A Gucci név azon kívül, hogy egy jól ismert divatmárka, megvan a logó, a virágos selyemkendő, a bordó és a zöld, nekem túlságosan nem jelentett sokat. Én inkább mindig is Dior párti voltam a nagy márkák közül (nem mintha valaha állást kellett volna foglalnom, hogy hova rakjam a luxuscikkekre szánt millióimat), mert a New Look alapjaiban határozza meg azt, amit stílusról és öltözködésről gondolok, és aztán amit John Galliano művelt a Dior házzal, azelőtt tini lányként is hasra kellett esnem.
Na de visszatérve a Guccira, jött ez a film, a House of Gucci, ami körül órási felhajtás volt, hogy aztán egy nagyott pukkanva mindenki konstatálja, ritkán sikerül így elrontani egy ennyire ígéretes, ráadásul valós sztorit, amiben árulás, gyilkosság és luxus fonódik össze. A szereplőgárda is fantasztikus volt, Lady Gaga ellopta a showt, de mégiscsak bosszantóan üres lett a végeredmény. Arra azonban bizonyára jó volt, hogy az emberek, köztük én is, újra felfigyeljenek a Guccira.
Én közben elolvastam a film alapjául szolgáló Sara Gay Forden könyvet, és felidéztem a márka mérföldköveit a bamboo bagtől az ikonikus mokaszinon át egészen Tom Fordig, aztán jött az Adidas Originals X Gucci kollaboráció, amitől egy picit hevesebben vert a szívem.
Mintha a film körüli felhajtás szépen megágyazott volna ennek az újításnak, hogy közelebb hozza a luxust a hétköznapokhoz. Ebben a ruhában mondjuk nem tudom, mennyire lennék hétköznapi, de az Adidas mégiscsak egy elérhető márka, míg a Gucci kevésbé.
És akkor, mondhatni a semmiből jött a Kubrick ihlette kampány:
A mozi varázsa, Stanley Kubrick filmjeinek ikonikus pillanatai újragondolva, amiben "csupán" jelmez a Gucci, egyből megdobogtatta a szívem, pont úgy mint minden más filmbolond fashionista szívét. És ki ne lenne manapság filmbolond? A vizualitás át- meg átszövi az egész életünket, a filmek a közös bibliánk, a filmes idézetek a közös nyelvünk részei, filmzenék üvöltenek a fülünkbe, míg a stílusunkat mozihősök gardóbja inspirálja már sok-sok évtizede.
Ezért szeretek stílustanácsadóként időről-időre filmekről irni, annyira elválaszthatatlan az öltözködés világától ez a téma, ami ráadásul kiapadhatatlan inspirációként szolgál. Szándékosan nem teszek különbséget a filmek és a sorozatok között, mert mióta mindenki számára egyértelmű lett, hogy lehet film minőségű sorozatokat gyártani, és ahogy a sorozatok sem tudták lenyomni a filmpremierek körüli csinnadrattát, számomra ugyanazt jelenti a kettő. Elmélyedést, varázslatot, inspirációt.
De visszakanyarodva a Guccihoz, Kubrick után következett a Twinsburg show a milánói Fashion Weeken, ahol 68 egypetéjű ikerpárt öltöztettek Gucciba. Mennyire egyszerű és mennyire látványos ikreket alkalmazni modellként, megmutatni az egymás közt rejlő finom különbségeket egy uniformizált világban, de ennek sokkal mélyebb gyökerei vannak. Alessandro Michele, aki 2002 óta dolgozik a Guccinál (még Tom Ford csábította át a Fenditől) és 2015 óta kreatív igazgató a cégnél, családilag is kötödik az ikrekhez, ugyanis ő mindig is úgy hivatkozott magára, mint akinek két anyja van. Alessandro édesanyja egypetéjű iker, neki és testvérének dedikálta tehát a milánói bemutatót.
Brava! Brava! És akkor még össze sem szedegettem az állam a földről, amikor jött Ryan Gosling a koffereivel. Na nem engem akart elvinni egy világ körüli útra, hanem az üdítően modern Guccitól visszavitt a klasszikus, tradicionális Guccihoz. A logós szövet, a bordó és a zöld, ahonnan elindultunk. Micsoda utazás ez! A reklámfilmben Ryan Gosling bebújik egy hajókofferbe, hogy aztán egy másik világban találja magát, pont úgy, mintha belépett volna a Narniás szekrénybe.
A Gucci íve csupán az emúlt egy évben simán ráver egy MiG 28-asra, nem mintha ismerném a különbséget a szupergyors repülők között, hanem mert a Top Gunban jól hangzott. Filmek már megint, ugye? Óriási taps Michelének és az egész Gucci marketing teamnek, mert engem megvettek kilóra, de fashion victim nem leszek, mert nincs rá ésszerű keret (A fenti AdidasXGucci ruha 7 millió Ft körül mozog és nyilván elfogyott), és amúgy is csak olyan ruhákra és kiegészítőkre költök, amik engem szolgálnak, nem pedig fordítva. Ezt a hozzáállást igyekszem átadni a stílustanácsadásokon is.
Allessandro Michele tehát, akit 2017-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választott, 20 év kitartó munkája után a csúcsok csúcsán csücsül és innentől már a "virágminta tavasszal" is tökéletesen eredetinek fog hangzani a szájából.
Ha kíváncsi vagy, miről is szól a stílustanácsadás, kattints az oldalamra:
https://hermelinstilo.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
