Hodász András katolikus pap a minap a köztévének egy nem nyilvános konferenciáról való beszámolója keretében másodmagával hirdette a homoszexuálisok heteroszexuálissá nevelését - pedig épp az ő szervezete bizonyítja, hogy nincs sikeres átnevelés.
Persze (?) a műsorba nem sikerült olyan szakértőket meghívni, akik nem látják lehetségesnek a szexuális irányultság megváltoztatását, és a kérdést persze bonyolítja, hogy a szexuális irányultság nem feltétlenül kizárólagos, hiszen nem olyan kevés ember van, aki élete egy későbbi szakaszában olyan neműt szeret és kíván meg, akiről korábban azt gondolta, kívül esik szexuális érdeklődési körén. És az is tudható, hogy homoszexuálisok képesek heteroszexuális házasságokat kötni, ha nagyon muszáj, és fordítva, heterók is homoerotikus kapcsolatokat létesítenek, ha azonos neműek közé vannak zárva (magyarán: sok homo- és heteroszexuális ember valójában picikét biszex, ha úgy alakul). Ez alapján akár azt is gondolhatnánk, lehetséges a szexuális irányultság hm, átirányítása, persze csak, amíg eszünkbe nem jut a végtelen számú a Rómeó és Júlia-típusú történet, ahol emberek még azonos szexuális irányultságon belül maradva sem képesek egy másik azonos neműre átirányítani szenvedélyüket, nemhogy még másnemű célszemélyre... és bizony sok homoszexuálist sem a totális kiközösítés és a fizikai megsemmisülés (aka halál) sem tartja vissza attól, hogy titokban szexuális szerelmét kiélje.
Épp a katolikus egyház viselt dolgai bizonyítják a legmeggyőzőbben, az ember valójában mennyire "kigyógyíthatatlan" a szexualitásából és a szexuális irányultságából. A katolikus egyház ugyanis még a saját, az egyháznak engedelmességgel tartozó (tessék elolvasni a Katolikus lexikon "engedelmesség" címszavát!) híveinél is képtelennek bizonyult nemhogy a szexuális irányultság megváltoztatására, hanem egyáltalán a szexualitással kapcsolatos előírások betartására. Képtelen a fokozottan és tudatosan engedelmességet vállaló felszentelt papokon behajtani a cölibátust, azaz a szex mellőzését. Még arra is képtelen az egyház, hogy a szexuális erőszak elkövetéséből "gyógyítsa ki" a neki engedelmességgel tartozó saját papjait (a mezei híveiről nem is beszélve), hiszen ha az egyház (vagy bárki más) tényleg képes lenne bárkit is kigyógyítani mindabból, ami nem monogám heteroszexualitás, akkor minden bizonnyal rég megtette volna legalább saját alkalmazottainál, és egyáltalán nem léteznének a cölibátust akár hetero-, akár homoszexuális kapcsolatokkal megszegő papok sem, visszaeső pedofil (és a nagyobb gyerekekre irányuló efebefil) bántalmazók pedig pláne nem.
Ehhez képest ezek meg olyan embereket csesztetnek, akik konszenzuális kapcsolatokat létesítenek? Micsoda hiteltelen képmutatók.
Egyébként valóban léteznek emberek, akik szeretnék, ha kigyógyulhatnának szexuális irányultságukból: ők azok a pedofilok, akik tisztában vannak azzal, hogy az a szerelem, amire ők vágynak, nem létezik (mert egy gyerek nincs abban a szellemi, mentális, érzelmi stb. helyzetben, hogy szerelmi kapcsolatra lépjen velük).
