1980.július 24-én, 55 évesen halt meg minden idők egyik legnagyobb komikusa, Peter Sellers, a nagyszerű átváltozóművész, aki karrierje során számtalan különös figurával ajándékozta meg a közönséget.
„Olyan vagyok, mint egy mikrofon – mondta magáról még rádiós sikerei idején– Nincs saját hangom. Elcsípem, ami körülöttem történik”. De nemcsak nevettetett számtalan filmjében, hanem nagyon is komolyan elgondolkodtatott. A meztelen igazság (1957) egy krimibe ágyazott szatíra a bulvármédiáról és a celebkultuszról – már akkor! - a magát mindenki felett állónak tartó miniállam örökbecsű paródiája, az 1959-es Orditó egérben (1959) amelyben három szerepet játszott, egy nagyhercegnőt, egy miniszterelnököt és annak tanácsadóját. Stanley Kubrick dr. Strangelove-jában (1963) minden idők legszenzációsabb hidegháborús szatírájában hat különböző alakban jelent meg.
Az 1963-as Felettem a mennyekben Sellerst egy pap szerepében látjuk, akit tévedésből küldenek egy kisvárosba, amelyet egy gyógyszergyáros tart hatalmában. Először rávesz egy öreg hölgyet, hogy vagyonát hagyja az egyházra, amelyből minden lakos ingyenes élelmezésben részesül. Ezzel tönkreteszi a helyi gazdaságot. A figurának modelljét gyermekkorában ismerte meg. Apja protestáns, anyja zsidó volt, őt mégis katolikus iskolába járatták, ahol a más vallásúaknak nem volt kötelező részt venni a miséken. A kisfiú azért buzgólkodott és jól megjegyezte a pap gesztusait, hanghordozását.
A varázslatos Christianban (1969) egy excentrikus milliomost alakít, aki örökbe fogad egy hajléktalant, akit nem más játszik, mint Ringo Starr. Utolsó filmje, az Isten hozta, Mr….együgyű, irástudatlan kertésze (1979) napjainkban is ijesztően aktuális. E jámbor lélek, aki csak a virágokhoz ért és minden egyéb tudását a tv-ből szerzi, és az ott hallottakat ismételgeti, egyre magasabbra tör, mert az általa kimondott ostobaságokat mély értelmű gondolatoknak veszik. Végül már az elnökjelöltek között is szóba kerül ura temetési szertartásán, miközben ő a temető melletti tavon a maga teljes ártatlanságával elkezd a vízen járni…
Ennek a filmnek különös előtörténete van. Sellers nagyon megszerette Jerzy Kosinski lengyel író regényét és álnéven küldött neki egy táviratot, amelyben javasolta megfilmesítését. Ez még 1971-ben történt, de nyolc évet kellett várni, míg sikerült elkészíteni Hal Ashby rendezésében. Sellers annyira beleélte magát a kertész figurájába, hogy a forgatás során csakis az ő nevét, a Chance-t használta, amikor nem dolgoztak, akkor is benne maradt a figurában és inkább elszigetelte magát a többiektől, hogy semmi ne zavarja meg. Pedig állítólag elbűvölte őt partnernője, Shirley MacLaine, a pletykák szerint még 5 tucat rózsát is küldött neki Valentin-napra, de nem fogadta el a színésznő meghívásait, mert attól félt, hogy nem lesz képes megmaradni Chance-nek. Nemcsak élete legnagyobb alakítása lett, hanem még a stáblistával is híressé vált, mert belevágták egy bakisorozatát, miközben rosszul lett. Egy év múlva szív roham végzett vele.
És akkor ott voltak a pusztán „csak” kacagtató filmjei, mint a megunhatatlan Rózsaszín párduc, a kétbalkezes, francia akcentussal beszélő Clouseau felügyelő figurájával, vagy az Estély habfürdőben, amelyben egy mindenhonnan kitiltott indiai statisztikaként jut be egy fatális tévedés folytán egy elegáns hollywood-i partira, és körülötte kő kövön nem marad, miközben őt lehetetlen kizökkenteni földöntúli derűjéből. Ez is gyerekkori élményből táplálkozott. Már 13 évesen megfigyelte a környékükön lakó indiaiakat, és előfordult, hogy bőrét befestve, szikh turbánnal a fején sétált az utcán és természetesen jellegzetes indiai angolsággal beszélt. Clouseau felügyelő gyökerei is a zsenge ifjúkorhoz vezethetők vissza, egy pajtásával „nyomozó irodát” alapítottak, álbajusszal és hamis névkártyákkal.
De igazi bravúrdarab a Puha ágyak, kemény csaták is, amelyben a II.világháborús francia ellenállás egy kuplerájban zajlik. Ebben Sellers megjelenik Hitlerként, szenilis francia tábornokként, japán nagykövetként, és az ellenállókat segíti angol tisztként egyaránt. És még egy James Bondban-filmben is játszott, az 1967-es, kissé poénra vett Casino Royalban.
E sokféle arc mögött egy nyugtalan, bizonytalan ember rejtőzött, akit mindez kiszámíthatatlanná tett és mérhetetlenre növelte egóját is. Négy felesége, két gyermeke volt. Apja zenész, anyja színésznő volt. Már gyerekkorában is jól tudott utánozni és ezt folytatta katonaként 1943-tól a brit légierőknél is. Tagja lett egy Gang Show nevű társulatnak, amelynek a katonák szórakoztatása volt feladata. Az 1950-es évektől már a rádió sztárja volt, 1951 és 1960 között hétmilliós hallgatóságra tett szert a Goon Show-ban. Innen egyenes út vezetett filmhez, amely aztán nagyon gyakran használta ki karikírozó képességét. Ez valahol bánthatta is, mert amikor 1964-ben interjút adott Oriana Fallacinak, azt mondta:”Ezer arcom van, de egyik sem az enyém, hanem mindegyik az általam játszott figuráké.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
