Mintha egy nagy levegőt vettem volna a pesti, mintegy futószalagon haladó borkóstolók-locsolások után. Valahogy így éreztem magam, amikor lejutottunk a nem is olyan közel elhelyezkedő Pécsre. Tágas, nagy rendezvényteremben jó megvilágítás alatt sorakoztak egymás mellett a kiállítói standok, és még az esemény vége felé sem éreztem tömegnyomort, sőt. (Pedig nem voltak kevesen!) Igaz, a szekszárdi kiállítók egy pincében voltak, valamint a Zé Feszt résztvevői is, de valahogy izgalmasabb is volt így, a nagytermes kóstolók mellett néha lebotorkálni a jutalomért.

Ahogy megérkeztünk, izgatottan rávetettem magam az előbb emlegetett Zé Feszt (ami az itt kikísérletezett fajták kezdőbetűje) termében megtalálható Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete standjának termékeire. Szegény kolleginát, Mirjamot pontosan nyitáskor le is támadtam, hogy most, de lehetőleg azonnal mindent meg szeretnék kóstolni. A Kutatóintézet működése egyébként több posztot is megérdemelne, most azonban csupán a hozott termékekre tudtam koncentrálni. Mindegyik bort megkóstoltam, volt, amit persze többször is, azok kiemelést érdemelnek. Legelső meglepetésem a Zenit pezsgőjük volt 2017-ből, mely méthode traditionelle, azaz hagyományos eljárással készült. Élénk buborékokkal, proseccos-friss zöldalmás illatjegyekkel, kis élesztővel nagyon szépen itatta magát, vissza is kóstoltam legalább háromszor. Talán ott pecsételődött meg az estém sorsa…

Ami viszont még említésre méltó, különleges volt a késői szüretelésű Zenitük (2017), valamint az ugyancsak 2017-es Zengőjük. Ez utóbbi könnyeden viaszos, parfümös, behízelgő illattal, friss, barackos, kerek korttyal jó tételnek bizonyult. A „zés” fajták szerintem nagyon jól passzolnának a fiatalok felé nyitó trendhez, ugyanis jó savakkal, könnyen érthető gyümölcsös-virágos illat,- és ízjegyekkel bírnak.

Nem sokkal messzebb megint csak hosszabb időre ragadtam le, a részemről már régóta felfedezésre váró bükki borvidék két képviselőjének borait kóstoltam meg. Maga a borvidék néha talán elfelejtett, néha nem létezőként emlegetett, holott akár kataszteri pontszám, akár talaj/éghajlat, fekvés tekintetében semmiképp sincs rosszabb helyen, mint az innen pár kilométerre fekvő Eger. Elsőként Hajdu Roland borait vettem szemügyre, aki mindössze pár hektáron gazdálkodik. Minimális beavatkozás, „földközeliség”, nagy odafigyelés, józan maximalizmus a borainál, és tiszta, szimpatikus gondolkodás és jövőkép jellemzi őt. Boraiban gyönyörűen visszaköszön a terroir, melyben maga a termelő is megjelenik. Ki kell emelnem a fehér tételek (pl. Chardonnay Cherép 2017) mellett a 2016-os kékfrankosát. Fajtajelleg, a hármas pH-nak megfelelően virgonc savak, valamint ígéretes évek. Viszont alacsonyabb alkohol, szolidabb szín, mindösszesen két hónap Kádár-hordó… atipikus tétel. Itthonról rendeltem is.

Persze még folytathatnám a sort akár a szomszéd bükki borászattal (KT Kézműves Pince), vagy a sok-sok ismerőssel, akiknél kóstoltam és visszakóstoltam – nem fogom, mert nagyon sok videóanyagot forgattunk. Annál nagyobb élvezet lesz őket, és/vagy az összefoglalót hamarosan megnézni! 

Utóirat: A Zé fajtákról van egy rövid, korábban készült videónk is:

Utóirat 2: Az Adventi kóstolóról írtunk (vagyis Attila írt) a Facebook oldalunkon is, ide is másolom:

Itt Pesten igazán el vagyunk kényeztetve boros programok tekintetében. Szinte minden napra jut egy-egy kisebb-nagyobb kóstoló, bemutató a különböző borbárokban és szinte minden héten találunk nagyobb, elegánsabb - afféle kristálycsilláros - eseményeket is. Van felhozatal és lehetőség bőven.

A tegnapi pécsi Adventi Borszalon után mégis azt kell mondjam, az év legszebb, leghangulatosabb és leginkább közönségbarát boros eseménye nem a fővárosban került megrendezésre. Az elvárás magas volt, hiszen az előzetes adatok alapján is sejthettük, ez egy komoly esemény lesz. A négy teremben összesen a 22 borvidék 65 borászata 200 feletti bort kóstoltatott, mindemellett a gasztro vonal, a sajtok-sonkák-mézek választéka is kimagasló volt.