Ma már csak a bolond nem rendez futóversenyt. A nagy versenyszervező cégek mellett sorra jelennek meg kisebb vállalkozások, egyesületek, és csinálnak kisebb futamokat, lényegében minden hétvégére jut vagy egy tucatnyi verseny. A recept egyszerű: válassz egy jó helyszínt, jelölj ki útvonalat, szalagozz, tegyél ki frissítőket, adj érmet és pólót meg valami extra körítést. Nem olyan nagy ügy ez, nem?

De. Májusban két olyan versenyen is voltunk, amelyet kis csapat rendezett, az Őrségben és a Gaja völgyében. Az őrségi egy teljes hétvége volt, szombaton futással, vasárnap bringázással, tavaly volt az első, az idén a második ilyen rendezés. A gajai most volt először, csak futás, három távon. Az őrségi verseny szinte minden tekintetben kitűnő volt. A pálya technikás (értsd saras, dzsuvás), de gyönyörű volt, a versenyközpont gyerekbarát, tágas, kellemes, a lebonyolítás zökkenőmentes. A három táv jól követhetően volt kiszalagozva és táblázva. Két kis negatívumot tudok csak megemlíteni.

Futni nehéz volt itt, de megérte

Az egyik, hogy a gyerekversenyért beszedtek ezer forint nevezési díjat, de csak a focipályát kellett körbeszaladniuk a kicsiknek, és a befutóérem egy százforintnál többe nem kerülő furnérból kivágott figura volt. Ez így egy kicsit megúszós volt, vagy lehetett volna ingyenes vagy ha már szednek nevezési díjat, kaphattak volna a kicsik valami szebbet is. Mindegy, belefért az egésznapos programba ez a pluszköltség, csak nem szeretem az ilyen látványos lehúzásokat.

Néztek, hogy mit rohangálok

A másik, hogy a versenyről kizárólag a facebookon kommunikáltak, ami nagyon tuti, ha marketingről meg rajongók gyűjtéséről van szó, de nem annyira felhasználóbarát, ha valaki inkább a verenyinfókra kíváncsi, nem pedig a parttalan szövegelésre. Ezt a szervezők maguk is beláthatták, mert azt ígérték, jövőre már lesz weblap. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a versenyt, tényleg csodaszép volt a táj - de hát az Őrségtől nem is várhatunk mást. Remek 24 kilométer volt.

Ki ne szeretne itt futni?

Hasonlóan gyönyörű a Gaja patak völgye is. Az út közvetlenül a Gaja mellett vezet egy hosszabb szakaszon, de az erdő maga is nagyon szép. Nagyon szeretek ezen a tájon futni, ha csak lehet, eljövünk ide versenyezni. Így nem is volt kérdés, nevezzünk-e. A leghosszabb pálya 16 kilométer volt, az már épp elég ahhoz, hogy cipőt húzzunk. Már a rajtban érdekes volt, hogy megkérdeztem, hol lesznek a frissítőpontok, és nem akarták elmondani - lesz, de nincs neve a frissítőknek (wtf?), már fogod látni messziről. Nem tudom, mit gondoltak, miért kérdezem, de az ötödik kérdésre már megtudtam, hogy kábé négy kilométerenként lesz egy, de az utolsó ponton nem lesz víz. Mondjuk akkor minek frissítés? 

Mindegy. Elindutunk. Úgy három kilométernél még eléggé együtt volt a mezőny, és hirtelen valaki elkurjantotta magát, hogy nem jó, el kellett volna térni balra. Pedig a szalagon mentünk. Kiderült, hogy minden táv ugyanolyan színű szalaggal lett kijelölve, és vagy kinn volt a tájékoztató tábla, hogy melyik pálya merre megy, vagy nem. És vagy kinn volt a szalag van nem. Itt az elején vagy nem. A mezőny eleje így hátra szorult, és a szűk kis ösvényen esély sem volt arra, hogy a leglassabbakat meg lehessen előzni. Ez több mint idegesítő.

Csupa szar képet csináltam, futás közben nem fókuszált jól a gép, de a Gaja meseszép így is

A szalagozás végig rossz volt, egy részen velünk szembe jött pár ember, aki ugyanazt futotta, mint mi, máshol nem derült ki, hogy melyik hídon kell átmenni a patakon, megint máshol véletlenül a rövidebb pályára tévedtünk és így egy kanyart kihagytunk a sajátunkból. A kritikus pontokon nem volt ember, aki útba igazítson. Volt egy olyan versenyző, akit kocsival hoztak vissza a versenyközpontba, annyira elkavart - mondjuk ehhez azért külön tehetség kell, de hát nem kell mindenkinek jól tájékozódnia. Nem lett volna gond ezzel, ha adnak térképet, hogy nesze, ezt kövesd, nincs végig kijelölve a pálya, hajrá. De ez így nagyon nem oké.

A Normafánál rendezett BUMM verseny példáját kellett volna követni, ahol nem csipes mérés volt (eleve hülyeség egy utakkal teleszabdalt erdei versenyen utcai futamra való csipes mérést csinálni), hanem dugókákkal kellett csekkolni a kritikus kereszteződésekben. Ja, erre ugye kell ember, úgynevezett pontőr. Ehelyett a futók szerencsétlenkedtek végig, és utólag nem lehet ellenőrizni, hogy ki futott jóval többet a kavarások miatt, és ki jóval kevesebbet, mert levágta a pályát - akár szándékától függetlenül.

És sajnos a körítés sem volt az igazi. Az érem tucatérem volt, a póló nem technikai, csak egy egyszerű pamutpóló - tényleg nem kell pólót adni a nevezéshez, van már ezer, de ha adnak, akkor az legyen már igényes. A befutó után nem adtak inni, ami übergáz, bár egy leves járt mindenkinek. A eredményeket egy órán át nem frissítették, bár külön meg lehetett kérdezni, hányadikak lettünk. Összességében nagyon úgy tűnt, hogy pénzt akartak keresni, mert minimális anyagi ráfordítással, szakmailag kifogásolható módon gründoltak egy versenyt, amit félig elvitt a szép táj. De ez így elég kevés, még akkor is, ha a kiszolgáló személyzet egyébként kedves a maga módján segítőkész volt.