A Netflix legnézettebb sorozatai között van még mindig a koreai Squid Game vagy a spanyol Money Heist, amelyekben kilátástalan helyzetbe került embereknek adnak nemcsak újabb esélyt, hanem számukra egyébként elérhetetlen társadalmi felemelkedést is. A jövedelemegyenlőtlenség és a társadalmi mobilitás hiánya mostanában talán kisebb figyelmet kapnak a koronavírus hírei között, pedig sajnos komoly valóságalapjuk van. A két sorozat országaiban is.

A közelmúlt népszerű sorozatai – mint a Squid Game (Nyerd meg az életed) vagy a La Casa de Papel (A nagy pénzrablás) – érintőlegesen, vagy akár mélységükben is érintették a jövedelemegyenlőtlenség kérdéskörét. A dél-koreai sorozat alaptörténete (vigyázat spoiler!), hogy különböző okok miatt eladósodott, kiszolgáltatott emberek lehetőséget kapnak részt venni egy csúcsgazdagok által szervezett illegális, „underground” játékban. A játék győztese mérhetetlen vagyon tulajdonosa lesz a játék végén, azonban a játékból kiesők az életüket is elvesztik. A nagy pénzrablás esetében összeáll a bankrablók Avengers csapata, hogy kirabolják előbb a Spanyol Királyi Pénzverdét, majd a Spanyol Nemzeti Bankot. A történet folyamán ügyes kommunikációs stratégiával, az emberek általános elégedetlenségére építve és a túszokkal való empatikus bánásmód miatt hamar elnyerik a nyilvánosság szimpátiáját az őket feltartóztatni próbáló hivatalos szervekkel szemben.

A nagy pénzrablás népszerűsége és üzenete miatt a Dali maszk és a piros overál számos tüntetésen megjelent, például Libanonban, Barcelonában a Nissan dolgozók tüntetésén vagy Puerto Ricoban. Dél-Koreában a sorozat hatására tüntetések kezdődtek a sorozatban látott társadalmi problémákra reflektálva, ahol a tüntetők szintén a sorozatban megismert szimbólumokat hordták.

A rendelkezésre álló adatok mit mutatnak a jövedelemegyenlőtlenségről és a munkakörülményekről?

A jövedelmi egyenlőtlenségeket leggyakrabban a Gini-indexszel szokták mérni. Ez a mutató a jövedelem eloszlásának egyenletességét méri a populáción belül. A mutató 0 és 1 közti értéket vehet fel. 0-át a tökéletes egyenlőség esetén (vagyis, ha mindenki ugyanannyit keres), míg 1-et ha egy személynél van a populáció összes jövedelme.

Gini-index 2018-ban
Forrás: OECD

Az Eurostat adatai alapján az EU-ban 30% körül van a Gini-index értéke és nagyságrendileg stagnált az utóbbi 10 évben. Hasonló tendenciák tapasztalhatóak OECD szinten is, azonban tagállami szinten különböző dinamikák vannak. A Gini-index alapján jövedelmi szempontból a legkiegyenlítettebb országok Közép- és Észak Európában vannak, így – talán meglepő módon – hazánk is a rangsor első harmadában található. Az összképhez az is hozzátartozik, hogy míg Magyarországon a jövedelemegyenlőtlenség romló trendet mutat, addig a környező országokban stabil vagy javuló adatokat láttunk az utóbbi 15 évben.

A régiónkkal és Észak-Európával ellentétben, magasabb jövedelemegyenlőtlenséget mutatnak az adatok a példaként használt sorozatok származási országaiban. Spanyolországban a jövedelemegyenlőtlenség a 2008-as válságot követően indult romlásnak, mivel a válság terhei aránytalanul érintették a szegényebb társadalmi csoportokat. Ezeket a negatív folyamatokat csak részben tudta kompenzálni a 2015 után tapasztalt globális konjunktúra. Dél-Korea gazdaságáról jellemzően pozitív képet alkot a média, köszönhető a 1900-as évek második felében csodaszámba menő gazdasági felzárkózásának és sikeres multinacionális cégeinek, mint a Samsung. Dél-Koreát minden tankönyv – az egyébként egy kezünkön megszámolható – sikeres példaként hozza fel a közepes jövedelemcsapdából való kitörésre. Az erős gazdasági teljesítmény mellett azonban magas a jövedelemegyenlőtlenség, köszönhetően az idősebb generációk elszegényedésének, a magas fiatalkori munkanélküliségnek, az elszálló ingatlanáraknak és tandíjaknak.

A munkavállalók munkaerőpiaci mozgásterét jelentősen meghatározza a kollektív érdekérvényesítés hatékonysága. A fejlett OECD országokban átlagosan minden harmadik munkavállaló rendelkezik kollektív alkulehetőségekkel, de a világ országai közt nagyon nagy eltérések vannak: Olaszországban ennek aránya 100%, míg Észtországban csak 6%.

Kollektív szerződéssel rendelkezők aránya 2018-ban
Forrás: OECD

Kollektív érdekérvényesítés szempontjából nagyon más helyzet van Dél-Koreában és Spanyolországban. Az ázsiai országban nagyságrendileg a munkavállalók 15% százaléka dolgozik kollektív szerződés szerint, ami fele az OECD átlagnak. Emellett a szakszervezetek gyülekezési joga is korlátozott, amit jelenleg a koronavírus világjárvány tovább súlyosbított. Érdekes adalék, hogy idén szeptemberben letartóztatták a Koreai Szakszervezetek Konföderációjának elnökét és ezzel sorozatban ő lett a 13. vezetője a szervezetnek, akit letartóztattak, amióta legalizálták a szervezetet 1997-ben. Ezzel szemben Spanyolországban a kollektív szerződések általánosnak mondhatóak és a munkát szabályozó törvények is jelentős védelmet adnak a munkavállalóknak.

Az OECD szegénységi ráta mutató alapján is az első harmadban vannak az említett országok, de a magas átlagos érték mellett más történetek húzódnak meg. A koreai adat alátámasztja a korábban említett időskori elszegényedést, ami a legmagasabb az OECD által riportált országok közül. Ezzel szemben Spanyolországban a fiatalabb korcsoportokban magasabb a szegénység, ami a magas fiatalkori munkanélküliségre vezethető vissza.

2020-as szegénységi ráták
Forrás: OECD

A rövid elemzésünk alapján megállapítható, hogy jelentős jövedelemegyenlőtlenségek vannak mind Spanyolországban, mind Dél-Koreában, ami inspirálhatta az alkotókat „gazdagellenes” vagy rendszerkritikus alkotások elkészítésére. Spanyolországban és Dél-Koreában – és még számos helyen a világban – ezért az elitellenes üzenetek széles rétegeket tudnak megszólítani. Külön adalék, hogy a streaming szolgáltatásokon elérhető filmek megítélésében jelentős súllyal bír az angolszász országok nézőinek véleménye. Ezekben az országokban az ipari forradalom idején volt a legnagyobb jövedelemegyenlőtlenség, de ennek mértéke az 1900-as évek elejétől folyamatosan csökkenő trendet mutatott 1980-ig, ahonnan egy folyamatos visszarendeződés tapasztalható az Our World in Data adatai alapján. Emiatt ezek a filmek a Netflix nézőinek egy olyan széles rétegének élettapasztalatával rezonál, hogy szinte törvényszerű, hogy a Squid Game-hez és Money Heist-hez hasonló filmek a népszerűségi listák élére kerüljenek, annak ellenére, hogy nem angol nyelvű alkotásokról beszélünk.

Ez egy nagyon komoly „figyelmeztető lövés” a világ vezető döntéshozói számára, hogy a jövedelmi szakadék a szegény és gazdag társadalmi rétegek közt a társadalmi konszenzusnál szélesebbre nőtt, amit sürgősen kezelni kell. Az előttünk álló zöld átmenetnek szintén lesz jövedelem újraelosztó hatása, ami további veszély és egyben lehetőség is a helyzet kezelésére.