1937 júniusának elején nevezetes vendégeket fogadott Heves. Tizennégy nemzet előkelő képviselői, úrlovasok és lovasnők érkeztek, akiket id. Horthy István tábornok vezetett.
Nagybányai vitéz Horthy István a bátyja, legidősebb testvére volt Horthy Miklós kormányzónak. Ízig-vérig katonaemberként vált közismertté, akinek a lovaglás szenvedélye. Ő tanította lovagolni Károly Ferenc József főherceget, a későbbi IV. Károly királyt. Az első világháborúban harcolt, 1916-ban tábornokká nevezték ki. Sokféle társadalmi kötelezettsége között az Úrlovasok Szövetségének elnökségében is részt vett, rendszeresen vezette az úrlovas tanulmányutakat.
A 12. vitéz nagybányai Horthy István lovas tanulmányúton 25 magyar lovas mellett 45 külföldi is részt vett, akik közül egy amerikai, két angol, két belga, két észt, három finn, két francia, öt holland, két lengyel, három lett, öt német, két osztrák, kilenc svéd, négy török nemzetiségű. A résztvevőknek körülbelül a fele nő volt. Részt vett a lovastúrán lord Halifax fia is, valamint Adrién Justin de Jung, a holland-indiai alkirály leánya is.
1937. június 3-án reggel a lovastúra Jászberényből indult, és Jászapátin át hamarosan megérkeztek Heves határába.
Az ünnepi fogadtatás részleteit másnap a vármegyei napilap így közölte:
„A lovasok tegnap délelőtt érkeztek Heves vármegye határára, ahol dr. Hedry Lőrinc főispán és Okolicsányi Imre alispán várták és üdvözölték őket. A lakosság nagy lelkesedése közepette érkezett a festői menet Hevesre, ahol a díszes diadalkapu alatt dr. Illinyi László főszolgabíró üdvözölte a vendégeket. Beszédére Horthy István lovassági tábornok válaszolt és kijelentette, hogy a túra résztvevői a legnagyobb elragadtatással szemlélik a magyar vendégszeretet megnyilatkozását. Ezután Engel Emil a község főjegyzője üdvözölte a vendégeket német nyelven, majd kis magyar ruhás lányok mezei virágból kötött bokrétákat nyújtottak át a hölgyeknek. A vendégek, akiket magánházaknál szállásoltak el, délután megtekintették a Polgár-szőlőtelepet, este pedig részt vettek a Polgári Olvasókörnek tiszteletükre rendezett díszelőadásán.
Itt egy rendkívüli élményben volt részük a külföld képviselőinek, olyan élményben, amely méltón képviselte a vármegye népének műveltségét s a magyar földben rejlő értékeket. A műsor legnagyobb részét a kömlői Földműves Dalárda énekszámai alkották. Már maga a dalárda festői népviseletű megjelenése a csodálkozás moraját idézte fel a kultúrház nagytermében, de még nagyobb volt a csodálkozás és elismerés, amikor a műsor egyes számai leperegtek.
A kömlői földművesek a nyári dologidőben éjszakáikat áldozták fel, hogy Nemes János karnagy vezénylétével megmutassák, mit tud a magyar kultúra érlelni a népben, ha megfelelő vezető irányítása alá kerül. A fegyelem, a tiszta hangok, a pontos énektudás a súlyos Bartók-átiratok előadásában, a lelkesség és átlátszóan finom pianók a Kishonti, Lányi, Török és Hor- váth-kórusokban általános meglepetést keltettek, amit csak fokozott egy Verdi-operakórus előadása.
A hangverseny végén Horthy István lovassági tábornok magához kérette Nemes János igazgató-tanítót és különös melegséggel üdvözölte, elismerését nyilvánítva komoly tudásáért, nagyszerű fegyelmező erejéért s azért a lelkes munkáért, amelyet a kultúra terjesztése érdekében végez.
A műsor további részében a hevesi műkedvelők adtak elő egy bájos operettrészletet nagy sikerrel. Előadás után a község értelmisége látta vendégül hideg büffével a vendégeket.”
A lovasok úti célja Heves után Füzesabony volt, majd Eger. Itt a tihaméri állomásnál fogadta őket a város küldöttsége. A vendégeket 38 egri családnál szállásolták el. Másnap megtekintették a várost, este pedig a házigazdákkal közös vacsorát tartottak a Koronában.
Másnap Ózd felé indultak tovább. Az út a következő napokban Parádon folytatódott, majd Mátraházán, ahol megnézték a Horthy Miklós Szanatóriumot. Gyöngyösön ismét óriási ünneplés fogadta őket. Június 12-én érkeztek Hatvanba, ahol a város főterén tartották a tanulmányút utolsó programját.
Az úrlovasok vendéglátásának megőrzése a helyi emlékezetben
A Polgár-szőlőtelep építményei távolról az 1930-as években. Fotó: Soós Imre
A nagyszabású vendéglátás emlékét a helyi emlékezet is megőrizte. Egy személyes interjú során – melyet a Polgár-telepről szóló kutatásomhoz készítettem - 1998-ban mondta el a történetet a Polgár-szőlőtelep egykori intézőjének a fia, Soós Imre, aki kérésemre később le is jegyezte azt.
Ő így emlékszik vissza a nagy vendégségre:
„A 30-as években a Pincénél történt…Ekkor külföldi úrlovasok érkeztek. A csapat lóháton járta be Európát, vagy legalábbis annak egy részét. Köztük olyan neves személyiségek voltak, mint Lord Mountbatten, az indiai alkirály leánya. A vendégek Hevesről hintókkal érkeztek, a Bőrhídon át. Útközben egyenruhás cserkészek mutatták zászlóval az utat. A pince mellett, a nagy diófák alatt terített asztalok várták őket. Édesanyám a menü összeállításához Hevesről hentes, szakács és cukrászmester segítségét vette igénybe. Italokért nem kellett messzire menni, apám a legjobb borait kínálta. A város első cigánybandája fogadta az érkezőket és húzta a talpalávalót kivilágos kivirradtig. Nagy sikert aratott a szépen karbantartott, impozáns pince és az ott látott két darab, egyenként 500 hektoliteres üveghordó, a borok kedélyemelő hatásáról nem is beszélve ...A mintegy 40 főnyi lovasvendég nagy elragadtatással nyilatkozott a Bank vezetőinek a Hevesen szerzett élményekről. "
Lord Mountbatten India utolsó brit alkirálya volt, a brit birodalom végnapjainak kulcsszereplője volt. Ehhez a családhoz tartozik II. Erzsébet nemrég elhunyt férje, Fülöp herceg is, az ő nagybátyja volt az említett alkirály.
A cikkben említett Polgár-szőlőtelep a Heves és Jászszentandrás között lévő Polgár Sándor Fajszőlő Uradalom épületeit és híres pincéjét, a Bankpincét jelenti. A pincének napjainkra csak a romjai maradtak.
A Polgári Olvasókör helyiségei a Szerelem Alfréd utcáról nyíló udvarban, a népkertben voltak. Itt állt az a kultúrház is, ahol a Kömlői Dalárda fellépett.
