Anna Ivanovna 1693-ban született V. Iván cártól, aki eléggé mozgalmas szerelmi életet élt. Alig tizenhét éves volt, amikor a család elhatározta, hogy férjhez adja Frigyes Vilmoshoz, Kurland hercegéhez. A fiatal lány rendkívül izgatott volt, s nemsokára azt írta a hercegnek, hogy „semmi sem tud jobban elragadtatni, mint hallani az irántam érzett szeretetét”.
A hercegnőnek azonban nem volt szerencséje, mert amikor Lettország felé tartottak a herceg máig tisztázatlan okból meghalt. Az bizonyos, hogy a herceg és a feleség nagybátyja, Nagy Péter orosz cár, nagyon sokat ittak az esküvői mulatság alatt Szentpétervárott, s az is, hogy a herceg alig 18 éves volt, így talán még nem szokott hozzá a rengeteg alkoholhoz.
Az özvegy Anna egy idegen országban rekedt, s levelek százait írta a családjának, főként a cárnak, hogy keressenek neki új férjet. Nagy Péter azonban ezt nem akarta - s ennek több oka is volt.
Nem igazán kedvelte Anna temperamentumát, s így meg tudta előzni, hogy a lány olyan örökösöket szüljön, akik felvehetik a versenyt az ő gyermekeivel. Másrészt nem akarta, hogy Kúrföld más kézbe kerüljön, márpedig ha Anna férjhez megy, akkor ez elengedhetetlen.
Néhány évnyi próbálkozás után Anna belenyugodott, hogy egyedülálló marad.
Persze aztán Nagy Péter halála után néhány évvel, II. Péter után ő maga lépett Oroszország trónjára. A Legfelső Titkos Tanács úgy gondolta, hogy egy könnyen írányítható cárnő kerül a trónra, de kissé tévedtek.
Anna regnálása alatt Mihail Golicin herceg egy mediterrán utazás közben beleszeretett egy fiatal olasz lányba, de a lány, mint majdnem minden olasz, katolikus volt. Mihail át akart térni a katolikus vallásra és ezzel természetesen le akart mondani az orosz ortodox hitről.
Már maga a szerelem gondolata is dühítette Annát, de még jobban az ortodox hit feladása egy Golicin státuszú ember esetén. Anna lemondta Golicin esküvőjét, s a leendő feleséget eltüntette (száműzte vagy deportáltatta). A teljesen összetört Mihailtól pedig az összes földjét és címét elvette, majd udvari bolondjává tette.
Ettől kezdve csak a keresztnevén lehetett szólítani, még a hivatalos dokumentumokban is. Napjait Anna íróasztala mellett töltötte egy kosárban kuporogva, egyes feljegyzések szerint a kosárban tojások is voltak.
Anna gyorsan nekilátott, hogy menyasszonyt keressen hercegi bolondjának, s hamar meg is találta az összes szobalány közül a legidősebb és legkevésbé szép Avdotyja nevű kalmük nő személyében. Egy Henri Troyat nevű történész szerint Avdotyja „olyan csúnya volt, hogy még a papok is féltek tőle. ”
1740. február 6-án megáldották a bohócruhába öltöztetett házaspárt, majd egy ázsiai elefántra ültették őket. Az elefánt hátán vonultak az új palotájukba. Abban az évben nagyon kemény volt a tél, így Anna parancsot adott a katonáknak, hogy építsenek egy jégpalotát.
A katonák napokig hurcolták a hatalmas jégtömböket a Néva folyóból a folyópartra, s egy hatalmas, 60 láb széles és 30 láb maga jégpalotát építettek, lépcsővel, korláttal, faragott szobrokkal és előcsarnokkal - ahogyan kell. Ezen kívül is minden jégből volt, a párnák, a matracok, az ágykeret, sőt a függöny is.
Mihail és Avdotya hamar bekerült a jégpalotába, de előtte még le kellett vetniük a ruhájukat, hogy meztelenül lépjenek be. A bejárat előtt őrök álltak, akik eltorlaszolták a kijáratot.
A cárnő távozáskor arra buzdította őket, hogy fejezzék be (hálják el) a házasságot, s akkor nem fagynak meg.
Anna ezután visszavonult a saját palotájába, a friss házaspár pedig a jégpalotában didergett. Az egyébként sem túl egészséges Mihail hamar rosszul lett, s hamarosan a megfagyás közelébe került. Avdotya azonban felkínálta az egyik őrnek az egyetlen dolgot, ami rajta volt, egy gyöngy nyakláncot, amelyet nászajándékba kapott.
Az őr egy hatalmas bundát hozott cserébe, amely melegen tartotta a házaspárt, így viszonylag jól átvészelték az éjszakát.
Reggel elmehettek, de a bolondság alól csak Anna utódja szabadította fel őket néhány hónap múlva. A pár azonban házas maradt, s két gyermekük is született, de a második gyermek születésénél az anya elhunyt.
