Az NBA-ben megfigyelhető az a jelenség, hogy mindig minden játékost össze akarunk hasonlítani egy korábbi kosarassal. Ez az olyan esetekben, mint Michael Jordan és Kobe Bryant összevetése, nagyon egyszerű, mivel mindketten ugyanazon a poszton, illetve nagyon hasonló stílusban játszottak. (Utóbbi ráadásul nem is véletlen.) Az olyan játékosoknál viszont, akik valamiért kilógnak a megszokott játékostípusok közül, sokkal nehezebb összehasonlítási alapot találni. Ebbe a kategóriába esik Giannis Antetokounmpo is, aki az elképesztő fizikai adottságai, illetve az ehhez párosuló mozgáskoordinációja miatt unikális, de mégis sokan próbálják őt valakihez hasonlítani, mert miért ne. De tényleg Shaq a legmegfelelőbb választás?
Miért merülhet fel, hogy Shaquille O'Neal legyen az összehasonlítási alap Giannis Antetokonmpo esetében? Két nagyon domináns játékosról van szó, akik a festéken belül szinte megállíthatatlanok. (Kérjek nézzétek el, hogy Shaq esetében helyenként jelen időt használok, de így egyszerűbb róluk beszélni.) Közös bennük, hogy a fizikai képességeikkel nőnek az ellenfeleik fölé, bár az már különbözik, hogy Shaq esetében az izomzat, míg Giannis esetében a hosszúság a jelentősebb, legalábbis ez az általános elképzelés rúluk. Azt nem kell ecsetelni, hogy Giannis is mennyire masszív izomzatot rakott össze az évek során, ugyanakkor a 221 centis wingspanje meg sem közelíti Shaq 231 centijét.
A két játékost azért is nehéz most összehasonlítani, mert nagyon különböző előélettel kerültek a ligába. Shaq gyakorlatilag sztár volt már az NBA előtt is, és az első perctől kezdve megállíthatatlan erőnek bizonyult a legjobbak között is. (Greg Popovich says hi.) Giannis esetében az is kérdéses volt, hogy egyáltalán megállja-e a helyét az NBA-ben, sokszor előfordult ugyanis, hogy egy nyers tehetséget nem sikerült megmunkálni. (Bruno Caboclo says hi.) Ami a görög esetében a legfontosabb volt, hogy megkapta a töretlen bizalmat és elegendő időt arra, hogy kemény munkával MVP legyen néhány év alatt. Az MVP Giannis teljesítménye már összevethető Shaq legjobb szezonjaival is, sőt, az sem ördögtől való gondolat, hogy a mostani szezonja jobb, mint az egykori center legjobb alapszakasza. A rájátszás más tészta, ott még lesz mit bizonyítani, de közben az sem ördögtől való gondolat, hogy a pályafutása 5 legjobb szezonjából még egyet sem láttunk.
Shaq legnagyobb erőssége, hogy szinte megállíthatatlan pontszerző. A két játékos esetében nem gondolom, hogy helyénvaló lenne, ha TS% alapján próbálnék meg összehasonlítást csinálni, ugyanis O'Neal gyenge büntetőzése, illetve Antetokounmpo elvállalt triplái is torzítják a képet. (Ezek is mutatják, hogy az NBA különböző korszakaiban játszottak.) Mivel a festékben számítanak feltarthatatlan erőnek, ezért szerintem azt érdemes megvizsgálni, hogy a kétpontos kísérleteik mennyire hatékonyak. Shaq a pályafutása során 58,3%-kal értékesítette ezeket a dobásokat, míg Giannis „csak” 56,6%-kal, ugyanakkor a regnáló MVP tavaly 64,1%-kal, idén pedig 62,9%-kal dobott eddig a triplavonalon belülről. O'Neal legjobbja az utolsó, bostoni szezonjából származik, akkor ugyanis 66,7%-os hatékonyságot hozott, de limitált szerepben. A második legmagasabb százalékát a 2008/2009-es idényben hozta, akkor ugyanis 61%-kal tüzelt. A csúcson lévő center ennél lejjebb volt.
Szintén az összehasonlítás alapját képezi, hogy Giannis szép csendben az egész liga egyik legjobb lepattanózója lett. Shaq a legerősebb szezonjában 13,9 lecsorgóba kapaszkodott bele, míg Antetokonmpo idén átlagosan 13,7 alkalommal gyűjti össze a labdát az elhibázott dobások után. Ő az elmúlt 2-3 évben kezd igazán domináns lenni ebben a játékelemben, míg O'Neal esetében ez a kezdetektől fogva adott volt. Itt jutunk el arra a pontra, hogy a leglényegesebb különbség is szóba kerüljön: Giannis sokkal inkább a periméteren és/vagy a gyűrűvel szemben játszik, míg Shaq a palánknak háttal, illettve annak a közelében operál inkább. Egyszerűbben fogalmazva, Antetokonmpo a maga modern módján olyan, mint egy center, de nem az. (A spanyol viasz köszöni a kérdéseket, jól van.) Ami közös bennük, az a dominancia, de sok mindenben különböznek is, ez pedig felveti a kérdést: biztos, hogy Shaq a legmegfelelőbb összehasonlítási alap?
Noha Shaqnek voltak jó szezonjai szervezésben is, de közel sem annyira jelentős ez a játékelem az esetében. Lehet, hogy érdemesebb lenne valaki olyat találni, aki passzolásban is többet vállalt, gyakrabban játszott a palánkkal szemben, és az sem baj, ha az eddig figyelmen kívül hagyott védekezésben is közelebb áll a göröghöz. Tökéletes alany nincs erre, ugyanakkor egy-egy szempont alapján több ember is izgalmas lehet. Akik most eszembe jutottak: Charles Barkley, Kevin Garnett, Chris Webber, és hogy unortodox legyek, egy pályatárs játékos is felkerült a listámra, név szerint Anthony Davis. Mindegyik játékosnak az első 7 szezonját vizsgálom meg, 36 percre vetített statisztikákat használva. Ezzel Giannis jól is járhatna, mivel az idei űrszámait 30,9 perc alatt hozza, illetve az első szezonjaiban gyengébb számokat hozott, kevesebbett játszott, mint a magasabb státusszal ligába kerülő riválisai.
Ezt a magasabb státuszt könnyű gyorsan bizonyítani, ugyanis elegendő azt megnézni, hogy melyik játékost hányadik helyen draftolták. Hárman is 1/1-es választottak voltak, míg ketten az 5. helyen keltek el. Mindkét esetben meg lehet magyarázni, hogy miért „csak” 5. helyen: Barkley minden idők egyik legerősebb játékosbörzéjén vett részt, többek között Jordan és Olajuwon is megelőzte őt, míg Garnett kiválasztása extra kockázatott rejtett magában, mivel a középiskola után kezdte meg az NBA-s pályafutását. Bárhogy is nézzük, a 15. helyről indulva sokkal kisebb elvárásokkal kellett szembenéznie Giannisnak, mint bármelyik 1/1-nek.
Az összehasonlítás jelen esetben különösen nehéz, mivel 3 különböző korszak 6 különböző stílusú játékosa szerepel benne. Garnett és Webber hasonló számokat hozott lepattanózásban és előkészítésben is az első 7 évükben, úgyhogy ők ezért is kerültek ide. Barkley azért érdekes, mert ő sokkal dominánsabb lepattanózó volt, ugyanakkor nála jelentős szerepet kapott a passzjáték is, ellentétben O'Neallel. Davis esetében az érződik, hogy ő már túlságosan más számokat hozott, mint a görög, ugyanakkor a hasonló adottságaik és a védekezésük miatt mégis úgy gondolom, hogy helye van ebben a beszélgetésben.
Labdaszerzésben egyedül O'Neal lóg ki lefelé, míg dobásblokkolásban azért tagoltabb a mezőny. Giannishoz a legközelebb ezekben a kategóriákban is Garnett és Webber állnak, előbbi viszont az eladott labdák területén kiemelkedik közülük. Nagyon felszínes dolog csak a legáltalánosabb statisztikai mutatók alapján összehasonlítani játékosokat, de a Garnett–Webber duó nagyon kiált azért, hogy őket jelöljem meg hasonmásnak. KG szerintem egyébként is egy jó összehasonlítási alap, mivel egy egész csapatvédekezést fel lehetett köré építeni, és nagyon úgy tűnik, hogy mostanság Antetokounmpo esetében is ez a helyzet. Webber helyzete más, ő talán egy picivel statikusabb is volt, mint a fiatal Garnett, illetve az ő pályafutását sajnos a sérülések is meghatározták. Giannis egyszerűen jobbnak tűnik, mint Webber legjobbja.
Különböző korszakok hatékonyságait nem túl szerencsés összehasonlítani, mert a számok önmagukban nem mutatják meg, hogy az egész ligához képest milyen volt az a szezon. Amit érdemes figyelni, hogy a játékos egyéni teljesítményében milyen tendenciák figyelhetők meg, illetve az azonos korszakban játszókat azért össze is lehet vetni egymással. Barkley valami egészen elképesztő módon a mezőny fölé nőtt, már az első szezonja is jobb, mint a többség legjobbja az első 7 évből, míg a második szezonjánál jobbat csak Giannis tudott egyszer. A görög esetében a fejlődési ív az igazán lenyűgöző, ő indult a legmélyebbről, mégis nagyon magasra jutott. Garnett a pályafutása elején – magasemberhez mérten – nem volt annyira hatékony, mint ami talán elvárható lett volna, és az ő esetében azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon fiatalon került a ligába. Ennek ellenére sem érzem azt, hogy ezt az összehasonlítást tovább kellene erőltetni, mert Giannis „a semmiből” képes volt ligaelit szintre eljutni.
Barkley azért is izgalmas, mert ő valahol Shaq és Giannis között helyzkedik el stílusban, labdakezelésben a görög felé húz, palánk alatti izmozásban viszont O'Neal áll hozzá közelebb, hatékonyságban viszont mindkettőnél sokkal jobb volt. Ami miatt ő furcsa összehasonlítási alany lenne, hogy ő „csak” 198 centi magas papíron, sőt, még az is lehet, hogy ettől is alacsonyabb, míg Antetokounmpo 211. Persze nem minden a fizikai adottság, a stílus fontosabb is, de ez azért nehéz efölött szemet húnyni. Davis pedig pont a hasonló adottságok miatt merült fel bennem, mivel csak 3 centivel alacsonyabb, illetve 6 centivel nagyobb a karfesztávja, mint Giannisnak, illetve az ő labdakezelési- és labdavezetési képességei sem állnak annyira messze tőle, mint ahogy a statisztikák mutatják. Persze ehhez az összevetéshez is hunyorítania kell az embernek, ahogyan az összes többi esetben is, de ahogy a bevezetőben is írtam, az ilyen játékosokat nagyon nehéz bárkivel is összevetni. A címben feltett kérdésre pedig egy határozott „talán” a legjobb válasz, mert attól függ, hogy kinek melyik tulajdonságok a fontosabbak.
Kép forrása: ClutchPoints
Adatok forrásai: stats.nba.com, Basketball-Reference
