Könyvajánló – Singer Magdolna: Érző férfiak

2018. október 19. 10:19 - Kézai András

erzoferfiak-vag3.jpgGyász és veszteség, ezeket így vagy úgy mindenki átéli. Ezt követően a feldolgozási folyamat bizony nagyon hosszú attól függően, hogy milyen témáról is van szó. Nem is beszélve arról, ha bele se vág az ember a feldolgozásba, hanem szépen eltemeti jó mélyre a fájdalmat.

Férfiként ez egy fokkal komolyabb feladat. Sokkal nehezebben nézünk szembe a fájdalommal, ami talán neveltetésből vagy talán a természetünkből is fakad. Sokszor próbálunk maradni gondolati síkon és úgy tekinteni a feldolgozásra, hogy tekintsd a dolog jó oldalát, vagy később jobb lesz gondolattal éli az ember a mindennapjait.

De a feldolgozás pont abból, hogy belemegy a fájdalomba, átéli azt, a veszteséget, a hiányt és utána indul el a gyógyulás, a remény útján.

Singer Magdolna könyvében 18 férfi személyes történetét meséli el, akik leírják eddigi nagy veszteségeiket és azt, hogy azokon, hogyan léptek túl vagy éppen hogyan nem.

Nem a konkrét feldolgozási módszerekről van szó a könyvben, hanem inkább arról mit is élt át a mesélő az idő alatt és utána és hogyan befolyásolta életét egy-egy pillanatnyi felismerés a veszteségével kapcsolatban.

Van, aki a gyereke elvesztéséről, válásról vagy éppen egy baleseti traumájáról mesél. Érdekes, hogy nem csak egy-két évre koncentrálnak a történeketek, hanem akár évtizedekben is mérhetők az események és a feldolgozási folyamatok és hatásaik.

 Az írónő kitér a leküzdés módjaira is. Most itt egyet emelnék ki, ami talán a legjellemzőbb, az „érzéstelenítést”.

„A legsúlyosabb ár, amit néhány férfi a fájdalom elkerülése érdekében fizet, az érzelmei visszaszorítása…Tudjuk, hogy ha bármilyen érzésünket elfojtjuk, az kihatással lesz a többi érzelemre is. Ha nem adunk teret a szomorúságnak, odalesz az örömre való képességünk.”

Ez a mondat tökéletesen leírta azt a felismerést, amit nekem adott a könyv.

Emellett megnyugtató volt látni, hogy nem vagyok egyedül. Nincs olyan fájdalom, ami mással ne történt vagy történhetne meg. Talán úgy is fogalmazhatnék egy kis nyugalmat adott a mérhetetlen magányomban, amit a veszteségek elfojtásai okoztak.

Nincs olyan ember, akinek ne tenne jót, ha erről olvasna. Nőknek azért, hogy lássák, a páncél alatt bizony komoly érzelmek vannak, férfiaknak meg azért, hogy tudják teljesen OKÉ érezni!

komment
süti beállítások módosítása