és próbálta kifelé szorítani. Salah azonban tökéletesen fedezte a labdát, és fizikai fölényét kihasználva nem engedte a walesit a közelébe. A vágtát követően Egyiptom Királya ballal a spanyol kapus lábai közt gurított a kapuba. 2-0! VÉGE!!! Salah első találata a vörös ördögök ellen igencsak emlékezetesre sikeredett. Alisson is így gondolta, aki minden csapattársát megelőzve végigszáguldott a pályán (FunFact: később a Match Of The Day összefoglalójában bemutatták, hogy van egy kamera, ami a játékosok sebességét méri, és Alinál 16,8 mérföldet mértek a gólöröm során), és elsőként üdvözölte a kis egyiptomit, aki ekkor már félmeztelenül feszített a KOP előtt, megdobogtatva ezzel a liverpooli hölgyek szívét. A középkezdést követően pedig Craig Pawson játékvezető azonnal lefújta a mérkőzést. 

Álló tapsvihar, hömpölygő szenvedély, YNWA

 

A lefújást követően a srácok megkapták a nekik járó tapsvihart, és a szurkolók szívüket-lelküket beleadva énekelték nekik a You’ll Never Walk Alone-t. A Liverpool 16 pontos előnnyel, és egy mérkőzéssel a zsebében zárta a fordulót (a Manchester City időközben nyert a Sheffield United otthonában, így jelenleg 13 pontos az előnyünk, de 2 meccsel kevesebbet játszottunk). A vörös alakulat szinte hétről-hétre döntögeti a rekordokat, 22 mérkőzésből 21-et megnyert veretlenül, és még ki tudja hol van a vége. Csapatunk telis-tele van klasszisokkal, és ami még fontosabb, mentális szörnyetegekkel! A gárda élén pedig a zseni, az őrült hadvezér, a “Normal One”: Jürgen Klopp! Ők tudják, mi a siker titka, hogy mennyire fontos mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálni, még akkor is, ha már 1001 napja vagy veretlen az Anfielden, és utcahosszal vezeted a világ legerősebb bajnokságát. Szerencsére mi, szurkolók, megengedhetjük magunknak, hogy néha magával sodorjon minket a szenvedélyek vihara, és megfeledkezve mindenről, telitorokból kiáltsuk, és énekeljük, hogy egész Magyarország, egész Anglia, vagy inkább az egész világ meghallja:

WE’RE GONNA WIN THE LEAGUE! WE’RE GONNA WIN THE LEAGUE!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr7715420744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása