1925 májusában az angol élvonal egyik legjobb csapata, az 1924/25-ös idényben az elsőosztályú liga harmadik helyén végző Bolton Wanderers Közép-Európában túrázott: Bécsben, Budapesten, majd Prágában vendégszerepelt. Az öt mérkőzésből kettőt megnyert, kettőt elveszített, egy pedig döntetlennel végződött. Mivel 1909 és 1924 között az angol klub európai portyáin huszonnyolc meccsből csupán egyet veszített el, az 1925-ben lebonyolított turné fontos tanulsága volt, hogy a vezető közép-európai klubok már képesek felvenni a versenyt magas szinten játszó angol egyesülettel.
Az 1875-ben alapított tekintélyes brit sportlap, a The Athletic News előre figyelmeztette a kontinentális túrára induló angol együtteseket, hogy vegyék komolyan a mérkőzéseket, ne becsüljék le ellenfeleiket és mutassák meg a kontinens feltörekvő, egyre nagyobb játékerőt képviselő csapatainak, hogy az angol futball fölénye továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Akadt ugyanis korábban példa arra, hogy a vajaskenyér-túráknak tekintett utazásaik során az angolok nem a legerősebb csapatukkal álltak ki és/vagy félvállról vették a meccseket. A brit egyesületek fellépése rendre tömegeket vonzott a futballpályákra, ugyanakkor óriási tiszteletdíjat kellett érte nekik fizetni. A Bolton Wanderers budapesti szereplése például 598 millió koronájába került az MTK-nak (1kg kenyér ára ekkor kb. 6000-7000 korona volt). A magyar kombinált csapat elleni találkozóért márciusban kerek 500 fontot, azaz 170 millió magyar koronát kértek. A Bolton játékosait egy ügyes konstrukcióval igyekeztek odaadó játékra ösztönözni. Budapesten és Prágában is jelezték, hogy a kialkudott honoráriumból ötven fontot levonnak, ha az előző meccsen az angol csapat vereséget szenved. Az angol egyesületnek így nyomós anyagi érdeke fűződött a találkozók megnyeréséhez. A britek profi, üzleti szemléletét érzékelteti egy ekkor keletkezett pesti vicc, miszerint a Bolton Wanderers nevét helyesen kiejtve a hangsúly nem a Wanderersen van, hanem a Bolton...
A boltoniakra Bécsben a Hakoah várt; az első osztrák csapat, amely a szigetországban angol együttessel mérkőzött, az első klub a kontinensről, amely hazájában le tudott győzni egy angol gárdát. 1923 szeptemberében a Hakoah 5-0 arányban diadalmaskodott a másodosztályú liga győztese, az FA kupa döntőse, a West Ham United felett. A történelmi győzelmet kiharcoló csapatból hét játékos - köztük Guttmann Béla és a mesterhármast szerző Nemes (Neufeld) Sándor - valamint Richard Fried, Fábián Sándor, Schwarz Ernő és Eisenhoffer József lépett pályára 1925. május 9-én a Bolton Wanderers ellen.
Bizonyos értelemben mester és tanítvány került szembe egymással: a skót kombinációs stílust képviselő Bolton Wanderers és a hasonló modorban, felfogásban játszó Hakoah Wien. A bécsi klub edzéseit 1923-24-ben irányító Billy Hunter és a Duna-menti iskola vezéralakja, a legendás tréner, Jimmy Hogan egyaránt a Bolton Wanderers játékosai voltak egykor. Hogan ráadásul ott volt Bécsben a Bolton Wanderers és a Hakoah meccsén. Azért érkezett, hogy megnézze, hogyan szerepel korábbi klubja a Hakoah ellen, majd az angolokkal együtt Budapestre utazott, hogy új szerződésének megfelelően átvegye az MTK edzéseinek irányítását. Az MTK - Bolton Wanderers mérkőzés előtt már a magyar játékosokat nyugtatta, buzdította az öltözőben.
Bécsben, mintegy 35-40.000 néző előtt a Bolton Wanderers magabiztos játékkal 2:1 arányban győzött a Hakoah ellen. A hazai csapat kemény, határozott, lelkes játékkal igyekezett ellensúlyozni a vendégegyüttes technikai, tudásbéli fölényét. A mérkőzés végére az angol együttes megfogyatkozott. A második félidőben, 2:0-ás vezetésnél a két méteres angol centerhalf, James Seddon Guttmann-nal összefejelve olyan súlyos sérülést szenvedett a homlokán, hogy el kellett hagynia a pályát, helyére tartalékjátékos állt be. Később a játékvezető kiállította az angol középcsatárt, Joe Smith-t. Az ítélet ellen a britek tiltakoztak, majd vezetőjük utasítására mégis elfogadták azt. A 71. percben a játékvezető kezezésért tizenegyest ítélt a Hakoah javára, amelyet Schwarz értékesített. A játék egyre inkább eldurvult. A Bolton egyik játékosát úgy lerúgták, hogy kórházba kellett szállítani. A bíró furcsa ítéletei és a sérülések miatt a meccs utolsó részében az angol játékosok visszavettek az iramból, elsősorban testi épségük megőrzése volt a céljuk, miközben a fanatikus Hakoah-szurkolók győzelembe próbálták hajszolni csapatukat. A Nemzeti Sport tudósítása szerint a hazai közönség a meccs végén "kellemetlen tüntetésre ragadtatta magát", sőt inzultált is pár angol játékost.
Az SC Hakoah Wien és a Bolton Wanderers FC 1925. május 9-én, Bécsben (forrás: AGON SportsWorld)
Guttmann Béla a térdelő sorban balról az ötödik
A bécsi összecsapást követően a Bolton Wanderers Budapesten, az MTK ellen játszott. Kemény belépőkben, ütközésekben itt sem volt hiány. A második félidő hajrájában a döntetlen állás és a véleményes ítéletek miatt néhány angol játékos kijött a béketűrésből. Egyikük előbb egy citromot hajított a játékvezető arcába, majd három perccel a befejezés előtt hárman közrefogták, taszigálták a bírót, mire az lefújta a mérkőzést. A pályára tóduló közönség az angolokra támadt volna, ha a rendőrség nem lép közbe.
A leharcolt brit alakulat frissítésre szorult. A Magyarország című lap úgy értesült, hogy a bécsi és pesti találkozók után az angol gárdából nyolc labdarúgó volt sérült, gyakorlatilag harcképtelenné vált az egész halfsora és nem maradt bevethető középfedezete. A Sporthírlap tudatta, hogy a Bolton Wanderers mindössze három tartalékjátékossal indult el kontinentális túrájára és a klub igazgatói az MTK elleni meccs után táviratot küldtek Pestről Boltonba, hogy a klub azonnal küldjön bevethető futballistákat. Három újonnan szerződtetett játékost vártak. A Nemzeti Sport úgy értesült, hogy a játékoshiánnyal küzdő angol klub az MTK-tól próbált kölcsönkérni egy fedezetet soron következő, május 14-i, First Vienna elleni bécsi meccsére, azonban a kék-fehérek vezetése ezt megtagadta. Még az is felmerült, hogy jobbhalf posztján a 42 éves Jimmy Hogan siet az angolok segítségére. Az osztrák sajtó azt gyanította, hogy a lesérült klasszis középfedezet, Jimmy Seddon helyén a Wiener AC Prágából szerződtetett játékosa, a cseh Antonín Klicpera fog játszani. A Simmeringer SC osztrák labdarúgóját, Karl Kurzot szintén hírbe hozták ekkor a Bolton Wanderers-szel.
Egy másik név is előkerült. A bécsi "futballpápa", Hugo Meisl a Bolton Wanderers ellen remek játékot mutató, a meccs után a Hakoah legjobbjának kikiáltott Guttmann Bélát ajánlotta tartalék centerhalfnak az angol együttesbe. Az angolok állítólag örömmel vették, hogy kölcsönkérhetik. Érdekes lett volna, hogyan illeszkedik Guttmann az angol gárda gépezetébe, milyen teljesítményt nyújt a Bolton Wanderers mezében, szereplésére azonban végül nem került sor. A hat nap alatt harmadik mérkőzését játszó, Bécs és Budapest között ingázó viharvert csapat talpra állt és tanúbizonyságot tett szívósságáról, futballtudásáról. A Pym, Greenhalgh, Finney, Haworth, Nuttall, Howard, Butler, Jack, John Reid Smith, Joe Smith, Vizard összeállításban pályára lépő angolok 4:2-re nyertek.
A középeurópai túra utolsó két meccsén, Pesten, majd Prágában a Bolton Wanderers azonban vereséget szenvedett, ami erősen hozzájárult ahhoz, hogy 1925 szeptemberében a nagy tekintélyű brit szabályalkotó testület, az International Board úgy döntsön, hogy betiltja az angol ligacsapatok kontinentális túrázását. Az angol futballhegemóniát megtörő szégyenletes eredményért, a komoly presztízsvesztésért a testület szerint elsősorban a brit labdarúgók elbizakodottsága, komolytalan hozzáállása és sportszerűtlen életmódja volt felelős.
