Véleményem szerint Mark Thompson könyvét The White War, már 2009-ben ki kellett volna adni magyarul, rögtön az első angol kiadás után. Mert pontosan arról szól, amiről a hazai történetírás ritka kivételektől eltekintve mindig hallgat, az 1915-18 közötti olaszországi harcok front szintű összefüggéseiről, meg magáról ellenfélről. Vagyis nekünk magyaroknak arra ad választ, hogy: Mi volt a "Hegy" túloldalán? Mit és miért csináltak az olaszok 1915-19 között, ami bizony komoly hatással volt a saját történelmünkre. Esetünkben ez az angolból durván fordított kifejezés pontosan illik a helyzethez, mivel a front jelentős része a hegyvidéken húzódott végig.
A címben a fehér háború elnevezés csöppet sem túlzás, még ma száz év elteltével is találnak holtesteket az olvadó gleccserekben, a hóhatár felett 1915-18 között elesett katonák maradványait. Évek óta járom ezt a határvidéket, a két legfontosabb olasz célpontot és környékét: Triesztet és Trentót, az Isonzó folyó partjait Doberdótól Kovaridig (Caporetto), illetve a Monarchia erődjeit a Trentó körüli hegyekben. Csodaszép vidékek, igazi gyalogtúra paradicsom, vadregényes hegyek és hangulatos városok, ugyanakkor felfoghatatlan, hogy egykor százezrek haltak meg értük. A kőbe vájt száz éves állásrendszerekben gyalogolva, mindig megpróbálom elképzelni milyen lehetett ősszel a hideg esőkben itt dideregni mondjuk 1200-2000 m magasban, és bámulni a szemben húzódó hegyláncon kígyózó ellenséges állásokat. Esetleg egy hónapig ülni bezárkózva valamelyik erődben, miközben, éjjel-nappal a saját ágyúk hatósugarán kívülről bombáz az ellenséges tüzérség. Vagy az milyen érzés lehetett, ha egy-egy hegyi állás ellen kellett, a völgyből felfelé rohamozni, miközben a védők géppuskáztak lefelé. Borzalmas, életre szóló trauma volt itt a frontszolgálat, úgy hiszem. Részemről nem a háborút követő forradalmakon csodálkozom, inkább azon, hogy nem voltak tömeglázadások a frontokon már 1916-ban. Ezekre talán a leginkább az olasz katonáknak lett volna okuk és joguk. Hogy miért? Nos erre részletes választ ad a könyv.
Olyan ez a kötet, mint egy hatalmas véres tabló: hősök, gazemberek és áldozatok arcképcsarnoka. Velencében a Dózsék palotájában van egy irdatlan méretű Vincentino festmény a falon, a Lepantói tengeri csatáról (1571) nekem ez a könyv azzal a festménnyel párhuzamos élményt jelentett, olyan mint az a monumentális csatakép csak leírva. Olasz szempontból ez egy heroikus utolsó felvonása volt a Risorgimentónak. Az egységes olasz állam megteremtéséért vívott háborúk befejező fejezete, a Habsburgok elleni harc fináléja. A Nagy Háború jelentős részében a védelem volt erősebb, 1915-17 között a mieink védekeztek és az olaszok őrölték fel az erejüket a hegyek ostromával. Aztán 1917 októberében drasztikus hirtelenséggel, fordult a kocka és a sikeres Caporettói áttörés elsöpörte az olasz hadsereget. Drámai visszavonulás és exodus, majd a romokból újjáépülés és végül győzelem lett az olaszok osztályrésze. Ha elvonatkoztatunk a saját szerepünktől, akkor ez rendkívül epikus befejezés az olaszok szempontjából. Az még fokozza a drámaiságot, hogy a békekötés tárgyalóasztalainál, diplomáciai téren egyértelműen alulmaradtak, ami aztán a fasizmus kialakulásához és egy vesztes második világháborúhoz vezetett, amiben elveszítettek olyan területeket, amiket rendkívüli nehezen szereztek meg az első háborúban. Hatalmas áldozatok árán megnyerték a háborút, hogy aztán elveszítsék a békét.
Mark Thompson remek munkát végzet, mert az elsősorban angolszáz közönségnek írt egy rendkívül részletes, temérdek olasz forrást felvonultató összefoglaló művet. Érdekes módon az angol nyelvű olvasók közül, legtöbben Hemingway Búcsú a fegyverektől regénye miatt olvassák el ezt a történelmi munkát. Ennek a könyvnek a segítségével megérthető az olaszok szerepe a világháborúban. Bizonyos szempontból a történelmi események miatt, ez tulajdonképpen csak az ő saját háborújuk maradt. A nagy ellenfél az Osztrák-Magyar Monarchia szertefoszlott, elsodorta a történelem. Magyarként mindenképpen hasznos megismerni az olasz oldalát a háborúnak. Ezért úgy gondolom, hogy mindenkinek érdemes elolvasni ezt a könyvet, akit érdekel a téma, és angolul ért, viszont nem tud olaszul. Mert vagy száz évnyi olasz történelem kutatás és emlékezés alapján rendkívül jól megírt történet. Ráadásul egy kívülálló elfogulatlan véleményét tükrözi. Remélem egy nap magyarul is megjelenik majd.
