Gyerekkoromban rajongtam a vadászgépekért, járattam a Top Gun magazint is, még meg is vannak a gyerekszobám szekrényében, bár elég régen vettem őket elő, de összességében megdobogtatják a szívem a repülőgépek. Néhány héttel ezelőtt a Top Gun második részét is sikerült megnézni (az első résszel egy napon), így feléledt a vágy ismét a repülőgépek iránt.

Erre jött velem szembe Az Öreg Tigris, aminek az elején valami világháborús matuzsálem virít, mindenféle csimbumcirkusz közepette. Pozsgay Gyula írta és rajzolta ezt a képregényt, és így elolvasva, jól a szívemhez nőtt.

Pozsgay a nagyapjáról írta a képregényt, aki az Öreg Tigris géppuskakezelője volt (lövésznek is hívhatjuk). A nagyapa naplója alapján készült, egy 1944. október 23-i légiütközetről Orosháza környékén. Ennek során a magyar hősök egy Me 210 Ca-1 típusú (Messerschmitt gyártmányú) kétmotoros alsószárnyas gyorsbombázóval veszik fel a harcot a támadó szovjet Jak-9 típusú vadászgépekkel. A bombázók igazából nem erre lettek kitalálva.

A gépek között felszereltségben nem kis különbség volt, és a szovjetek létszámfölényben is voltak, viszont a vitéz Orbán József törzsőrmester által vezetett gép (a géppuskáknál Vörös Tibor szakaszvezetővel, ő az a bizonyos hős nagypapa) felvette a harcot velük.

A légi harc néhány percig tartott, viszont erről kaptunk egy jó háromnegyed órás olvasmánynak beillő, nagyalapú albumot, gyönyörű rajzokkal. A képregényben inkább a történetmesélés dominál, leíró szövegbuborékokkal, egyébként párbeszédekben szegénynek mondható. Csak ami a légi ütközet közben elhangozhatott, néhány szitokszó, meg egymás női felmenőinek emlegetése olvasható benne. Egyébként az elején szépen felvezeti a helyzetet, hogy kb. hogy is állt a háború ekkortájt. Kapunk szépen masírozó szárazföldi egységeket, harckocsikat pocsolyákban, meg minden, ami militari. Nekem ez a rész is tetszett.

Az ilyen kiadványok miatt ki merem bátran jelenteni, hogy igenis van létjogosultsága a történelmi témájú képregényeknek. Hozzám ez a repülős téma eleve nagyon közel áll. Szerintem egy ízlésesen tálalt megemlékezés néhány olyan hősről, akik már csak a naplókban, esetleg emlékeinkben élnek, viszont akiknek a nevét érdemes megismertetni az olvasókkal.

Ez a keményfedeles album minden gyűjtemény éke lehet, és ezt többször el fogom olvasni. Már csak a rajzok jobb felfedezése miatt is. Akciódús, fényes, eposzi.

Bélu voltam, sziasztok!