Nem csak történelem :)

Érdekes sztorik a múltból

Érdekes sztorik a múltból

Az ókori Róma királycsinálói - a preatorianus gárda

2021. október 25. - DJP

praetorianus_garda.jpgA híres praetorianus gárda az ókori római hadtörténet egyedülálló részét képezi, hiszen nagyon sok fontos eseményben volt tevőleges szerepük.

Eredetileg a vezetőhöz hűséges testőrségként indult a gárda története, de lassanként sajátos politikai hatalommá váltak, akinek fontos szerepe volt mind a királycsinálásban, mind a királygyilkolásban. Összesen közel tucatnyi olyan római császár lehet, akit a gárda gyilkolt meg vagy az ő közreműködésükkel haltak meg.

The Emperor Augustus Rebuking Cornelius Cinna for His Treachery |  VanGoYourselfA gárda kitalálójának általában az első római császárt, Augustust gondolják, azonban ez nem teljesen igaz. A gyakorlatban (az akkor még Octavianus néven ismert későbbi császár) Marcus Antoniustól örökölte azokat az egységeket, akik a gárda alapját jelentették. Ők veterán harcosok és elit testőrök voltak.

A Julius Caesar halála után kialakult polgárháborús helyzetben a második triumvirátus (Octavianus, Lepidus és Marcus Antonius) tagjai is egymás ellen fordultak. Amikor Octavianus legyőzte Antoniust, egyesítette a hadseregeiket, s ekkor fektette le a praetorianus gárda alapjait. Ez később összesen kilenc (egyenként 480-500 fős cohors-ból vagyis) csapatból állt, vagyis közel 4500 főt jelentett.

Persze korábban is voltak már hasonló testőrségek, de azok csak időszakosak voltak, akiket a legjobb, legbátrabb és leghűségesebb katonákból válogattak össze. Ők kísérték a vezért és őrizték az álmát. A római katonai táborban a parancsnokságot praetoriumnak hívták, így az alakulat neve lassan 'cohors praetoriana' lett.

Ebben az időben a római légiósok 25 évig szolgáltak, míg a gárda tagjai ie. 13-tól 16 év helyett már csak 12 évig, amelyet aztán ie. 5-ben újra 16 évre emeltek. A gárda hivatalos megalakulását ie. 2-re teszik, mert ekkor kapta meg hivatalos kinevezését az első két prefektus. Ez inkább politikai poszt volt, mert nem a rátermettség, hanem a politikai kapcsolatok számítottak.

A császár azonban a légióban szokásos tíz cohors helyett, csak kilencet állandósított, s adott melléjük 400-1000 fő közötti lovasságot is. Ez a speciális egysége alkotta a császár személyes lovassági testőrségét. Egyik specialitásuk a különleges csizmájuk volt (caliga speculatoria), amelynek kialakításáról nem maradt hiteles dokumentum. A lovassági testőrségnek külön parancsnoka lett.

Augustus elég bölcs volt ahhoz, hogy a 4500 főből, annak csak harmadát, három csoportnyit tartson Rómában készenlétben, a többiek az itáliai félsziget nagyobb városaiban táboroztak. A főváros gárdistáit sem Rómában szállásolta el, hanem a város körül táborban (legalábbis Suetonius szerint).

Amikor a városban tartózkodtak nem viselhették harci felszerelésüket csak egy tógát, s abban elrejtve egy kardot. (a lenti képen a bal szélső személy egy gárdista). A csoportokat kezdetben egy tribunus praetorio (lovag) irányította, amelyet az akkor már császár Augustus ie. 2-ben úgy változtatott, hogy két rangidős tribunus volt a teljes testőrség parancsnoka - ők lettek a prefektusok.

A gárda elsősorban a császár és rezidenciája őrzését látta el, s minden este nyolc órakor új jelszót kapott közvetlenül a császártól.

Az uralkodása vége felé közeledő Augustus a fővárosban lévő három csoportból városi csoportokat hozott létre, akik kissé ellensúlyozták a többi gárdista erejét. Ezeknek a csoportoknak a vezetője szenátor volt, amely a gárdavezetők prefektusi rangja fölött volt. A városi csoportok félkatonai erők voltak, akik Róma utcáin tartottak rendet, afféle korabeli rohamrendőrként viselkedtek.

Augustus halála után gárda a katonai irányba változott, s egyre önállóbb lett, hiszen hamarosan szerepet játszottak Drusus megmérgezésében is. Augustus utódját, Tiberiust, aki nem igazán akart császár lenni (s ez látszott is az uralkodásán), könnyen be tudták csapni, s a gárda emblémájának, némi hízelkedésből, Tiberius születési jelét, a skorpiót javasolták.

Tiberius császársága alatt épület fel a Castra Praetoria, amely igazi erődítmény volt, s egy 17 hektáros (1440 láb*1250 láb) területet ölelt fel. Az erődítmény 11,5 láb magas falakkal, szilárd és tömör anyagból, vörös téglából készült tornyokkal, sáncokkal és stratégiailag fontos kapukkal. A területen összesen 4000 katona ellátására volt lehetősége.

A cohorsok létszámát ezer főre emelték, majd a cohorsok számát emelte Caligula 12-re, míg Vitellius 16-ra. Egyes császárok természetesen saját céljaikra használták a gárdát, amely akkor volt igazán kellemetlen, ha egy őrült utasításait kellett végrehajtaniuk, de olykor ők sem fogták vissza magukat a királygyilkolásban.

A gárda létszáma így folyamatosan változott az évszázadok alatt. Augustus első gárdája 4500-6000 emberből állt, majd száz évvel később egy-egy csoport 1000 főre nőtt. Vespasianus azonban 7200 főre csökkenthette a létszámot. Bő száz évig maradt a létszám, de az azt követő válság miatt a gárda létszáma 15 ezer fő felé nőtt. (a legénységi szálláshely a lenti képen)

Tiberius egyik prefektusa, Seianus lényegében Róma második emberévé nőtte ki magát. Tömegével ölte meg a római polgárokat, olykor a császár parancsára, máskor a saját elképzelései szerint. Végül őt is megölték. Az erőskezű császárok idején hasznos volt a gárda, de a gyengekezű uralkodók idején gyakran szerveződtek felségárulási tervek is.

Caracalla megnövelte a várost védő falak magasságát, majd Maxentius császár 310 körül a falakra mellvédeket építettet.

A gárda tagjai komolyabb juttatásokat kaptak, amely eleinte éppen a duplája volt a légiósok fizetésének - évi 720 dénárral. Később a légiós bér háromszorosára emelték a juttatást.

A leszerelő gárdisták összesen 5000 dénárnyi elbocsátási bónuszt kaptak, a légiósok csak 3000 dénárt. A gárdistáknak 16 év, a légósoknak 25 év, a városi csoportba tartozóknak 20 év volt szolgálati idejük, de ez később valamelyest változott. Egyes csoportoknak engedélyezték a házasságot is.

A császárok gyakran különböző ajándékokkal és adományokkal fordultak a gárdisták felé. Tiberius egy alkalommal 1000 dénár adományozott minden gárdistának, minden konkrét ok és cél nélkül.

Az újoncnak szabad polgárnak kellett lennie és jó hírű családból kellett származnia. A legtöbb gárdista eleinte Etruria, Umbria és Latium régiókból került ki, majd szélesebb körből válogattak.

A tetrachia korában Constatinus és Maxentius szembekerült egymással, s mikor az utóbbi serege 312-ben visszavonult Rómába, Constantinus serege megszállta Itáliát. Maxentiust nem támogatták tömegek, de a gárda támogatta, s komoly vérengzések következtek.

Maxentius a Tiberistól északra találkozott 312. október 28-án riválisa seregével egy kőből készült híd mellett. Az akkor már meglévő Milvian-híd vagy megsérült vagy túl szűk volt, ezért egy pontonhidat építettek.

Gloria Romanorum: October 28, AD 312 ~ Constantine defeats Maxentius at the  Battle of the Milvian Bridge

A küzdelem közepette a híd összeomlott a katonák súlya alatt, s számos gárdista vesztette életét Maxentiusszal együtt. Constatinus nem sokkal később feloszlatta a gárda maradványait, de végérvényesen csak Justinianus szüntette meg a testőrséget.

djp

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hi-sztori.blog.hu/api/trackback/id/tr8916734682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása