A kötelező olvasmányokról sokszor az jut eszébe az embereknek, hogy kötelezőek, ezért nyilvánvalóan rossz élmények fűződnek hozzájuk. Miért is lenne jó, ami kötelező? Nekem van néhány nagyon jó élményem, már ami a kötelező olvasmányokat illeti, de szerintem a kötelezők népszerűségét emelné, ha több olyan képregénnyel találkoznánk, mint a Toldi – A malomkő árnyéka. Egyébként is sokszor hangsúlyozzuk itt a blogon, hogy a képregények meghozzák a kedvet az olvasáshoz.
Ezúttal egy gyönyörű, keményfedeles, nagyalapú képregény lapjain elevenedik meg a legendás Toldi Miklós. Kétféle formában jelent meg, egy sima, és egy limitált, sorszámozott, védőborítós változatban. Nekem a sima változat van meg, aminek az elején Toldi a Léthé folyón tutajozik át, és egy komoly fénylő dizájnú Toldi felirat látható rajta. Tényleg szép darab.
Márok Attila szerintem teljesen ízléssel nyúlt hozzá ehhez a legendához. Kicsit változtatott az Arany művön, éppen annyit, hogy teljesen más legyen az egész.
A történet a 14. század utolsó negyedénél veszi fel a fonalat, lényegében a Toldi estéjénél. Toldi már a halálra készül, és élete históriáját meséli el hű szolgájának, amikor érkezik hozzá egy királyi futár, egy üzenettel. A királynak még egy utolsó alkalommal szüksége lenne a magyar „szuperhősre”, mivel az éppen akkor rendezett lovagi tornán egy rejtélyes fekete lovag alázza a mieinket, csak Miklós győzheti le. Toldi útnak indul, hogy megmérkőzzön ezzel a lovaggal, de a számításokba hiba csúszik. Egy útszéli kiskocsmában elalszik, és egy teljesen más világban ébred fel.
Na, itt már egyáltalán nem Arany hőskölteményének eseményeit, hanem az átdolgozott verziót láthatjuk. A képzelet és a valóság összemosódik, és Toldi utolsó kalandja egyáltalán nem úgy sül el, ahogyan azt már ismerjük.
Nem spoilerezem el a történetet, mert szerintem ezt érdemes elolvasni, mivel, ahogyan már említettem, nagyon érzékkel lett ehhez a történethez hozzányúlva. Petrencerúd, malomkő, farkaskölykök, és még maga a sátán is helyet kapott benne. A végén pedig egy nekem igen tetsző cliffhanger maradt, remélem, hamarosan olvashatjuk a folytatását.
De nem csak ennyi volt mára a kis bejegyzés, megkerestem Márok Attilát néhány kérdéssel (egyébként a szegedi börzén egymás mellett ültünk), amikre ő örömmel válaszolt. Jöjjön a vele készült kis interjú.
HG: Nekem a képregényedről az jutott eszembe, hogy ez egy magyar szuperhősképregény. Miért éppen Toldira esett a választásod?
Márok Attila: Több, mint 10 éve két rendező versengett az élőszereplős Toldi mozifilm elkészítéséért. Egyikük Káel Csaba (a Bánk Bán c. operafilm rendezője) volt. Egy szegedi beszélgetés alkalmával lelkesen mesélte a leendő mozi baljósan izgalmas nyitójelenetét. Sajnos egyikük sem készíthetett filmet a nagy erejű naphérosz történetéből. (Viszont 2022-ben megszületett Jankovics Marcell [1941–2021] és Csákovics Lajos rendezők nagyszerű Toldi animációs filmje!) Nem akartam veszni hagyni a gondolatindító vizuális nyitányt, ezért botor módon, előre megírt forgatókönyv nélkül – Ilosvai Selymes Péter és Arany János költői művei alapján, de azoktól mégis eltérve – 2016-ban elkezdtem megrajzolni a Toldi – A malomkő árnyéka című képregényt. Műfaja – saját meghatározásom szerint – történelmi, szimbolikus fantasy noir. A szimbolizmus lényege az álom ereje, ennek erős jelenléte a művekben.
HG: Én olvastam a képregényt, de esetleg az olvasóknak komolyabb spoilerek nélkül elmesélnéd, mit és miért változtattál meg a történeten?
Márok Attila: Arany János is több ponton változtatott Ilosvai Selymes Péter Toldiján. Toldi Miklós létező történelmi személy is más életpályát írt le, mint amit az irodalmi művekben megismerhettünk. A változtatás oka, hogy megmutassam a történet rétegeit, az ahhoz kapcsolódó magyar népmesei, illetve keleti analógiákat, valamint, hogy aktualizáljam, és hogy egy megküzdési utat, példát mutassak vele a ma élő embereknek. A történet alakítására hatással voltak: Dante Isteni színjátéka, magyar népmesék, hazai legendáink, néplélektani ismereteink, filmek (pl.: John Ford 1939-es amerikai westernje a Hatosfogat), festmények (pl.: Arnold Böcklin Holtak szigete, Bosch: A szénásszekér), Ady Endre költői szóhasználata, szimbolikus költői képei... Toldi egy naphéroszi hős útját járja be. Ereje teljében van (László napján indul a történet), majd leszáll az alsó világba (tudatalatti), hogy megküzdve a kihívásokkal és főleg önmaga gyengeségeivel újra ragyogva, erőben felszínre jöjjön.
HG: Talán a számomra legfontosabb kérdés következik. Mikor várható a folytatás? Mert én már olvasnám…
Márok Attila: Egyelőre jóslatokba nem bocsátkoznék. Már dolgozom a képes forgatókönyvön, és készítem a karakterterveket. Ahogy figyelem a világ történéseit, szinte hétről-hétre új utak, lehetőségek sejlenek fel a folytatáshoz. Az időből van a legkevesebb. Más képregényes ötleteim is vannak, például szeretnék képregényt készíteni a szegedi Sándor "Csikar" Károlyról a legendás labdarúgóról.
A képregény megrendelhető a szerző oldalán.
Viszont Attilától tudjuk, hogy a limitált kiadásból csak néhány darab, de még kapható a Képregénymarketnél, az alábbi linken.
Remélem, meghoztam a kedveteket a Toldi képregényhez.
Bélu