Ha itt az ősz, akkor számomra is kezdődik a moziba járós szezon. A Balaton-part ilyenkor már nem csábít annyira - de valljuk be, több város már kezd egy szellemvárosra hasonlítani ilyenkor - és a nyári uborkaszezon után elkezdenek ismét megjelenni a mozikban a közönségcsábító filmek. Már régóta szemezek a Démonok között univerzum új filmjével "Az apácával" mivel a franchise eddigi részeit alapvetően kellemesen borzongatónak és hangulatosnak találtam. Főleg a tavalyi Annabelle előzményfilm tetszett, így nem volt kérdés, hogy ha egyszer Valaknak, a démonapácának is lesz saját filmje, azt megnézem. Nos, megnéztem.
Vigyázat az ajánló spoileres!
A történet
A film egészen a második világháború utáni időkbe röpít minket vissza, a helyszín pedig egy román kolostor, ahol az egyik apáca öngyilkos lesz. A Vatikán kiemelten kezeli az apáca öngyilkosságának ügyét és egy természetfeletti ügyekben tapasztalattal rendelkező papot és egy fiatal novíciát küld a helyszínre. Hamar kiderül, hogy az erdő mélyén megbúvó zárda nem szent hely, sőt olyan démoni erő járja át, amelyet az egyház igyekszik a lehető legjobban bezárni a kolostor falai közé.
Egészen biztosan nem ez lesz az a film, ami után rémálmaim lesznek, hiszen nincs benne semmi olyan, amit nem láttunk már az elmúlt években minimum negyvenszer. Az apáca ettől függetlenül nem rossz film, sőt kifejezetten hangulatos és szórakoztató, az egyetlen nagyobb baja, hogy nem túl eredeti. A történet a jól ismert és jól bevált receptre épül: van valamilyen természetfeletti gonosz, néhány ember pedig szembeszáll ezzel a gonosszal, miközben felszínre kerülnek saját bűneik és saját gyarlóságuk. A történet- és karakterépítésben sajnos elkövettek a film készítői olyan hibákat, amik erősen rontottak az élményen. Az egyik ilyen hiba az, hogy az előzménytörténetet nem illesztették bele rendesen a Démonok között franchise-ba. Noha a Démonok között jelentei adnak keretet a filmnek, hiányzik az igazi átívelés és a néző azzal a kérdéssel áll fel a székéből, hogy "oké, de ha most legyőzték, akkor hogy kerül a démonapáca évekkel később az Egyesült Államokba?" Nyilván ez már a második részből fog kiderülni. Mert lesz második rész, a zárójelent után, akár hatalmas betűkkel ki is írhatták volna, hogy "To be continued..."
A másik hiba, hogy az alkotók sokkal többet törődtek az ijesztgetéssel, mint a karakterépítéssel. Pedig, ha nincs olyan szereplő a filmben, akiért lehetne igazán izgulni, akkor nem sok értelme van a horrornak. A háttértörténetek megmaradtak lazán felskiccelt sztoriknak, amikre nem sikerült igazán komoly jellemrajzokat felhúzni. Burke atyát (Demián Bichir) a bűntudat gyötri egy balul sikerült ördögűzés miatt, ami jó lehetőséget teremt a démon számára, hogy megkínozza a papot. A terhes múlt motivációt azonban nem igazán ad a karakternek, a legtöbben egy ilyen élmény után soha többé nem akarnának démonok közelébe kerülni, nemhogy elutazni a világ végétől ezer kilométerre lévő kolostorba természetfeletti rejtélyeket megoldani. A másik két (három) szereplőről még kevesebbet tudunk meg: Irene nővér (Taissa Farmiga) a látomásai miatt lett kiválasztva a feladatra. Amúgy soha nem járt Romániában, így biztosan ő a világ egyetlen olyan apácája, akinek látomásai vannak. Ezek a látomások egyébként nem voltak túl hasznosak a cselekmény szempontjából. Frenchie (Jonas Bloquet) pedig egy francia-kanadai kalandor, aki úgy kapcsolódik be a történetbe, hogy ő találja meg az öngyilkos apáca holttestét. Annak ellenére, hogy legalább ötször kijelenti, hogy a kolostor elátkozott hely, még a ló se akar odamenni annyira para, önként és dalolva jelentkezik a kísérő és megmentő szerepekre is. Soha nem tudjuk meg miért. Pedig a romantikus vonalon elindulva mehetne azért, mert beleszeret a fiatal apácába. De novíciával a két pasi közül egy se akar kikezdeni, ami valahol ijesztőbb, mint a film főgonosza. Nos, ha már említettem a főgonoszt illik pár szót szólni a címszereplőről Valakról is, végtére is az ő eredetét ismerhetjük meg. Ami nem nagy szám egyébként: valamikor réges-régen fekete mágiát űztek a kolostor területén és megnyitottak egy átjárót a pokolba. Az átjárót sikeresen bezárták és az egyház úgy gondolta, hogy a legjobban úgy lehet megakadályozni, hogy újból kinyíljon - a gonosz pedig átjöjjön a világunkba, - hogy a tetejére telepítenek egy rendnyi apácát. A csajok majd imádkoznak és megoldják, ahogy tudják.
Valak amúgy nem lett túl félelmetes. Vagy csak az ezredik démonos-szellemes horror után már túlságosan jól tudom mire számítsak. Pedig az egész film láthatóan az ijesztgetésre volt kihegyezve, de engem mint veterán horrorfilmest már nem sok húzás hatott meg. Az ember ebben a műfajban, már előre tudja, hogy valami történni fog.
Amire viszont semmi panasz nem lehet, az a film atmoszférája. Hangulatteremtésben mindig is erős volt az univerzum és ezúttal is sikerült eltalálni azt a sötét nyomasztó hangulatot, ami a nézőt már a film kezdetétől kezdve nyugtalanítja. Nem tudom ki hogy van vele, de engem a régi várak, kolostorok eleve nyomasztanak, úgyhogy horrorfilm helyszínnek tökéletes volt a hegyek között található zárda. Néha talán csak az zavart, hogy egy-egy jelenet annyira sötét volt, hogy komolyan meresztenem kellett a szemem, hogy lássak valamit. Nem tudom, hogy az otthoni tévén mennyit láttunk volna belőle, ha vásznon is feltűnt, hogy sok jelenet mennyire alul-világított. A sejtelmes fények, az erdőben a fák levelein átsütő nap, a kolostorban a metszett üveg ablakokon beszűrődő fény és a gyertyák lángja azonban mind-mind előnyére válnak a filmnek.
Az apáca tehát nem került fel a kedvenc horrorfilmjeim listájára. A nézhetetlentől szerencsére távol van, de sajnos még bőven az "egynek jó" kategóriába tartozik. Kár érte, mert az atmoszférát nagyon eltalálták a készítők és ha ehhez sikerül jobb karaktereket és hangsúlyosabb történetet írni, akkor sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ilyen az, amikor a külcsínra nagyobb hangsúly kerül, mint a belbecsre.
