A Marvel Cinematic Universe példátlan vállalkozás a mozitörténelemben. Ennyire hosszú, sokszereplős, összefüggő, ugyanabban a világban játszódó filmfolyamot eddig nem láthattunk, aminek még nincs is vége: jönnek a sorozatok és a negyedik fázis.

Az MCU alkotásait sokszor éri az a vád, hogy sablonosak: hozzák a szuperhősfilm-zsánert, amiben vannak drámai momentumok, az adott pillanatban nyerésre álló, kizárólag pusztítani és uralkodni vágyó „gonoszok”, brutális CGI-összecsapások, melyeknek a végén mégiscsak mindig a „jó” győzedelmeskedik, mindez megfűszerezve egy kis vicceskedéssel.

A harmadik fázis zárása az ilyen jellegű kritikák alól eléggé kirántotta a szőnyeget, amikor a sablonosnak csúfolt MCU-ban meghalt az egyik legfontosabb karakter, az a Vasember, akinek egyébként az első szóló kalandja indította az egész univerzumot 2008-ban. Ahogy a Bosszúállók szintén oszlopos tagja, Fekete Özvegy sem élte túl a Végjátékot.

Ráadásul Thanosra nem lehetett ráhúzni az egydimenziós rosszfiú figuráját, aki csak úgy, különösebb indok nélkül el akarja pusztítani a civilizációt. Thanosnak volt egy víziója (bocs) arról, hogy a világnak egyensúlyban kell lennie, és az általa felvetett problémát, amit nevezzünk túlnépesedésnek, a maga unortodox módján, népirtással akarta megoldani. Az őrült titánnak nincsenek uralkodói ambíciói, nem hódítani akar, terve megvalósítása után visszavonul egy farmra.

És akkor jött a WandaVision

Ez a sorozat remélhetőleg végleg pontot tesz arra a kérdésre, hogy mennyire sablonos a Marvel. 2021-ben belevágnak egy elképesztő kísérletbe, amiben az MCU egyik legerősebb tagját, Skarlát Boszorkányt, és az elvileg már halott Víziót beültetik egy évtizedekkel ezelőtti sitcom zsánerbe, úgy, hogy még a képarányt, a beállításokat és a vágásokat is visszahozzák a régmúltból.

A zúzáshoz, repkedő és harcoló színes szuperhősökhöz szoktatott közönség elé letesznek egy olyan fekete-fehér, alánevetéses produkciót, aminek az első kettő részéből csak néhány pillanat erejéig ugrik ki, hogy itt azért valami nem stimmel, és ez egész történet nem egy boldog kertvárosi házaspár életéről szól.

Középút valószínűleg nincs, vagy nagyon bejön valakinek, vagy nagyon nem, de az biztos, hogy ez a merész húzás a kritikusok szemében is más megvilágításba helyezheti a Marvelt.