A hétvégén a Winelovers szervezte Bordói November kóstolón jártunk, a mostanában megszokott Corintihiában. Nem volt eltervezett a látogatás, de miután délelőtt forgattunk (karácsonyos borbemutató videókat), és 'Borkeksz' Gabi innen ment tovább a kóstolóra, hát vele tartottam. És azt kell mondjam, nem bántam meg, egy egész jó hangulatú és jó felhozatalú kóstolón találtam magam. Érzésre (nem néztem meg a kiállítók jegyzékét) több, érdekesebb résztvevő borászatot felvonultató eseménynek bizonyult az idén látogatott korábbi Winelovers kóstolóknál. 

A szállodában sétálva, figyelve a vendégeket fogalmazódott meg bennem, hogy talán kéne írni pár sort arról, miért is érdemes ilyen borkóstolókra járni.

Kóstoló persze eleve sokféle van. Vannak például kisebbek, szűkebb keresztmetszetet (de azt részletesebben) mutató események, ahol többnyire egy-egy borvidék vagy borrégió borászatait találjuk. És vannak nagyobbak, amelyek mondjuk egy-egy borfajta köré szerveződnek, és kiállítóik között az egész országból találunk borászatokat. Ez utóbbiak körébe tartoznak a Winelovers 'szállodás' kóstolói is. Itt valójában végigkóstolhatatlan mennyiségben találunk borokat. Persze sok más különbség is van köztük, például a kisebb kóstolókon nagyobb eséllyel bukkanhatunk kis, általunk még nem ismert borászatokra. A nagy eseményeken számíthatunk arra - miután ezeken vélhetően a kiállítók számára is drágább a részvéttel - hogy inkább a nagyobb, amúgy is ismertebb nevű borászatokkal találkozunk. (Bár épp ezen a Bordói Novemberen három számomra új, még nem ismert kisebb borászat kifejezetten finom borait is kóstoltam, tehát ez sem okvetlenül igaz.)

Na. Ez még mindig csak a bevezető, de közeledünk már a célhoz…

Mióta belecsöppentem ebbe a boros világba, megfogalmazódott bennem néhányszor, hogy a különböző kóstolóknak időnként nagyon jól láthatóan eltérő a közönsége is. A kisebb, helyi és általában szűkebb tematikájú kóstolókon sokszor profibb, a borokhoz jobban értő a közönség is. (Épp a fentiek miatt.) A nagy, 'kristálycsilláros' helyszíneken megrendezett, mondjuk úgy 'puccosabb' borkóstolók afféle társasági eseménynek is számítanak, itt bizony tényleg vegyes a látogatók összetétele. Sokan vannak köztük, akik - még! - nem igazán ismerik a borokat, az esemény 'fénye' miatt látogatnak ki. Nem ritka, hogy valaki odaérve mondjuk egy tokaji termelő standjához, azzal kezdi, hogy ő elsőként valami vöröset kóstolna. 

Na most, itt nálunk a Grundnál is van olyan, a bort nagyon is értő és tisztelő kolléga, aki a fentiek miatt ki nem állhatja ezeket a nagy rendezvényeket, merthogy ezektől (pontosabban inkább a közönségüktől) távolabb áll a szigorúan vett (bor-)szakmaiság, és bizony a vendégek között sok a láthatóan elegánsan kiöltözött, afféle »érezzük magunkat egy kicsit elegánsnak« érzést sugározva sétálgató is, aki azonban egyáltalán nem ért a borokhoz, bizony képes olyanokat kérdezni egy-egy borásztól, ami azért a szakértőbbek számára megmosolyogtató. Tehát van egy, külsőségeiben nagyon is elegánsra hangolt, széles spektrumot megmutató rendezvény, amely azonban a látogatóknak is igen széles spektrumát vonzza. 

Tegnap, a vendégeket nézve és ezt Gabival átbeszélve jutottam arra, hogy ezek a rendezvények igenis jók, és egyáltalán nem baj hogy épp olyanok, amilyenek. A kifinomultságra, a minőségre, egy cseppnyi eleganciára vagyis összességében mondjuk a lelkünk kényeztetésére azért mindenkinek van/lenne igénye. Ezzel szemben az emberek túlnyomó része a hét közben felkel, dolgozik, gyereket nevel, lót-fut, lefekszik. És bizony sokszor eközben még hajat mosni sincs ereje, nemhogy arra figyelni, hogy ezeknek az igényeknek a kielégítése érdekében tegyen bármit is. Ugyanez igaz a gasztronómiára is. Olvassuk és nézzük a mindenféle gasztro tartalmakat, de hát az átlagos reggelinek mégsem része a szarvasgombakrém, és az estéket sem egy lazító-nyugtató-levezető '15-ös Gere Kopár zárja. Miért lenne hát gond, ha ezek az emberek havonta egyszer mondjuk ellátogatnak egy ilyen kóstolóra, és ott - a kristálycsillárok alatt, borospohárral a kézben - egy kicsit kényeztetik a lelkük? Közben kóstolhatnak olyan borokat is, amilyeneket amúgy vélhetően nem engedhetnek meg maguknak. Sőt, ha nyitottak és kíváncsiak, bőven tanulhatnak is, mert a kiállító borászatok képviselői szeretnek és tudnak is mesélni a boraikról, a fajtákról és a régiókról, szóval kifejezetten tartalmas is lehet egy ilyen program.

Tudjuk, a borok - és a borokkal foglalkozók - világa nagyobbrészt igenis sznob egy kicsit. (Időnként nagyon, ami azt illeti, igaz, ez a világ nagyon tág, szóval példát mindenféle megközelítésre lehet találni.) Anno mi épp azért kezdtük a Barbwine vlogot, majd az azt folytató Grundwine projektet, hogy azokhoz próbáljuk közelebb vinni a borok világát, akiket ez a borsznobság riaszt. Merthogy ez a világ amúgy hihetetlenül széles, számtalan csodát rejt, amelyek megismerése érdekes és kellemes foglalatosság, és kár volna kihagyni pusztán azért mert az esetleg utunkba kerülő boros folyóiratok vagy épp kóstoló videók túlságosan borsznobak. Valahol mindenkinek el kell kezdeni a borokkal való ismerkedést, és egyáltalán nem ördögtől való, hogy épp ezek az események adjanak erre lehetőséget. 

A Winelovers kóstolókon, legalábbis tematikájukban - fenntartva, hogy maga a rendezvény kristálycsilláros-kiöltözős puccossága némileg épp erre a sznobságra erősít rá - egy kicsit a mienkhez hasonló megközelítést érzek. A borok világát mutatják meg bárkinek, aki arra kíváncsi, függetlenül attól, honnan érkezik, és milyen a boros előképzettsége. Talán vonható némi párhuzam például a karácsonyi Diótörő előadások közönségével. Ilyenkor sokan vannak, akik elmennek (elviszik a gyereket) az Operaházba megnézni ezt az ikonikus darabot, olyanok is, akik amúgy nem járnak az operába, nem opera- és balettrajongók. A közönség soraiban az operaértő alighanem fel is fedez sok olyan nézőt, akik amúgy kicsit kilógnak a sorból, láthatóan nem bérletes törzslátogatók. Ugyanakkor egy ilyen látogatás igenis jót tesz az önbecsülésünknek és a lelkünknek, és az sem kizárt, hogy egy jól sikerült Diótörő előadás esetleg újabbak megnézésére sarkall. 

A Winelovers kóstolókat jómagam mindenképpen nagyon is jó »kapudrog« lehetőségnek érzem, ha valaki boros ismeretek nélkül, de nyitottan és érdeklődőn látogat el egy ilyen rendezvényre, igenis kaphat egy kezdőlökést a borok mélyebb megismerése felé vezető úton.

Mindeközben a kristálycsillárok alatt sétálva kicsit a lelkét is kényeztetheti azért, ami ugye sosem haszontalan.