Idén nyár óta a Békés Megyei Könyvtár ad otthont a Bolt Action játékainknak. Megegyezésünk alapján egy-egy terepasztal mindig fel van állítva hétköznapokon, melyet az érdeklődők a hét bármely napján megtekinthetnek, és ha kedvet éreznek rá a következő szombaton ki is próbálhatják a játékot. Több új játékossal is bővült ennek köszönhetően a Viharsarok Terepasztalos Csoportunk, ráadásul a kellékeknek is jutott hely az állandóan felállítva lévő paraván mögött, így nincs gond a szállítással, valamint bármikor kéznél van egy-egy szükséges tereptárgy, vagy kiegészítő a játékokhoz.
Ma ismét egy új terep került felhelyezésre. Mivel korábban heteken át változó terepeken a Barbarossa hadművelet főbb csatáit játszottuk, továbbra is haladunk a történelmi kronológia mentén, és ha már itt a tél, akkor miért is ne legyen Sztálingrád?
Jánossal, a mai játszótársammal egy 12 oldalú kockával dobtunk a küldetésre, a szerencsére bízva a játékformációt. A 2. kiadású Bolt Action Szabálykönyv 10. "Tartani felmentésig" küldetését sikerült kidobni, majd véletlenszerűen döntöttük el azt is, hogy ki melyik sereggel lesz. Hogy támadó vagy védő, és melyik oldalról kezd a játékos, most a terep határozta meg, ugyanis a történelmi hűségnek megfelelően a németek nem jöhettek a Volga felől, és a szovjetek sem tarthattak volna például más küldetésnél stratégiai fontosságú pontokat a vízfelszínre eső Set-Up zónában. Így csak az volt a kérdés, hogy melyikünk vezeti a támadó szovjeteket a védekező németekkel szemben? A szerencse úgy hozta, hogy János a németeket én pedig a szovjeteket kaptam.
Az első kör szovjet részről a part elérésében merült ki, míg a németek az asztal közepétől 12 inchen belül - egy kétszintes, romos lakóházban - védelembe helyezkedtek a tartandó stratégiai pont körül két egységgel, a többi német egység pedig vagy ellentámadásra indult, vagy előnyös védelmi pozíciót vett fel, illetve tartalékban maradt. A szovjet partraszállás sikeres volt, a jobb és a balszárnyra helyeztem a támadás fő irányát, míg középen csak két SU-76 löveget tettem partra. Ők azt a feladatot kapták, hogy a light howitzer típusú ágyújukkal folyamatosan tartsák tűz alatt az épületet, hogy a bent lévő védőket földhöz szegezzék, és ne tudjanak lesből (ambush) a két oldalról rohamozó szovjet gyalogos egységekre lőni. Ez részben sikerült is, de a balszárnyon, az épületek romjai közül erős német gyalogsági és páncélos tűz fogadta a partraszállókat, mely egészen a játék végéig fennállt, így az első vonalban lévő aknavető és közepes géppuskás raj végig a földhöz lapulva, egyetlen lövés nélkül lassacskán felmorzsolódott.
De mivel az ellenség tüzét sikerült magukra vonniuk, így a mögöttük érkező gyalogság a parton végig futva sikeresen eljutott a házfalak fedezékébe, majd onnan a stratégiai célobjektumként kijelölt lakóházat sikeresen futva megközelítették. A jobb szárnyon két gyalogos raj és egy mesterlövész-team szállt partra. Szegény mesterlövész-csapatnak esélye sem volt elérnie a házak fedezékét, mert egy teljes német gyalogosraj, valamint egy német félhernyótalpas géppuskája végig őket lőtte. Szerencsémre Jánosnak ma nagyon nem volt szerencséje a 6-os dobásokkal! Hiába dobott jókat a találatokra, gyűltek a PIN jelzők rendesen, de megsemmisíteni, és eltakarítani az útjából az ún. "kis egységeket" nem tudta. A középen érkező német Marder egy jól irányzott lövéssel kilőtte az egyik SU-76-ot, így az épület német védői félig lélegzetthez jutottak. Ezt ki is használták, és a feléjük rohamozó szovjet gyalogságot kezdték aprítani.
A szovjet gyalogos rajok a rájuk zúduló folyamatos tűzben is jobbról és balról is futva végül elérték a stratégiai pont épületét, majd benyomultak. Közelharcban legyűrték a bent lévő német mesterlövészt, és a géppuskásokat. Majd egy szuronyrohammal ellentámadásként betörő német gyalogosrajt is sikeresen likvidáltak, és bár hatalmas veszteséget szenvedtek, biztosították védendő a stratégiai pontot.
A németek még próbálkoztak az épület visszafoglalásával, de ezt az időközben az épület elé érkező T-34-es harckocsi, és a maradék SU-76 megakadályozta. A németek látva, hogy az épület és a stratégia pont elveszett ugyan, ettől függetlenül végig hősies elszántsággal és kitartással pusztították az épület körül lévő szovjet erőket. Ennek köszönhetően a ráadás 7. körben a Pz.III-as tanknak sikerült kilőnie oldalról a T-34-est, valamint a Mardernek a második SU-76-ost is. ...de az épület és a stratégiai pont a szovjeteké maradt!
Pörgős, jó játék volt, és jó párszor tényleg csak a szerencsén múlt az eredmény. Játékostársam János sem először játszik már, tisztában van az egyes egységek paramétereivel és ez meg is látszott a német védelem elhelyezkedésén, mozgásán. ...de hát a háborúhoz hadiszerencse is kell, és ez most a szovjetek oldalán állt.
Végezetül ezúton, mondok köszönetet Balogh Janinak, hogy egy kritikus helyzetben azonnali telefonos segítséget nyújtott! Hja, hiába játszik valaki évek óta, az igen összetett szabályrendszerben sajnos el lehet veszni itt-ott, és akkor nagyon jól jön ha egy rutinos régi játékos tiszta fejjel elmagyarázza a leírt szabály lényegét! Persze, ennek elkerülése végett a megoldás egyszerű lenne, például hogy csak gyalogos egységek harcoljanak gyalogosok ellen, hiszen a Bolt Action hadijáték főként gyalogságra épül. De véleményem szerint pont a sokszínűsége miatt olyan élvezetes; hogy szinte bármely harci eszköz, fegyver szerepet kaphat a játékban, amilyet a játékosok csak kívánnak!
Köszönöm a figyelmet!
Jentz
