1615 nap anyatej

Az anyatej a legtermészetesebb táplálék az újszülöttek számára. A nemzetközi ajánlások szerint az a legjobb, ha a picik hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kapnak. A WHO azt javasolja, hogy féléves kor után, a szilárd táplálékok bevezetése mellett is folytassuk a szoptatást a babánk kétéves koráig, vagy azon túl. Nálunk ez elég jól megvalósult mindkét gyerkőccel. Az anyatejes táplálás hetén megosztom saját történetünket.

A kisfiammal is hosszú utat jártunk be, 715 napig szoptattam, amiről már meséltem korábban. A kislányommal sok szempontból egyszerűbb volt, de azért nem mondom, hogy szívesen újrakezdeném azt a bizonyos 865 napot, vagyis nagyjából két év négy hónapot.

Viviennel az elején magabiztosabb voltam, könnyebben reagáltam a szükségleteire, jobban értettem, hogy mennyire igényli a testközelségemet, aminek a kielégítésére kézenfekvő megoldás a szoptatás. Már az aranyóra alatt sikerült mellre tenni, és a kórházi tartózkodás alatt egyszer lemérve számszerűen is megmutatkozott: jut anyatej a pocakba.

zach-lucero-fwjsbpbrm4g-unsplash_1.jpg

Kép: Zach Lucero - Unsplash

Zozival az első hónapokban megtapasztaltam a rossz technika és a cumizavar következményeit, nagyon sokszor fájdalmasnak élve meg a szoptatást. Ezért Vivinél a cumi és cumisüveg használata szóba sem került (Zozinál is nagyon alkalmi használatban voltak, de így is bekavartak valamennyire). Az első hónapban így is voltak sebeim, voltak fájdalmaim, hiába volt már mögöttem kétéves szoptatási tapasztalat. Viszont ahogy a kezdeti nehézségeken túljutottunk, a szoptatás és a hordozás jó alapot teremtett ahhoz, hogy relatív ép idegekkel átvészeljük az „egy kicsi és egy pici” időszakot.

Vivient sokkal többször voltam kénytelen nyilvános helyen szoptatni, hiszen Zozival mentünk játszótérre, összejártunk ismerős családokkal bandázni, és közben is elő-előkerült a cici. A tágabb családi körben is gyakrabban választottam, hogy elhúzódok egy sarokba a picivel, minthogy teljesen elvonultam volna a társaságtól. Ez segített igazán megélni, hogy mekkora szabadságot tud adni az anyatejes táplálás. Persze tudom, hogy azzal nagyon korlátoztam a lehetőségeimet, hogy amíg Vivien nem volt hajlandó belekóstolni a szilárd táplálkozás örömeibe, addig senki más nem tudta etetni őt. (Ennek köszönhetően vett részt hathónaposan élete első lánybúcsúján, legalábbis a nappali programrészen.)  

Egyéves korára szerencsére sok ízt elfogadott, egyre szívesebben evett szilárdat is. Egy- és kétéves kora között fokozatosan tolódott az arány: eleinte még nagy szerepe volt az anyatejnek táplálékként is, később egyértelműen a megnyugvást, lecsendesedést, biztos pontot jelentette, és már nem az étkezést vagy folyadékpótlást szolgálta. Ezen időszak alatt próbáltam lépéseket tenni annak érdekében, hogy az esti elalvás ne szoptatás közben történjen, de ez a kísérletem többször kudarcba fulladt.

2020. decemberben már erős volt az elhatározásom: azt terveztem, hogy kétéves korára, vagyis február közepére elválasztom Vivient. Mivel az éjszakai gyakori ébredést éreztem a legmegterhelőbbnek, azzal a lépéssel kezdtem, ami korábban Zozinál bevált: este adott pontig még engedtem a szopit, de elalváshoz már csak ölelést, simogatást, éneklést biztosítottam. Tíz napig sikerült ezt kisebb-nagyobb ellenállást tapasztalva folytatni. Sírás esetén kedvesen és határozottan tereltem a figyelmét. Például volt olyan verses mese, amit csak a cicimentes időszakban mondogattam; vagy a saját napunkat meséltem el zavarba ejtő részletességgel; esetleg a házban lakó összes szomszéd család és a kisebb-nagyobb rokonság minden egyes tagját felsorolva egyenként kívántunk jóéjszakát mindenkinek. Az éjszakai ébredéseknél is próbáltam simogatással és susogással visszaaltatni, vízzel kínáltam, vagy komolyabb ébredésnél az ölemben ringattam. Egy-két napig javult a helyzet, akár hajnali 5-ig is eljutottunk cici nélkül, de olyan erőfeszítések árán, hogy a tizedik napon rosszul lettem a fáradtságtól. Az az erős migrénes fejfájás, émelygés, ájuláshoz közeli állapot figyelmeztetett, hogy ezt nem lehet így folytatni. Ennek köszönhetően karácsony, illetve vizsgaidőszak utánra napoltam az estéink megreformálását.

Sajnos már sok feszültséget okozott bennem a szoptatás, az állandó készenlét, a saját testem feletti kontrollvesztett érzés, ezért apró lépésekben, de haladtam a kitűzött cél felé. Ebben az időszakban a nappali cicizések korlátozásával foglalkoztam, és tavaszra eljutottunk addig, hogy csak a délutáni alváshoz kellett, de akkor akár folyamatosan is.

Végül másfél hónappal Vivien második szülinapja után, a szakdolgozatírás finisében, húsvét előtti napokban futottam újra neki az elalvós szopi megszüntetésének. Valamiért aznap úgy éreztem, hogy van energiám, ha hosszúra nyúlik az altatás, és nem fogok meginogni, vagy visszakozni, ha nagy sírás lesz. Szerencsére nagy sírás nem volt, illetve könnyen tudtam terelni a korábbi praktikákkal.

Amikor pár hét alatt stabilan beállt, hogy az esti elalvás nem szopi közben történik, tényleg javultak az éjszakák is. Persze közben a beszédfejlődésben is volt nagy ugrás, és az utolsó fogak is áttörték a kislányom ínyét, szóval nem tudom, hogy önmagában a szoptatás korlátozása hozta-e a változást.

Innentől magabiztosabb lettem, és a fokozatosság elvét követve próbálkoztam tovább. Éjszaka néha bevált, hogy vízzel kínáltam, de sokszor nem volt elég, így az esti korlátozás után a nappali altatós cici megszüntetése következett. Ez magával hozta a stresszes és hosszú délutáni altatásokat, de a cél érdekében nem bántam. Május végére, vagyis két hónappal kezdés után a nappalok már teljesen szopi nélkül zajlottak.

Folytatásként próbáltam az éjszakát egyre hosszabbra húzni szopi nélkül, majd az egyre későbbi, de hosszú alkalmakat egyre rövidebbre szorítani. Ilyenkor mondtam Vivinek, hogy kaphat cicit, de ha azt mondom, hogy „Elég!”, engedje el. Volt, amikor nem fogadta jól, akkor még a másik oldalt is megkapta, és amikor ott is „Elég!” volt, akkor már nem volt kiskapu. Szerencsére nagyobb sírásra nem is emlékszem, persze volt mikor méltatlankodott, de az ölembe bújva, énekléssel aránylag nyugodtan sikerült további alvásra bírni a kisasszonyt. Reggel ébredésnél pedig próbáltam valami szuper izgalmas dolgot mondani, amiért érdemes felkelni, és elkerülhető a reggeli szopi.

Az estét egészen eddig úgy oldottam meg, hogy két Sün Balázsnyi idő volt cicivel, utána „Pápá cici!”, és már nem kapta meg alvás előtt. Ezt aztán egy Sün Balázsra módosítottam, majd egy fáradtabb, de nyugodt estén azt mondtam, hogy most nincs, el tud aludni nélküle is. Ez a „próba, szerencse” megoldás több napig bevált, így amikor negyedik nap környékén először kérte határozottabban a cicit, a korábbi napokra hivatkozva nem engedtem, és kialakult, hogy már csak éjszaka kapja meg.

Végig igyekeztem Viviennek is megfelelő tempóban, de azért fokozatosan haladni az elválasztás felé. Az utolsó napokban már csak percekben volt mérhető a szopi. Akkor kezdtem azt alkalmazni, hogy ha éjszaka kérte, egy „Jól van, itt vagyok!” suttogással reagáltam, tehát nem mondtam nemet, de nem adtam cicit. Egyre többször visszaaludt egy kis simogatással vagy bújással, majd azon kaptam magam, hogy eltelt 24-48 óra cici nélkül. Egy-két napig még visszatértünk a hajnali szoptatáshoz, de június utolsó hetében túl voltunk az utolsó alkalmon, anélkül, hogy előre tudtuk volna. Szerencsére a fokozatosság nekem is kedvezett, sose kínzott feszülő mell, nem volt mellgyulladásom, nem kellett könnyebedésig fejnem vagy jegelnem magam.

Még ez a hosszúra nyúlt leírás sem adja át, hogy mekkora meló volt ez a folyamat, mennyire határozottnak, kitartónak, következetesnek, de rugalmasnak kellett lenni. És fizikailag mennyire volt fárasztó, amikor éjszakánként 1-2-3-4 órát úgy aludt folyamatosan, hogy a „pihe kis testével” a mellkasomon feküdt. Összességében persze megérte a befektetett időt, energiát, erőfeszítést, türelmet és a feláldozott idegszálakat is. És elvétve ugyan, de volt már átaludt éjszakája a kishölgynek.

Van bennem egy kis nosztalgia, ahogy ezeket a sorokat írom, de egyáltalán nem hiányzik a szoptatás. Azóta is sokat van ölben a kislányom, öleljük egymást, összebújunk, puszikat adunk egymásnak, sőt, a beszéd beindulásával egyre gyakrabban mondja, hogy szeret. És én is szeretem őt nagyon! 

Gruber-Pataki Viktória

Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!

mathilde-langevin-r2ksbxcvlxu-unsplash_1.jpgKép: Mathilde Langevin - Unsplash

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr7016649300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

ajándék (1) alapítvány (1) alkalmazás (1) álmatlanság (8) álom (2) altatás (3) alvás (9) alvóhely (2) anyamatrica (10) anyaság (1) app (1) applikáció (1) aranyóra (2) baba-mama (1) babamozi (2) babaprojekt (5) babaszoba (1) babavárás (40) barátok (2) betegség (2) bizalom (1) boldogság (8) család (10) diagnózis (1) egészség (3) egyedül (1) együtt (3) életveszély (1) első baba (2) elválasztás (1) emlék (1) empátia (1) énidő (1) eredmény (1) érintés (2) érzékeny mell (3) érzések (3) fájdalom (2) fáradtság (7) farfekvés (1) félelem (13) fikció (1) fogadalom (2) folyamat (2) fotózás (1) gyerekorvos (1) gyerekszáj (3) gyerekszoba (1) gyógyszer (1) gyomorégés (2) haránt (1) hétről hétre (1) hintafotel (1) Hiszti (1) hiszti (1) hit (1) idill (1) ikertestvér (6) ingerültség (6) internet (1) intimitás (1) intim szféra (1) járvány (1) jelek (1) jótékonyság (1) kanapé (1) karácsony (1) kényeztetés (1) kérdések (2) keresés (3) kezdetek (3) kiságy (1) kisgyermekkel (19) költözés (4) konfliktus (1) kórház (3) koronavírus (2) különbség (3) lelet (1) magzatvíz (1) maradjotthon (1) második baba (2) méléység (1) mese (1) munkahely (4) nagyszülők (1) nemvagyegyedül (3) név (4) novella (2) nyaralás (3) örömhír (5) pakolás (1) pánik (1) párhuzam (10) pelenka (1) pelenkázó (1) pénz (2) pihenés (3) pillanat (2) pocak (1) pocakfotó (1) pocakfotózás (1) pocakméret (2) rituálé (1) romantika (1) séta (2) siker (1) simogatás (2) sötét (1) sötétség (1) sport (4) súly (1) szabadság (1) szeretet (6) szokás (1) szombat (2) szoptatás (10) szülőszoba (2) tanács (2) tanulás (1) teendők (1) terhesség (1) terhességi teszt (1) terhesség jelei (2) természet (2) tervezés (8) teszt (1) titok (2) (1) tragédia (1) türelem (6) ultrahang (5) ünnep (2) utazás (3) üzenet (1) változás (4) várandósság (1) víz (1) vizsgálat (7) wellness (1) Zente (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása