A Valiant történetekben talán az a legjobb, hogy akárhány folytatást, sorozatot él meg egy karakter, és akárhol kezdesz bele egy első részbe, akkor is érteni fogod a történetet, ha még soha egyetlen kötetet sem olvastál. Ez a barokkos körmondat nem biztos, hogy elsőre érthető, de mindjárt azzá teszem. Ma a Shadowman (2021) első részét hoztam el nektek.

Rám a fenti mondat nem annyira igaz. Korábban már olvastam egy Punk Mambot, amikor a covid alatt a Valiant minden nap adott ajándékba Twitteren egy-egy képregényt digitálisan. Az is vudu, a Shadowman is vudu, így van némi közük egymáshoz. De ha teljes szűz szemmel nézem a dolgot, a Shadowman első része tökéletesen felépíti a karaktert.

Jack Boniface a civil neve Shadowmannek, akit megszállt egy vudu szellem, az árnyék loa (a loa maga a szellem a Haiti vudu mitológiában). A loa segítségével alakul át egy koponyafejű alakká, a kaszássá, aki a mi világunkba bevándorló gonosz lelkeket küldi vissza a maguk helyére. A másik szféra a Deadside, ahol ezek a mindenféle lelkek tanyáznak, egyfajta túlvilág (és mégsem az).

Segítője egy vicces csontváz, aki nagyon sokat dumál, és sose válaszol semmiféle kérdésre. Mivel nem ismerem ezt a képregénysort, így tényleg elég vakon voltam. Shadowman találkozik néhány szörnnyel, néhány emberevő gyerekkel, egy loa vadász cowboy-al, aki kihozza belőle az igazi énjét. És a legjobban egyvalaki zavarja, egy csaj, aki a szellemvilágból köszönget be néha, és marha ismerős neki valamiért.

A képregény nagyon véres. A kasza nem csak díszletként üzemel Shadowman kezében, amellett, hogy az erejének megtestesülése, még szívesen belez is ki vele mindenféle izét, meg szívesen vág el torkokat. Az egyik panelen egy megszállt családapát kap telibe, konkrétan a levegőbe emelve a kaszával. De az is durva rész, amikor egy csávó élő „kábítószertúladagolóvá” változik, és a körülötte lévőket lemérgezi a varázserejével.

Nagyon dinamikus, akciódús az egész. Az első könyv 4 füzetet tartalmaz, és ha a harmadik végén lévő csattanót a negyedikre hagyták volna, akkor ütött volna a legnagyobbat az egész. Ugyanis ez a szellemesdi kicsit kiterjesztődik, a loák nem csak emberekre tudnak ráakaszkodni, és a túlvilág se biztos, hogy odaát van.

A rajzokról… egyszerűen jók. Nekem kifejezetten tetszettek a koponyák, a hollók az egyik panelen, a szörnyek is nagyon kidolgozottak, és Shadowman kaszája olyan, mintha világítana az oldalakon. Nagyon szépen van árnyékolva az egész. A hátterekre is nagy hangsúlyt fektetett a rajzoló, ami külön tetszik egy képregényben.

Cullen Bunn és Jon Davis-Hunt képregényét azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyedebb akcióhorrort. Mert kb. ilyesminek érzem a Shadowmant. Gördülékeny, könnyed, ütős.

Szóval vudura fel.

Bélu

További képekért nyomás a facebook oldalunkra.

Még nincs késő a nyereményjátékunkban való részvételre. Az esemény linkje itt. A játék leírása itt.