UNATKOZOM! - ez a szó a mumus sok szülőnél. Ahogy a gyereken az unalom legkisebb jelét észreveszik elkezdik őt foglalkoztatni valamivel. Munkát adnak neki, játékot nyomnak a kezébe, vagy éppen leteszik valamelyik "villanypásztor" elé (tévé, számítógép, effélék) mert az leköti. Pedig a gyereket hagyni kéne unatkozni ...
A mai gyerekek szinte sosem unatkoznak
Pedig iszonyú fontos volna! Az emberi elme nem szeret unatkozni. A lehető legjobban úgy fejlődik, ha hagyják unatkozni és neki magától kell kitalálnia, hogy mivel is lehetne elfoglalni magát.
Ez nem jeletni, hogy a gyerek ne kapjon ötleteket tőlünk mikor még apró, de szép lassan képes lesz elővenni magától egy rajzlapot, vagy kiborítani a Legokat, esetleg keresni egy puzzle-t. Lehet, hogy szeret mozogni, ezért ha nem féltjük túl, akkor lemenni dekázni a focival a kis térre, görkorizni, csak a mozgás öröméért, lesznek haverjai, akikkel néha majd összeveszik és kibékül. És lesznek kék foltjai.
Vagy ha az állatok a hobbija, akkor oda tud majd bújni a cicához, kutyához, tengerimalackához, hörcsöghöz és "csak nézni" amit csinál.
A céltalan gyermek legfőbb ismérve - unatkozik és nem tud magával mit kezdeni
Ha a gyereket tudatosan hagyod unatkozni, azt fogod észrevenni, hogy érdekelni kezdik a dolgok. Ha nem adod azonnal a kezébe valamelyik kütyüt, hanem engeded őt csak úgy lenni, akkor magától felfedezi a világ érdekes dolgait. Ami érdekes, arról pedig többet akarunk tudni. Így lesz egy egyszerű papírra firlákásból, győrögetésből origami művészet, vagy festészet, egy cica-kutya figyelgetésből állatorvos, állattenyésztő valaki, az örömért végzett sportban így lehet igazi bajnok.
Kütyümentesség helyett minőségi eszközhasználat
Van még egy megfigyelés. Ma a kütyüket nem csak marhaságokra használják a gyerekek. A mieinken látom!
Egyik nap megdicsért egy kislányt a kolléganőnk, hogy milyen jó eredményeket ér el irodalomból, biztos még nyáron elolvasta a kötelezőt. A gyerek erre azt mesélte - Tudod, én ezt az unalmas könyvet egyáltalán nem olvastam, hanem amikor a szobámat takarítom, akkor hangoskönyvben hallgatni szoktam. Meghallgattam a részletek miatt kétszer is. Én most egy másik könyvet olvasok, ami izgalmasabb.
Tedd a kezed a szívedre! - Ha annak idején erre lett volna mód, vajon nem te is ezt tetted volna? Őszinte leszek: én igen!
De nem csak a kötelező tananyaggal lehet jól haladni!
Figyelem a hobbikat, a célokat a srácoknál.
A deszkások nézik a deszkás videókat, gyakorolnak, technikákat lesnek el. (... és közben elesnek)
A lovas gyerek lovas videókról igyekszik fejlődni. (... és közben ő is esik, kel, tanul, fejlődik)
Olyan nemzetközi mesterektől tanulnak, akiket soha nem tudnának megközelteni, ha nem volnának ezek a videók.
A festő gyerek festésről, alkotó technikákról néz videókat. A sort folytathatnám - de szerintem már érted!
Az eszköz maga nem rossz.
Az unatkozás maga sem rossz.
Az a rossz, ha nem engedjük a gyereket unatkozni, mindig csinálnia KELL valamit és nem ébred rá soha, mi az, ami magától is elég érdekes hozzá, hogy csinálja.
Szóval engedd, hogy a te gyereked is unatkozzon néha, mint minden más rendes gyerek.
... ja hogy olyankor "rosszalkodik"?
Persze - hiszen megtanítottad rá, hogy adsz neki elfoglaltságot, vagy éppen rád csimpaszkodik, mert az unatkozás érzelmi bizonytalanság is. Öleld át és biztasd, hogy találja ki, mit csinálna szívesen :) - és ha így teszel, egyre magabiztossá válik! Sőt, még a saját céljaira, valódi örömforrásaira is rá tud ébredni!
Hagyd a gyereket unatkozni!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.