Azonnal elöntött a nosztalgia, mikor pár hónappal ezelőtt felfedeztem, az Alan Wake-et a Game Pass kínálatában.  Egyúttal felmerült bennem a kérdés: Vajon még mindig akkora élvezetet fog okozni, mint régen, vagy az idő vasfoga ezt is csúnyán kikezdte? 2021-ben is érdemes leülni vele játszani vagy forduljunk inkább egy frissebb cím felé? Kételyeim ellenére izgatottan vágtam bele pontosan úgy, mint 9 évvel ezelőtt. Lássuk hát mi sült ki az egészből. 

Alapok: Mi is az az Alan Wake?

    Talán merészség, de ki merem jelenteni: 2010 egyik legjobb játékáról van szó. Még annak ellenére is, hogy a felhozatal kicsit sem nevezhető gyengének: Call of Duty Black Ops, Red Dead Redemption, BioShock 2, de ekkor jelent meg az Amnesia és a Fall Out: New Vegas is. Megjelenésekor az Alan Wake-et a kritikusok többsége ugyan szerette, de mégsem mondhatjuk, hogy átütő sikert ért volna el a játékospiacon. Kultikus státuszt is csak évekkel később szerzett magának. Sok szempontbol azonban mondhatni évekkel megelőzte korát.

      A Remedy Entertainment "fekete báránya" nem tudott akkora népszerűségre szert tenni, hogy egy rendes folytatást kaphasson – volt ugyan egy Alan Wake’s American Nightmare című próbálkozás, de ez legkevésbé sem nevezhető teljes értékű második résznek- így Alan Wake történetét máig nem sikerült tisztességesen lezárni. Tekintve, hogy Xbox 360 exkluzív játékként nem hozta az elvárt pénzügyi sikert, az elmaradó 2. rész érthető döntésnek nevezhető a Microsoft részéről. A játék leglelkesebb rajongói viszont, még 2021-ben is reménykednek benne, hogy a Remedy Entertainment következő bejelentése talán az Alan Wake folytatása lesz.

Írói válságtól egyenesen világvégéig

       A történet röviden annyi, hogy Alan Wake - a híres krimiíró - elutazik feleségével Bright Falls városába, hogy ott valahogy túllendüljön írói válságán. Alen-t kezdetektől rémálmok gyötrik, hogy aztán néhány váratlan fordulatot követően, a hétköznapi kiruccanás pillanatok alatt az emberiség megmentéséért dúló harcba torkolljon. Mivel spoilerezni vétek lenne és ezzel a játék legnagyobb erőssége veszne oda, így erről csak ennyit mondhatok.  A lényeg, hogy a lassú kezdést követően halomra kell majd ölnünk a gonosz ellenfeleinket vagy azok miszlikre aprítanak bennünket. 

Zseblámpával a sötétség ellen

    A játék folyamán talán a legfontosabb „fegyverünk” a zseblámpánk lesz, - és a hozzá elengedhetetlenül szükséges ceruzaelemek. Igen, jól olvastátok, nem egy rakétavető vagy gépfegyver, hanem egy hagyományos háztartási zseblámpa. Ennek működéséhez pedig szorgosan gyűjtögetnünk kell a már említett elemeket, amik ha óvatlanok vagyunk, egyik pillanatról a másikra könnyedén elfogyhatnak. A lámpával képesek vagyunk az ellenfeleinket borító sötét leplet elpusztítani, ez azért is elengedhetetlen, mert a lepellel azok teljesen sebezhetetlenek. Viszont ennek megsemmisítését követően már könnyedén kivégezhetjük őket pár puffantással vagy egy kis taktikázással. A fegyverek felhozatala elég szűkös, sorjában: shotgun, vadászpuska, pisztoly, villanógránát és a jelző-pisztoly (vagy Flare-gun) na és a már említett lámpa, aminek 3 különböző fajtájával találkozunk. Szerencsére lesz lehetőségünk mindegyiket kipróbálni, így eldönthetjük melyik is passzol játékstílusunkhoz a leginkább.  

Okosan ám a gyűjtögetéssel!

    Nem érdemes örökké spórolni a készleteinkkel, hiszen a történet során többször is elveszik tőlünk fegyvereinket, tartalékjainkat, sőt az is előfordult, hogy zseblámpánk is odavész.  Arra pedig ne várjunk, hogy ezeket majd idővel visszakapjuk, szóval óvatosan azzal a gyűjtögetéssel! Vesztemre én csak a 2. vagy 3. alkalomra tanultam meg a leckét, úgyhogy verhettem a fejemet a falba, amikor feleslegesen spóroltam tartalékaimat. Persze ez nem jelenti, hogy eszetlenül pazaroljuk lőszerünket és elemeinket, mert megüthetjük a bokánkat egy-egy keményebb ellenféllel szemben. Mindenképp törekednünk kell a kettő közötti egyensúlyra.

Közel 13 óra nosztalgia

      A játék hangulata még 10 év távlatából is utánozhatatlan, 13 óra játék után sem lehet rá különösebb panasz. Ha olyan játékot kerestek, aminek hangulata már az első perctől fogva a képernyő elé láncol benneteket, bátran mondhatom, az Alan Wake kiváló választás.

    A fény és a sötétség harcának bemutatása mellett a túra és favágó utakon való barangolás is végig szórakoztató. Mindehhez párosul az a kellemetlen nyomasztó érzés, hogy valaki figyel bennünket a sötétségből. Eleinte kicsit paranoiások leszünk, de amint belejövünk, nem kapjuk majd fel minden neszre a fejünket.Ugyanakkor ez ne tévesszen meg senkit, ettől még sosem érezheti magát teljes biztonságban senki sem, mert ellenfeleink gyakran úgy jelennek meg Alan háta mögött, hogy attól még 5 óra játék után is ránk törhet a frász.

     Ellenfeleink változatosságát azért érheti egy kis kritika. Nagyjából 4-5 eltérő "jóakaróval" találkozhatunk a végigjátszás során, ami cseppet sem nevezhető változatosnak.  Némelyik gyors, némelyik nagy, némelyik pedig láncfűrésszel tör az életünkre, de eget rengető eltéréseket ne várjunk, az alkotók nem ebben élték ki kreativitásukat. Szembe kerülünk továbbá a sötétség által megszállt tárgyakkal, illetve nem túl barátságos madarakkal is, ezeken túl legfeljebb egy-két medvecsapda állja majd utunkat a sötét ösvényeken. Normál nehézségi szinten nem jelentett nagy kihívást a harcrendszer, de a Nightmare fokozatban ellenfeleinkbe nem lesz elegendő 1-2 skulló.  Ott jobban tesszük, ha nyúlcipőt húzunk és rohanunk a lámpafények védelmébe amikor lehetőségünk van rá. 

     A sötétben járkálva érdemes a világító kéziratokat gyűjtögetni ezekkel ugyanis tisztább képet kaphatunk, a körülöttünk folyó eseményekről. (Az angolul folyékonyan beszélők számára kimondottan ajánlott ezeket végigolvasni mert ezekkel együtt lesz igazán érdekes a történet.) A Tv-ben lejátszódó videókról és egyéb nyalánkságkról nem is beszélve. A játék bővelkedik extra tartalmakban amit a szorgos, türelmes játékosok biztosan értékelnek majd. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan elemek amelyek csak bizonyos nehézségiszint teljesítése során gyűjthetők össze, ez további újrajátszási lehetőséget biztosít anélkül, hogy teljesen új tartalom nélkül maradnánk. Segítségünkre lesznek a játék során az erdei ellátmányok is, amiket rendszerint a személyes jótevőnk hagy hátra elrejtett helyszíneken. Ezeknek hollétét néhány nyíl jelzi majd számunkra, így érdemes lámpánkkal jól körültekinteni, mert a legváratlanabb helyeken is ellátmányba bukkanhatunk. Higgyétek el megéri majd a fáradozásotokat, mert lőszert és elemeket találunk majd ezekben, ezekből pedig a játék során sosem lesz elegendő…..

Pár szó a negatívumokról 

        A játék grafikája megjelenéskor nem tartozott éppenséggel az élvonalhoz, de azért még ma sem mondható teljességgel idejétmúltnak. Ha javarészt elavult is a grafika, mindezért a játék hangulata teljességgel kárpótol bennünket. A már korábban említett egyhangú ellenfelek sem javítanak a játékélményen. Nyolc órányi játékmenetet követően többet vártam, mint az 1000. favágó kibukkanása a sötét fák közül, a boss-harcok is inkább megmosolygatóak mint kihívóak. Ha valamit még ennél is jobban lehet kritizálni, az a karakterünk fizikája. A mozgás még rendben is van, de az csöppet megmosolygató, hogy a középkorú, ereje teljében lévő, férfi karakterünk 10-12 másodperc rohanást követően úgy kapkodja a levegőt, mint egy 60 éves láncdohányos.

      Sajnos teljesen ki tud zökkenteni a kiváló hangulatból az ugrás mechanikája, nem egyszer emiatt sikerült meghalnom kritikus pillanatokban. Ha egy szóval kellene kifejeznem azt mondanám: irritáló.  Sajnos ezt nem lehet pusztán a játék korának számlájára írni, az ugyanis már megjelenéskor is kifogásolható volt. Utolsó negatívumként említeném az autóvezetést. Az egy dolog, hogy sehogy sem állt a kezemre a járművek irányítása és csak nehezen tudtam akár csak részben is beletanulni, de a járművek gyakran irányíthatalanok. Sok köszönet nem volt ezekben a küldetésekben sem.                       

Végszó:                                                                                                                

      Az Alan Wake még ma is nagyszerű élményt nyújt és nem csak azok számára, akik rendszeresen visszatérnek hozzá - ezen az is segít, hogy különböző nehézségi szintenek is teljesíthető a program és ez extra tartalmat is rejt.  Kisebb-nagyobb hibái ugyan vannak, de azok nem teszik tönkre a játékmenetet, így a játék rajongói hajlamosak azokat kérdés nélkül megbocsájtani. A kemény valóság azonban az, hogy a grafika látványosan megkopott, és az irányítással is bőven akadnak gondok. Nem lövök óriási bakot ha azt mondom egy „Remastered” verziót mindenki örömmel fogadna.

Hogy felér-e a nosztalgia támasztotta elvárásokhoz? Nyilván nem, de ennek a játéknak érdemes helyet szorítani a gyűjteményetekben higgyétek el, nem fogjátok megbánni. Az atmoszférája és története máig kiemelkedik társai közül.

                                           2010                               2021

Grafika:                             10/8                                10/6

Játékélmény:                    10/10                              10/9

   Zene:                                 10/9                                10/9  

Harcrendszer:                   10/8                                10/7

Extra tartalom:                  10/8                                10/8

Összpontszám:                 86%                                78%

     Ennek a játéknak sem tett jót az idő vasfoga, de hogy játszhatatlan lenne? Dehogy! A grafika csúnyán megkopott, az ellenfeleink sem a legélesebb kések a fiókban és az irányításnak sem tett jót az elmúlt 10 esztendő.  Ennek ellenére még ma is az egyik legélvezetesebb TPS a piacon, így ha tehetitek mindenképp próbáljátok ki, hogy aztán ti is követeljétek a jól megérdemelt folytatást vagy legalább egy újrakevert verziót. Az idő vasfoga keményen megrágta ezt a klasszikust, de nem bírt vele, ezt pedig néhány fogával bánhatja....Vasfog ide vagy oda: Alan Wake - Idő 1:0. Mindezek mellett is ideje lenne, hogy  ráncfelvarráson essen át ez a klasszikus is. #RemasterAlanWake