Két hete írtunk először arról, hogy Hollandiába érdemes újra visszatérni... például Amszterdam - sajnos jelenleg kissé veszélyeztetett - régi villamosai miatt. De egy ország nemcsak a fővárosából áll - főleg hogy ott erre a címre van más jelentkező is - és itt is vannak érdekességek más nagyvárosokban, de múzeumvasutak szempontjából vidéken is. Ezek közé tartozik a Rotterdamtól délkeletre lévő RTM múzeumvasút is, amely az ezen a vidéken járt egykori, ugyanilyen névrövidítésű helyiérdekű vasút járműveit üzemelteti egy újonnan felépített vonalon. Egy fél cikket már szenteltünk neki három évvel ezelőtt, akkor már utalva arra, hogy nem mindent tudtunk megmutatni, hiszen már akkor megtörtént a vonal meghosszabbítása, és a járműállomány is növekedett azóta... erről kollektívánkban aki visszatért oda, maga is meggyőződhetett, de a többiekre az újdonság élménye sem volt rossz hatással... e látogatás pedig érdemes arra, hogy újabb képeket mutassunk.
Arról már szóltunk az előző cikkben, hogy ehhez a múzeumvasúthoz azért kell utazni, hiába van Rotterdam szomszédságában... először a már szinte jogutódjának beillő metróval mehetünk Spijkenisse-ig, onnan a 101-es busszal Hellevoetssluis-ba, majd ott még a 104-esre kell átszállni. Ez először ijesztően hangzik, de még a buszozásnak is megvan a maga varázsa, különösen ott, a 101-esen saját útpályát is kapnak a járatok, majd amikor a következő viszonylaton a célul szolgáló szigetre átjutásnál egyre több felhúzható híd miatt állunk meg...
Itt is jól látszik, hogy nem egy egyszerű buszsávról van szó, hanem a buszok külön úttesten haladnak, a közúti forgalom többi részétől függetlenül.
Ezeken az utakon nem akadályozzák lámpák a haladásukat, ez megért annyit, hogy még önálló hidakat is építsenek...
...sőt, aluljárókat a kereszteződések elkerülése érdekében!
Ahol mégse lehetett néhány gyalog- és kerékpárutat kikerülni, azok ugyanúgy vannak fedezve, mintha villamosok lennének...
...és hasonló módon gondoskodnak a megállókba átjutni akaró gyalogosok biztonságáról is. Sőt, a híresen kerékpárosbarát országban még B+R-nek is jutott hely a megállónál.
Az itt éppen felvont híd alatt a Rajna és a Maas közös torkolatvidékének egyik legszélesebb ága, a Haringvliet található... pontosabban az abban lévő zsilip, mert feljebb gát található, ami egyben híd is a rotterdami szárazföld és a vasútnak helyet adó sziget között.
Kicsit hosszabb a várakozás, mint egy vasúti átjáróban, de végül csak szabaddá válik az út.
Ezt a tömegközlekedést legolcsóbban úgy tudjuk megúszni, ha nem hagyatkozunk az OV-Chipkaart-on lévő összegre, hanem az egész Dél-Holland tartományra érvényes napijegyet vesszük meg. Ez érvényes a rotterdami és hágai helyi járatokra is, és a két város környékének más látványosságai is jól felkereshetők vele, például Delft, a sajtjáról nevezetes Gouda, a Kinderdijk környéki világhírű szélmalmok és Dordrecht is.
A buszról a múzeumvasútra nem annak valamelyik végállomásán, hanem a vonal közepén, Port Zelande-nál lehet átszállni. Ez a hely azonban a vasútnak is elég kedvező, mert a szomszédságban nemcsak egy kikötő, hanem egy jókora nyaralóközpont is helyet kapott, amelyben van még élményfürdő, valamint beltéri mászópálya és minigolf is... ezt a családbarát helyet pedig jól kiegészíti programpontként a vonatozás is.
Noha ez nem állomásépület, mégis jól mutat a vonatok háttereként. Az elején látható olasz étterem nemcsak a szeptember eleji időpont miatt lehetett zárva látogatásunkkor, hanem mert néhány hónappal előtte droglabort találtak az emeletén, amiről a bűnügyi hírek szerint a tulajdonosok is tudhattak. De a vonatok és a buszok között így sem maradtunk éhen a túlsó oldalon lévő "snackbar"-nak köszönhetően.
Legutóbbi ittjártunkkor gőzmozdony közlekedett, de az hétköznap volt... szombatonként meg dízelüzem. (Ez időközben már úgy változott meg, hogy a közlekedési napokon két pár vonat jár gőzössel, az utolsó pedig dízellel) De már múltkor is sok képpel bizonyíthattuk, hogy ennek a vontatási módnak is sok érdekes képviselőjét őrizték meg...
...erről ráadásul még fotót sem közöltünk legutóbb. Ezt a mozdonyt a vasút főműhelye építette 1952-ben egy karosszériagyár bevonásával egy alig néhány éves leégett gép alvázára.
Szintén nem volt még fénykép az új végállomásról, West Repart-ról sem. Az új szakaszt már rendes zúzottkő ágyazattal csinálták meg, és a vona nagy részén megkezdődött az ilyen jellegű pályafelújítás.
Sokkal több látványosság itt sincs, mint a korábbi végállomáson... a bal oldali sötét objektum egy kiszuperált angol emeletes busz, ami szintén "snackbar"-ként funkcionál. Több emléktábla avatása pedig nem várható, nincs szó további vonalhosszabbításokról.
Essen egy pár szó arról is, mit takar ez a "snack", ha már annyiszor szóba hoztuk: ez a leggyakoribb gyorskaja nemcsak Hollandiában, de Belgiumban is. Köretnek adott az elmaradhatatlan sültkrumpli, és a már nálunk is ismert szószok, de sokkal érdekesebb a feltétek kínálata. Alapszabály: szinte mindent képesek bepanírozni és olajban kirántani, még azt is, amiről el sem tudnánk képzelni. Köztük a főtt krumplit, a kemény tojást, a pörköltöt (Goulashkroket), az indonéz ragut (Satékroket), valamint utóbbi nemzet tésztaételét (Bami) is! A kevésbé extrém fogások közé tartoznak a különféle virslik (Frikandel vagy sörtésztában sütve Viandel), húspogácsák (Mexicano) és saslikok (Sitostick, Berehap), halak (Kibbeling, Visstick) valamint a kukoricapehellyel bundázott csirke (Kipcorn), de akinek még ez is sok lenne, annak kínálnak hamburgert, csirkefalatokat, rántott sajtot (Kaassuflé) és tavaszi tekercset (Loempia) is. Ezeknek az ételeknek a kiszolgálási módja is különleges egyes helyeken: pénzbedobós automaták fiókjaiból is kínálják azokat. Finom és nem túl drága étkezési lehetőség ez, ráadásul az is megengedheti magának, aki önellátásra rendezkedik be a szállásán, mert a boltokban is kaphatók sütésre kész formában. Csak azoknak szolgálunk rossz hírrel, akik nem tudnak elutazni ebbe a két országba: az egyetlen itthoni snackbar pár éve bezárt, és máshol sem nagyon van... Berlin és a Köln melleti Brühl az, ahol ilyet találni.
Itt tehát nincs más hátra, mint előre... vagyis inkább körbe a vonat másik végére.
Ahogy a többi dízeljármű, ez a mozdony is egy vízimadárról kapta a nevét: "Meuw", azaz sirály.
A személyzetet nem zavarta, hogy indulás előtt készült egy kép a vezetőállásáról...
...és a géptérről is. A generátor hátul elárulja, hogy dízel-villamos erőátvitellel van dolgunk.
A műszaki dolgok iránt fogékonyaknak az elektromos részek is külön csemegét jelenthetnek.
A mozdony mögött a kocsik nagyrészt ugyanazok voltak, mint hét évvel korábban a gőzös mögött, köztük ez a poggyászteres kocsi...
...ezt a laternás tetejűt viszont egy testvérével együtt azóta újították fel, és még a királyi pár is utazott vele, mikor ide látogatott. (Úgy látszik, nemcsak a svéd és a dán uralkodóház lelkesedik a kötöttpályás közlekedés iránt...)
Belül még ha nem is plüssel van behúzva, így is elég komfortos az 1. osztályú utastere.
A kocsikban lévő reklámokból szívesen szemezgettünk már Amszterdam és Hága régi járműveiben, de ezen a vasúton is, most azonban még újabbakra találtunk. Ezt a kellően gonosz darabot biztos értékelik a dohányzás ellen küzdők, de az üzenete inkább úgy jön át, ha megtudjuk, hogy a "troost" hollandul "vigasz"-t jelent.
Csodálatosan szürreális darab ez a síelő kolbász is...
...a vasút azonban a saját propagálásáról sem feledkezett meg.
Mi azonban most ligetek és strandok helyett inkább a múzeum felé tartunk Port Zélande üdülőtelepe mellett...
...majd a tengertől eltávolodva a dünék között.
A múzeumi területen még mindig akad mit nézelődni, hiszen már csak üzemviteli okokból kirakják a legtöbb járművet akkor is, ha azok nem közlekednek aznap. S mivel nyitva is álltak, így újabb képek tudtak készülni a már múltkor is bemutatott különleges motorkocsik belsejéről is.
Két vonat között a mozdonyunk jól elidőzik a pályafenntartási szerelvény mellett, melyben van gyomirtó kocsi...
...és egy univerzális fedett is, amit egy régi személykocsi alvázára építettek.
Az emberek persze a nosztalgia miatt jönnek, és ezt még úgy is megkapják, hogy nincs éppen gőzüzem.
Erről a poggyászmotorkocsiról már közöltünk képet korábban. Akkor még találgattunk, hogy azért néz-e ki így, hogy hasonlítson a személykocsikhoz, de időközben kiderült, hogy egy másik vasút poggyászkocsijából épült át, még mielőtt az RTM-hez került volna.
Szintén volt már kép erről a motorkocsiról, amit a "Gém" névre kereszteltek, csak akkor még a másik irányból...
...most azonban belső fotót is hoztunk, mind a másodosztályú...
...mind pedig az 1. osztályú utasteréről...
...és a vezetőállás kezelőszerveiről is.
A hozzáillő mellékkocsi egy évvel fiatalabb nála... már ami a kocsiszekrényt illeti, mert az alváza 1914-ből való, és eredetileg a Nijmegen-Venlo közti vonalnak épült, majd az RTM épített belőle pótot...
...aztán úgy leharcolta, hogy a szekrényt a múzeumvasúti korban el kellett bontani, és újból felépíteni. A rekonstrukció viszont így is jól visszaadja az '50-es évek hangulatát...
...és azt, hogy a vasútnak mekkora identitástudata volt, amit ez a cégjelzéses hamutartó is jól bizonyít.
Bent a csarnokban állt a "Bíbic", amely időközben új fényezést kapott.
Ebben is visszaköszön a kor eleganciája a magasabb kocsiosztályon...
...itt azonban a másodosztály inkább csak színében tér el, az ülések ugyanazok lehetnek.
Legyen itt is egy kép a vezetőállásról...
...aztán nézzük meg, milyen a hálórésze a múltkor már bővebben dokumentált kemping-kocsinak, mert azt még nem láttuk.
Szintén nem volt még szerencsénk ehhez a poggyász-postakocsihoz sem, ami nagy kár...
...hiszen eredetire restaurálták a levélkezelő részét is. (De minek oda egy balta, ráadásul ilyen célzottan elhelyezve a falon?!)
Szép részlet itt a kályha is a széntartó edényekkel.
Az egyesület a két látogatás közti időben nemcsak a járműparkot bővítette újabb és újabb kocsikkal, meg a pályát cserélte tartósabbra, hanem legalább ekkora gondot fordított a múzeum bővítésére is. A jókora járműcsarnok már korábban is irigylésre méltó lehetett sok múzeumvasút számára (kivéve azokat, akiknek már van ilyenjük, mint például a Preßnitztalbahn), de abban, hogy "múzeum", többről is szó van, mint a járművek biztonságos tárolása és a felújítás körülményeinek biztosítása. Hiszen már legutóbb is láthattuk, hogy ebből a tekintélyes vasútüzemből mennyi más tárgyi emlék is megmaradt, aminek szintén kellett a hely a megfelelő kiállításához, és persze kell egy megfelelő hely a vendégek kiszolgálására étellel-itallal, emléktárgyakkal, meg az egyéb szükségleteik számára is. 2010-ben még mindezt konténerekben helyezték el, azóta azonban egy új szárnyépület is elkészült a járműcsarnok mellett.
A kép baloldalán látható ez a bizonyos új épületszárny.
A vasút teherkocsijai közül több, mint tíz is megmaradt, nagy részük pedig fel is van újítva, így nemcsak korhű személy- de tehervonatok is közlekedtethetők. Ez a nyitott kocsi a vasúttal egyidős, azaz tavaly volt 120 éves... még érdekesebb azonban a mögötte megbúvó fedett kocsi. A piros kampók a tetején arra szolgáltak, hogy a kocsiszekrényt le lehessen emelni az alvázról... íme a konténerforgalom őse az 1910-es évek közepéből!!!
Teherforgalom pedig volt bőven: a szigetekről terményeket (a második képen cikória, a negyediken a hagyma szerepel) és állatokat szállítottak Rotterdam felé, ellenkező irányból pedig szenet.
A díszes csempékről ugyan előbb jut eszünkbe Portugália, vagy ha Hollandiánál maradunk, akkor Delft, mégis szemet gyönyörködtető ez, ami a vasút 25 éves jubileumára készült...
...de megjelent aztán díszcsempén és más díszítő művészetekben...
...sőt, még emléktárgyakban is.
Bent a kiállítótérben újabb táblákkal találkozhatunk a meg nem maradt járművekről. Ha a "fuut" a "vöcsök" volt, akkor ez meg a "glöcsök"?! Nem, olyan madár nem létezik, de a kezdőbetű stimmel: a nálunk is honos, de igen ritka gulipán a megoldás. Maga a jármű pedig a fenti "Bíbic" testvére volt.
Bergendy Istvánnak semmi köze sincs ehhez a szárnyashoz, sőt, még csak nem is kacsa, hiába van ez benne a holland nevében... a csőréhez méltóan ő a bütykös ásólúd. Ez sem volt egyedi példány, ugyanúgy nézett ki, mint a vonat élén lévő "Sirály".
A kiállítócsarnokban még ez az angol eredetű gőztraktor is belefért, a díszes kinézet, a sok lámpa és a felirat alapján egy utazó vidámparknál teljesített vontatási és energiaellátási szolgálatot.
Ami viszont nem változott, az az, hogy júliustól szeptember közepéig van forgalom minden szerdán, csütörtökön és szombaton - most már ahogy feljebb írtuk, mindkét vontatási nem képviselteti magát ezeken. a napokon. De aki többet szeretne tudni, annak továbbra is a klub honlapját ajánljuk, még ha az csak hollandul is van.
Az újra és újra élvezetes dolgok mellett azonban érdemes újabbakat is felfedezni... egy hét múlva megmutatjuk, hogy még ilyen is van Hollandiában.
