Az ünnepekhez kötődő népszokások Csehországban némileg különböznek a nálunk megszokottaktól, annak ellenére, hogy karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor ott is, és itthon is keverednek az egyházi és a világi hagyományok.
A húsvét – csehül velikonoce – kétségtelenül egyházi eredetű, ám az ünnepi szokások keverednek a a pogány tavaszünnep rituáléival. A velikonoce maga is összetett szó, a „nagy éjjelt”, vagyis a Jézus feltámadása, a „nagy nap” előtti estét jelenti. 
Húsvéti vesszőzés (1910)
Habár egy felmérés szerint a csehek Európa legateistább nemzete, azért a húsvéti népszokásokban több olyan szimbólum is megtalálható, ami a vallásosabb országokban szerepet játszik. Megjelenik bennük a kereszt; a bárány (isten báránya); a barka: mint a tavasz és azon pálmaágak szimbóluma, amelyekkel Jeruzsálem lakói üdvözölték Krisztust; vagy a pogány rituáléból átvett nyúl, ugyancsak a tavasz jelképeként. A tojás az élet kezdetének és a háziállatok szaporulatának a szimbóluma, a pirosra festés pedig állítólag Jézus vérét jelképezi. Szokás a tojások festése is, a csehek azonban talán egyszerűbb, de ugyanolyan szép motívumokkal díszítik a hímes tojásokat, ráadásul azokat nem ritkán barkaágakra aggatják, mint karácsonykor a fenyőfára a díszeket.
Egyszóval elég sok a hasonlóság. Ami jelentősen különbözik, talán pont a legfontosabb: a húsvét hétfői szokás. Amíg nálunk a legények hideg vízzel – mivel a víz megújít és megtisztít – (modernebb időben kölnivel vagy parfümmel) öntözik meg a lányokat, addig a csehek egészen másképpen közelednek a kiszemelt lányokhoz. Vékony fűzfavesszőkből az ünnepet megelőzően pomlázkát, azaz korbácsot készítenek. A fél métertől két méterig terjedő hosszúságú korbácsok vastagabb végére markolatot fonnak, az ostor „hegyébe” pedig színes pántlikákat tűznek. Húsvét hétfőn a fiúk, férfiak meglátogatják a számukra kedves lányokat és asszonyokat, majd finoman megvesszőzik (elfenekelik) őket, miközben ünnepi dalocskát vagy versikét adnak elő. Arra azért vigyáznak, hogy a korbácsolás ne legyen fájdalmas, hiszen nem az a cél, hanem – a locsolkodáshoz hasonlóan – az életerő átadása, ettől lesznek egész évben egészségesek. A lányok a produkcióért cserébe – köszönetük és megbocsátásuk jelképeként – megfestett vagy feldíszített tojást adnak a fiúknak. Különösen Dél-Csehországban díszítik nagyon szépen a tojásokat.
Szépen kidolgozott pomlázka
Az ételek egy része is a keresztény hagyományokból származik. Így például különféle formájú (még bárány alakút is!) és ízesítésű húsvéti kalácsokat sütnek, mint például a jidáše, a mazánec (cipó alakú), vagy a bochánek; de főznek lencsét, borsót és babot is; és ugyancsak népszerűek ilyenkor a töltött húsok és tészták.
Talán mi is szívesen átvennénk a cseh húsvéti vesszőzés szokását, de csak óvatosan! Nem csak a vesszővel, a pohárral is!
Polgár László
A zöld sör
A húsvétot megelőző Nagyhét egyik jeles napja a Zöldcsütörtök. Ezen a napon zöld böjti ételeket esznek, leginkább olyasmit, ami ilyenkor már terem. De ha az étel zöld, a folyékony kenyér, a sör miért ne lehetne az?
A Zöldcsütörtök az utolsó vacsora emlékének ünnepe, vélhetően a 12. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat. A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. Talán ez adta a sörfőzőknek is az ötletet, mi lenne, ha az ünnephez hozzáillő színű sört főznének?
Csehországban zöld színű sört 1998-99-ben főztek először a prágai Pivovarsky Důmban különböző növényi kivonatok hozzáadásával. Az eukaliptusztól kezdve többféle zöld növénnyel próbálkoztak. Végül a csalán lett a nyerő, amelyet nyilván a közönség is megkedvelhetett, mivel a csalános sör (kopřivové pivo) a főzde-söröző szortimentjének stabil, egész évben kapható tagja lett. Az ezredfordulót követően azután egész sor sörfőzde – kicsik és nagyok egyaránt – állt neki Csehországban a zöld sör főzésének.
Ám a Zöldcsütörtökön és a zöld sörön túl is van élet és húsvéti sör, hiszen az alkalmi sörök – közte a húsvétié – hagyománya évszázadokra vezethető vissza. Az ünnepi sörök, kihangsúlyozandó az ünnepi jelleget általában mindig testesebbek, erősebbek, mint a hétköznapi „asztali” sörök, esetenként egészen extrém erősséggel bírnak. A húsvéti sörökre azonban ez nem feltétlenül jellemző, talán azért, mert a fokozott kalóriabevitel az ilyenkor hagyományos fogások révén már amúgy is biztosított. Inkább a sörfőzők, a sörfőzdék kreativitását hivatottak kifejezni.
V. Gy.
