Tematikus hónapjaink mellett (ne feledjük, a vegán novembernél tartunk, de továbbra is bojkottáljuk a műanyagot, keveset autózunk, komposztálunk, és ültetjük a fákat,) igyekszünk szemmel tartani az ünnepeket is. Az aktuális ünnep pedig a hónap elején, akármit is sugallnak az üzletek, nem a karácsony – ami a plázában már hetek óta tart –, hanem a mindenszentek, illetve a halottak napja volt. Persze tudom, ott van még a halloween, de az még nem vált véremmé, és ahogy elnézem az ezzel járó szeméttermelést a boltokban, már nem is fog. Én már maradok a temetőbe járásnál október végén, november elején.

Semmiképpen nem szeretnék sokat időzni annál a témánál, vajon hogy temessünk környezettudatosan, nehogy valaki kegyeletsértőnek tartson, amint arról értekezem, hogy a hamvasztás során miből mennyi jut a légkörbe, vagy mennyi fát vágnak ki a koporsóhoz, amelyet azért vastag műcuccokkal is kibélelnek „az elhunytnak”. Nem látom a megoldást, bár azt hiszem, van, ahol már működik a komposztálós temetés – én majd olyat szeretnék, ha megérjük.

De nem is erről van szó, hiszen blogunk a helyes hulladékkezelés mellett köteleződött el, és szemétből a temetőkben is van bőven. Nem véletlen, itt is a legjobb út a megelőzés, de korunk átka, a korlátlan szeméttermelés a temetőket is elérte: valamit mindig vinni kell. Méghozzá valami kézzel foghatót, szemmel láthatót. Nem mintha újkeletű lenne a szemlélet, de csak most kezdjük tapasztalni, hova vezet mindez, még ha sokan tagadják is. Persze, végül én is bedőlök, mert bár terveim között az szerepelt, hogy tobozból, színes levelekből és egyéb lehullott növényi maradékból készítünk koszorút, a gyűjtögetésnél tovább nem jutottunk, így végül virágot vittünk. Mécsest már nem gyújtok: akármennyire elenyésző is a karbonlábnyoma, ha megspórolhatom, miért ne?

Gondosan kiszedem a régi virágot a vázából, nézem, hova dobjam. Van ott nagy zöld konténer, kerítésből összeeszkábált, első ránézésre levélkomposztnak kinéző gyűjtő. Ezek minden temetőben valamilyen formában előfordulnak; közös bennük, hogy – alighanem szándékosan – jeltelenek, és ennek megfelelően válogatás nélkül mindent beléjük szórnak. Pedig a temetőben a hulladékok nagy része zöldhulladék, bőven volna lehetőség helyi komposztálásra, amivel az odatelepült virágárusok is élhetnének, a kész komposztot meg még fel is használhatnák. Arról nem is szólva, hogy ilyen volumen mellett közösségi komposztálást is indíthatnának. 

Kérdésemre a faleveleket seprő temetői alkalmazott azon túl, hogy berzenkedik, miért neki kell mindezt csinálnia, csak annyit mond: „a Főváros” viszi el a szemeteket, méghozzá, szerinte a szemétégetőbe. Ez persze nem biztos, de nem is érdekel senkit. Amúgy persze hova máshova vinnék, ha nem gyűjtenek külön semmit? Pedig, sajnos a giccstömeg a temetőket sem kíméli, és elég csak egy kicsi műanyag mécsestartó, nejlonzacskó, viasz, máris lőttek a komposztnak.

Az említett temetői „majdnem komposzt” ezúttal a szokásos ketrec helyett a félreértések elkerülése végett egy kukáskonténerben

Klímavészhelyzet van. A Főváros, aki viszi a szemetet, lép majd? Akár a szemét ügyében, akár azért, hogy a veszélyeztett gesztenyefák miatt különösen indokolt fapótlást megkezdjék végre? És ez csak egy ügy a sok közül, van-e valahol valaki a töménytelen pozícióba kerülő politikus között, aki összefüggéseiben látja a problémákat és van koncepciója, sőt bátorsága a megoldáshoz is? Vagy a klímavészhelyzet is egy lesz a sok divatos lózung közül? Tartok tőle, de ne legyen igazam.