Nem kell nagy tudósnak vagy statisztikusnak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a mintázatokat abban, ahogyan a Honvéd hétről hétre megveri magát.

Azon túl, hogy Horváth Ferenc vezetőedző minden meccs után ritka balszerencsét, videóbírót, állóképességet, és gyakorlatilag minden más tényezőt felelősnek állít be önmagán kívül, a Honvéd 5 darab piros lapot gyűjtött be 14 forduló alatt. 

Egyértelmű, hogy fejben sincs minden rendben a csapatnál.

Ezzel szemben az Újpest a Honvéd elleni meccsre győzelemmel hangolt, ráadásul az ezt megelőző 5 meccsen 8 pontot szerzett - ami 1,6-os pontátlag. Ilyen pontátlaggal egy idény alatt gyakran dobogóhoz lehet jutni az nb1-ben - nincs rossz formában az Újpest. 

Felállások - alap taktika

A Honvéd a Hováthtól már megszokhatott 4-1-4-1 felállásban küldte fel a csapatát a pályára, ami gyakran támadásban 4-3-3-nak nézett ki.

Ezzel szemben az Újpest egy 3 / 5 védős szisztémát alkalmazott, ami 3-5-2 vagy 5-3-2-ként is felrajzolható, ez gyakran támadásban a nemzetközileg (pl. Guardiola Manchester City-je által) is alkalmazott 3-2-5-nek nézett ki - ahol a két szárnyvédő (szélső védő) lép fel a két szélére a pályának. 

Ez a pályán így nézett ki nagyjából:

A játék 4 fázisa

A mai modern labdarúgásban gyakran emlegetik emléleti szempontból, hogy a labdarúgás tulajdonképpen 4 fázisból áll:

• Támadásba való átrendeződés (transition)
• Támadás
• Védekezésbe való átrendeződés (transition)
• Védekezés

Persze nem vagyok a téma szakértője, de úgy láttam a tegnapi mérkőzésen, hogy az Újpest a játék mind a 4 fázisában megverte a Honvédot, de lássuk pontosan, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.

Honvéd a játék 4 fázisában

Nézzük először csapatonként, és kezdjük a Honvéddal.

Támadásba való átrendeződés 

A Honvéd az utóbbi időben nagyon lassan és körülményesen rendeződik át védekezésből támadásba.

Kezdjük például a labdakihozatalokkal, két ilyen szituáció is megmaradt a mérkőzésről:

1) A Honvéd nem tudja kihozni a labdát az Újpest magas letámadása ellen

Ebben a jelenetben tisztán látszik, hogy a Honvéd nem igazán tud mit kezdeni az Újpest letámadásával.

1. Szappanos Batikkal végzi el a kirúgást, majd visszakapja a lasztit.

2. A szélre tereli az Újpest a játékot.

III. Tamás az egyértelműen szabadon hagyott passzopciót választja, amire az Újpest szárnyvédője (Csongvai) felkészülten vár.

IV. Csongvai lövéssel fejezi be az akciót, az oldalhálót találja el innen:

2) A Honvéd inkább felrúgja a labdát a letámadással szemben

Rögtön a következő szituácóban Szappanos úgy döntött, inkább felrúgja a labdát, ez azonban az Újpestnek kedvezett. Lukic-ot ketten is fogták a kirúgás pillanatában.

A második labdát a lefejelés után még a Honvéd szerezte meg:

Azonban pár másodperccel később már az Újpesté a labda:

Az, hogy a Honvéd felrúgja a labdát, egyértelműen az Újpestnek kedvezett, hiszen a 3 belső védőjük (különösen Diaby a maga 195 centijével) könnyen nyer fejpárbajokat a Honvéd támadó alakulata ellen (Lukic - 185 cm; Nagy Dominik - 174 cm; Zsótér - 167 cm).

Mondhatjuk, hogy az Újpest célja volt az előrelőtt labdák kiharcolása, hiszen ha Lukic-ot sikerül hatástalanítani, más nem nagyon tudja lefejelni a labdát, így a második labdákat nagyon könnyen nyerhette meg az Újpest a meccsen. 

3) Kontrák

Egy-két esetben a Honvéd kontrái kifejezetten jól működtek, 1-1-es állásnál az akadémista Kerezsi például eldönthette volna a mérkőzést. 

Nono szerzett labdát, miután Mitrovic feleslegesen bonyolódott bele viszonylag veszélyes helyen.

A Honvéd 3v3 vezethette, de nagyon előnyös szituációban, és Balogh tökéletesen táltalt Kerezsi elé.

A slusszpoén azonban elmaradt, a Honvéd 18 éves akadémistájának lövését Banai védte.

Támadás

1) Rögzített szituációk

A Honvéd a legveszélyesebb egyértelműen rögzített szituációkból volt, hiszen a vezető gólt is ebből szerezte egy szuper szögletvariáció után, ráadásul 2 lélektanilag nagyon fontos pillanatban is komoly veszélyt jelentett az Újpestre ebben a tekintetben.

Sokan tömörültek a tizenhatoson belül, Lovric a röviden megcsúsztatja a labdát:

Ezek után a hosszún helyezkedő Hidi bepaskolja a kapuba.

Ebben az esetben pedig Baráth Botond majdnem kettőre növelte az előnyt, ami lélektanilag nagyon fontos lett volna a csapatnak.

Az Újpest vezetőgólja előtt szögletet végezhetett el a Honvéd, és Balogh kavargatása után Baráth kapott bele sarokkal a labdába, a gólvonalról mentett az Újpest védője. Ez egy perccel később Baráthnak nem sikerült.

2) Felállt védelem ellen

A Honvéd felállt védelem ellen nem sokat tudott tenni a szokásos U-alakú passzolgatáson kívül.

Gyakori a vörös fekete együttesnél, hogy nem képesek a legfontosabb területeket használni, tudatos mozgásokkal serkenteni a támadásépítést.

A pirossal bekarikázott területbe például ha visszalépett volna egy támadó játékos, akkor két lehetséges forgatókönyv történhet meg:

• Szabadon lép vissza, így van ideje megfordulni, és lendületből vezetheti a védelemre a labdát
• Ha egy védő leköveti a mozgását, akkor a szabadon hagyott területre bemozoghat egy másik támadó, és egy hosszabb labdával gólhelyzet alakulhat ki

Védekezésbe való átrendeződés 

A védekezésbe való átrendeződésnek nagyon fontos része a támadásoknál való helyezkedés is.

Erre van egy szakkifejezés angolul, nem tudom pontosan a magyar megfelelőjét (szerintem nincs) - ezt hívják “rest defence”-nek.

A koncepció lényege, hogy már támadásban olyan struktúrát és pozíciókat foglal el a támadó csapat, hogy labdavesztés esetén vagy gyorsan vissza tudjanak támadni és visszaszerezni a labdát (counter pressing), vagy gyorsan hátra tudjanak rendeződni, ne legyenek sebezhetőek.

Ezért is jelent problémát az óriási lyuk, ami a Honvédnál középen tátong támadás esetén.

Ezen felül egyébként (főleg az emberhátránytól kezdve) nem lehetett különösebb panasz a Honvéd védekezésbe való átrendeződésére, mert visszább állt a Honvéd az előny és az emberhátrány tudatában (4-4-1 formációban védekeztek a kiállítást követően).

Védekezés

Azért a védekezéssel akadtak gondok bőségesen, ide sorolom az úgynevezett letámadást is, amikor egy csapat elől kezdi meg a védekezést.

A Honvédnál ez tipikusan úgy nézett ki (jó példa az ellenfél kirúgása), hogy egyénenként, össze vissza támadt le a csapat - mintha attól félnének, hogy hátul lefutják őket, ezért a védelem nem mer elég magasan helyezkedni.

Ilyenkor kialakul egy lyuk a támadók (akik letámadnak labdaszerzés reményében), és a védők között. Ide nagyon könnyű bejátszani a labdát (én edzőként biztos, hogy erre helyezném a hangsúlyt a Honvéd ellen), és ilyenkor már lendületből lehet rávezetni a védőkre a labdát.

Nézzünk erre a zavaros letámadásra egy példát:

1) Banai röviden passzolja ki a labdát

2) Diaby nem jön zavarba, átpasszolja a letámadó embert a szélre, Antonov pedig hosszú indításra készül.

3) 3 másodperccel később már elől a labda, a Honvéd hátsó és első ötöse között pedig nagyjából 30 méteres lyuk tátong, emiatt hiába a létszámfölény a védők részéről, az Újpest egy gyors labdakihozatal után már a Honvéd kapuja előtt találhatja magát.

10 másodperccel később Katona lövétés Szappanosnak kell védenie. 

Ahogy azonban folydogált a meccs (és kialakult az emberhátrány) a Honvéd egyre kevesebbszer próbált letámadni, ennek következtében ez a hátrány megszűnt.

Alapvetően hátul szűken, mély blokkban védekezett a csapat a meccs harmadik harmadában, ezzel különösebb taktikai probléma nem akadt.

Az Újpest a játék 4 fázisában 

Támadásba való átrendeződés 

1) Többnyire sikeres labdakihozatalok

Az Újpest láthatóan begyakorolt labdakihozatalokkal és támadásépítési sémákkal rendelkezett a szombat esti meccsen már, így a támadásba való átrendeződése egy fokkal eredményesebb volt ezen a meccsen, mint a Honvédé.

Nézzünk meg egy labdakihozatalt az Újpest szemszögéből.

A Honvéd magasan próbált lemátadni, azonban az Újpest játékosai ettől nem estek kétségbe, és létszámfölényes szituációt teremtve könnyedén ki tudták passzolni az ellenfél csapatát.

A bekarikázott terület fájóan üres a Honvéd szempontjából. A jó letámadáshoz nem szakadhat szét ennyire egy csapat.

Az ilyen labdakihozatalokat általában komoly munka előzi meg az edzőpályán (azon kívül, hogy le van oktatva a labdakihozatal, valószínűleg rengeteg letámadást és letámadás elleni labdakihozatalt serkentő gyakorlatot végeznek edzésen Oenning tanítványai). 

2) Adott esetben kontrák

Az Újpest viszonylag ritkán élt a gyors támadásokkal, sokkal többször fordult elő, hogy lassabban, labdajáratással építették fel a támadásaikat, miközben elfoglalták a pályán a megfelelő pozíciókat ahhoz, hogy megbontsák a Honvéd védelmét.

Támadás

1) Rögzített szituációk

Az Újpest az egyenlítést rögzített szituáció után szerezte szintén.Antonov kicsiben végezte el a szögletet, és a rutinos Mitrovic ívelt középre, de nem ám a sűrűjébe, hanem a 11 méterre a kaputól helyezkedő Bjelos-nak, Baráth pedig nem tudott menteni a gólvonalról, és bepattant róla az egyenlítő gól.

Ráadásul a meccs elején (15. perc környékén) Antonov szabadrúgása is a kapufát találta el, így mondhatjuk, hogy az Újpest tényleg felkészült a támadó szabadrúgásokból. 

2) Felállt védelem ellen

Az Újpest felállt védelem ellen jobban teljesített, mint a kispesti alakulat. Míg a hazaiak alig-alig tudtak felállt védelem ellen bármit kezdeni a labdával, addig a negyedik kerületiek emberelőnyben rá voltak kényszerülve, hogy helyzeteket dolgozzanak ki.

Amit igazán jól csinált Michael Oenning csapata, az a kulcsterületek elfoglalása, ezen belül pedig a félterületek megtöltése játékosokkal a támadóharmadban.

Hadd magyarázzam meg: A félterület lényegében a pálya széle és közepe közötti terület, ezen a képen “half space” néven látszik:

Amikor az Újpest 3-2-5 felállásban próbált bontani támadásban, többször is elfoglalták a félterületet, és a két félterületben elhelyezkedő játékos lépett vissza a labdákért többször is, ezzel veszélyeztetve a kispesti kaput.

Védekezésbe való átrendeződés 

A Honvédnak a mérkőzés végét leszámítva rögzített helyzeteken kívül nem sok eszköze volt a helyzetek kialakítására.

Ez egyrészt köszönhető volt az Újpest remek rest defence-ének, másrészt pedig a Honvéd támadásépítési sémáinak (hiányának). 

Védekezés

Az Újpest védekezését érdemes külön-külön vizsgálni, ugyanis bizonyos frontokon remekül, más frontokon kifejezetten rosszul teljesített.

1) Kirúgások elleni védekezés - letámadás 

Az Újpest nagyon jól szervezte meg a kirúgások elleni védekezését, nagyon szűk területen sikerült megoldaniuk a letámadást - és ezzel láthatóan a Honvéd játékosai nem igazán tudtak mit kezdeni.

2) Pontrúgások elleni védekezés

A Honvéd ezen a mérkőzésen egyértelműen a pontrúgásokkal tudott a legjobban veszélyeztetni:

• Ebből született a gól az első félidőben
• Baráth majdnem 2-re növelte az előnyt a 45-50. perc között
• A meccs végén Balogh lövése, amiből majdnem gól lett, szintén szöglet után született

A Honvéd tulajdonképpen igazán veszélyes helyzetet egyszer tudott kialakítani pontrúgásokon kívül - Kerezsi fejezte be a kontrát, amit Banai védése követett.

Ez egyrészt az Újpest védekezését dícséri, másrészt felhívja az edzői stáb figyelmét, hogy a védekező pontrúgásokat még bőven illene gyakorolniuk.

Konklúzió

Nehéz egy mérkőzés alapján messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy megérte az Újpest vezetőségének Oenning-et hagyni dolgozni, mert magyar szinten abszolút kompetens edzőnek néz ki a német - szemben Horváth Ferenccel, akinek lassan már minden kispest érzelmű szurkoló a fejét követeli, lássuk be teljes joggal.