A mai részben részben elhagyjuk az óbudai körzetet, részben visszatérünk oda, mindenesetre maradunk a főváros budai oldalán. A cím alapján még akár a westernfilmek egyik alap kliséjére is gondolhatnánk, de jelen esetben természetesen erről nincs szó. Hatlovas postakocsi vagy a prérin át pöfögő postavonat kirablása helyett marad nekünk a Magyar Posta egyik teherautója elleni támadás.
Este van, este van, ki-ki nyúgalomba, beleértve az éjszakai ügyeletes Csupati törzsőrmestert, aki így aztán nem is ébred fel az érkező fekete Mercedes Benz hangjára, rendszáma AF 84-31. A rohadó kapitalizmus szimbólumának számító autóból civil ruhás illetékes elvtárs száll ki Keres Emil ezredes és Bokor százados kíséretében. (Mi az, a Volga már derogál a vezetőknek?!) A nagytekintélyű illetékes csodakutya-nézőbe jött, ám Kántor nem engedi, hogy megzavarják imádott gazdája álmát, mérgesen morog a látogatókra, akik egy lépést sem mernek tenni, és kénytelenek a folyosói padra leülni.
Szerencsére az őrs egyik tizedesének sikerül az utcai ablakon át bezörögve felkeltenie Csupatit, aki rémülten ugrik ki a folyosóra: Ezredes elvtárs, jelentkezem!, szalutál csálén álló nyakkendőben, de a nagy ember nem dühös (pedig akár Csupati közé is lövethetett volna), hanem mosolyogva kezet nyújt: Remek bajtárs a kutyája, viszontlátásra. Bokor azonban mérgesen szól vissza az ajtóból: Ezért még számolunk!
Szép nyári délelőtt, kutyának és gazdájának egyaránt lóg a nyelve, Csupati be is tér járőrözés közben a sarki kocsmába (pardon: falatozó-borozóba). Rendőrünk nem először jár itt, a törzsvendégek mosolyogva köszöntik, a csapos már méri is ki a nagyfröccsöt. A szomjas törzs a második adagért már a kutyát küldi, a vendégek fogadnak is fejenként tíz-tíz fröccsbe, hogy biztos leejti a poharat. A csapos is beszáll, összejön száz fröccs, ez már komoly tét, na Kántor, rajtad a kerület szeme! Feszült másodpercek, de a kutya végül nem hoz szégyent gazdájára, a tálcára tett poharat ügyesen leszállítja Csupatinak. A csapos gratulál: Törzs úr, 600 Ft-ig hitele van nálam. (Ez akárhogy is számolom, 6 Ft / fröccs árfolyamot jelent, ó boldog békeidők!)
Az örömre Bokor százados vet árnyékot, aki a sarokról árgus szemmel figyel a kocsma irányába. A megriadt Csupati a hátsó udvaron át próbál menekülni, de a százados a sarokról azt is szemmel tartja. Szerencsére pont akkor teker arra egy dobozos tortaszállító triciklin a közeli cukrászda kifutófiúja, Csupati titkos nyomozásra hivatkozva felszólítja a srácot, hogy őt és a kutyát a dobozba elbújtatva szállítsa át a túlsó sarkon levő fodrászat elé. A manőver sikerül, kedvenc rendőrünk fütyörészve sétál immáron visszafelé a kocsma irányába... (A cukrászat specialitása innentől kezdve valszeg a kutyaszőrős krémes lesz.)
Szemből Sátori főhadnagy érkezik, akinek Csupati elpanaszolja, hogy az intelligens kutyájával együtt ledegradálták közönséges gyalogjárőrnek csak azért, mert Kántor a múltkori éjszakai ügyeletben letartóztatta a vizitáló góréságot. Ne panaszkodjon már, nem olyan rossz környék ez, néz gúvadt szemmel Sátori egy elhaladó miniszoknya után.
Hanem azt hallom magáról, hogy munkaidőben tütükél, tér át komolyabb témára a főhadnagy. Még hogy én fröccsöt?!, tiltakozik a törzsőrmester, dehogy, kérem is a főhadnagy elvtársat, hogy ilyen irányban legyen szíves igazolni engemet, mert már jön is errefelé a százados. Bizony, Bokor siet feléjük olyan arccal, hogy hozzá képest a Terminátor piros orrú bohóc. Dühös, mert nem sikerült rajtakapnia Csupatit, ráadásul Sátori cinkos mosollyal igazolja, hogy már 10 perce beszélgetnek itt a sarkon. Maga az én pedagógiám csődje, fújtat a százados Csupatira, majd gutaütés gyanújával távozik. Sátori tájékoztatja Csupatit, hogy új nyomozócsoportot állítanak fel, és másnaptól ő és Kántor Budapest egész területén bevethető lesz. Úgyhogy ezentúl szervusz, tegeződjünk, de mostantól nincs szolgálatban tütüke!
Az új csoport a főkapitányságon várja az első bevetésre szóló hívást, Csupati és Sátori addig is sakkozik az irodában, Kántor pedig egy Zebulon nevű tacskókölyökkel barátkozik, akit Sátori kapott ajándékba. Leszáll az est, és már érkezik is a riasztás: Roger Moore magyar hangja, Láng József siet be, mint Káldi Sándor nyomozó: Az Alagútban kiraboltak egy postafurgont! Azannya, gyerünk, igazodik az okos kutya!, szólítja fel Csupati négylábú társát.
A Clark Ádám téren a forgalom elterelve, a sötétben nem látszik a virágokból kirakott vörös csillag, de mi kortársak tudjuk, hogy ott volt, be is teszek ide egy vonatkozó bizonyítékot:
A postaautót négy férfi rabolta ki, két zsákot vittek el, összesen kb. 5-6 millió forinttal, akkori időkben csillagászati összeggel. Mivel a helyszínelők ügyesen széttaposták a nyomokat, Kántor csak a rablók által hátrahagyott fehér Polski Fiat 125 P-ről (a közismert „nagy Polski”) tud szagmintát venni.
A szagot fehér rongyokon rögzítik, amit a fejlett korabeli technika beszámozott csatos befőttesüvegekben tárol, mint a nagyi kompótját.
Hátha a kloroformmal elkábított postásoktól többet lehet megtudni, Sátori indul is a kórházba kihallgatni a lassan éledező áldozatokat. Gazsó József, a fiatal sofőr, kissé talán túlságosan folyékonyan adja elő a történteket: Nem tudjuk előre, milyen postát fogunk szállítani, pénzt-e vagy levelet, egy Opel befékezett előttem, a vezetője kiszállt és odalépett hozzám, aztán a letekert ablakon át egy rongy vágódott az arcomnak, többre nem emlékszem. Amúgy büntetlen előéletű vagyok, három hónapja dolgozom a Posta Központi Járműtelepén.
Sokkal többet Siklósi bácsi, a középkorú kísérő sem tud elmondani: 20 éve dolgozom kocsikísérőként és most nyilván ki fognak rúgni, miért nem maradtam inkább a Tenkes kapitánya mellett, Siklóson?! Sátorit közben telefonon tájékoztatják, hogy az Opelt nem sokkal azelőtt megtalálták Budaörs mellett, a nyilvántartás szerint az Opel és a Polski is lopott volt. A központ ránk szignálta az ügyet, hozd Kántort és gyerünk!, szólítja fel a főhadnagy Csupatit.
Káldi nyomozó kicsit szétnézett Gazsó baráti körében, és furcsa társaságra bukkant. Valami Szőnyi Ilona nevű csaj „művészeti szalont” hozott létre, aminek a tagja között akad alanyi költő, amatőr festő, kiugrott pap, karrierje szakadt bokszoló, egy teozófus, sőt egy zugújságíró is. (Zugújságíró ’75-ben? Azért ezt megmagyarázhatná valaki.) Szerencsére a hatékony belföldi elhárító munkának köszönhetően a „szalon” valamennyi tagjáról jó minőségű portréfelvétel áll rendelkezésre.
Kutas nyomozó eközben Gazsóról érdeklődik a Járműtelep telefonos kisasszonyánál. Jóképű fiú és művelt is, bár sajnos abba kellett hagynia az orvosi egyetemet, meséli a kikapós hölgy, rövid ideig velem is közeli ismeretségben volt, ha érti, mire gondolok. Csörög a telefon, Szőnyi Ilona keresi Gazsót, a nyomozó máris bekapcsolja a lehallgatásra rendszeresített kazettás magnót. Pénz kéne, Doki, vagy négyszáz forint kölcsönbe, mondja a nő Gazsónak, találkozzunk délután 4-kor a Margit-hídnál, a fürdővel szemben a szokott helyen. Kutas diadalmasan játssza le a felvételt Sátori irodájában: De akkor te miért itt vagy, miért nem a nőt követed, dühöng a főhadnagy, már elmúlt négy óra! Rohanj a Malomtóba, az van a fürdővel szemben! (Ha jól tudom, a Malomtó étterem még most is megvan, ugyanott.)
Káldi hírnök jő, s pihegve szól: Gazsó hazudott, még hogy büntetetlen, tiltott abortusz végzéséért kirúgták az egyetemről. A "szalon" egy másik tagját viszont az egyik tmb-nk (titkos megbízott) a margitszigeti víztoronyig követte. Sátori diadalmas arccal húz elő egy fotót Hertelendi Gézáról, a büntetett előéletű kiugrott papról, aki Páter néven tagja a galerinak és bejelentett lakcíme: Margitsziget, Víztorony. Két riadókocsi indul a helyszínre nagy szirénázással, ami köztudottan igen hasznos a gyanús elemek elfogására a csendes szigeten. Most azonban nincs kit elriasztani, a rendőrségi dörömbölésre csak egy Alánd Viktor nevű álmos fazon nyit ajtót, a korabeli stranddivatnak megfelelő überronda csíkos fürdőköpenyben. Igen, én lakok itt, meg a Hertelendi, de néha itt szokik héderezni a Gazsó is, meg Soó Laci, a Bunyós, aki bokszoló volt, de már nem az, sőt Hertelendinek van egy csinos barátnője is, Lontai Mária, tudunk meg szépen mindent a fürdőköpenyestől. Kántor ezalatt alaposan körbeszimatolja a kéró minden zugát.
Kezdenek felpörögni az események. A kapitányságra visszatérő Sátorit először Kutas tájékoztatja arról, hogy Szőnyi Ilona nem ment el a Gazsóval megbeszélt találkozóra. Menjetek a nő lakására és szedjétek össze a „szalon” teljes társaságát!, adja ki az utasítást Sátori. Majd Káldi telefonál: Alpaka, Alpaka, itt Éjféli Bagoly, jöjjön egy kocsi azonnal Óbudára, egy jó túrós csuszára! Pontosabban az újlaki templom közelébe, mert valami történt.
Végül Duna 2 gépkocsijárőr jelentkezik: Jelentem, a követett személy a Szépvölgyi út végén eltűnt az erdőben, utasítást kérek! Maradjanak ott, hamarosan érkezünk, köszön el Sátori, és Csupatival gépkocsira szállva először az óbudai helyszínre hajtat.
A felhévízi úti kórház alagsorában halva találták Bárczi Benőt Lontai Máriát, mellette szétszórva kb. 1 millió kemény magyar forint, kötegelt 500-asokban. (Akkoriban az volt a legmagasabb címletű papírpénz.) A nőt három szúrással ölték meg, egy rendkívül éles tárggyal, mint mondjuk egy szike, tájékoztat az orvosszakértő. Kántor szimatol, majd gazdáját maga után vonszolva kiugrik az ablakon és a kórház udvarán kezd keresgélni, de egy autó keréknyomán kívül nem talál semmit. Eközben Sátori az éjszakai fűtőt, Paku Pált faggatja, ő találta meg a holttestet. A fószer ránézésre ideggyenge: Mária a lelki társam volt, nem a szeretőm, csak ő értett meg engem és a művészetemet, én ugyanis festőművész vagyok, közli a meglepett főhadnaggyal. Különben is, én fel sem vehetném a versenyt Várhelyi főorvos úrral, aki tele van pénzzel, ráadásul féltékeny volt Máriára, biztos ő ölte meg!, borul ki a végén. Káldi eközben megtudja a főnővértől, hogy Mária és a főorvos együtt készült elutazni nyaralni a bolgár tengerpartra, Sátori máris kiadja az országos körözést a fődoki ellen.
Indulnak tovább a Hármashatár-hegyre, ahol a galeri tagjait szem elől vesztette a járőr. Kántor szimatol, majd határozottan elindul az éjszakai erdőben, szerencsére a forgatási helyszín jupiterlámpáinak köszönhetően nappali fényben látunk mindent. A nyomok egy barlangba vezetnek, ahonnan Kántor sorra előkergeti a bandatagokat, és az egyik postazsák is előkerül. A nagy kutatásban egyszer csak megindul néhány szikla és Kántort maga alá temeti. Csupati magán kívül kezdi keresni a kutyát, kúszik-mászik a járatokban, kincstári nadrágja már csupa kosz, de hiába hívja, Kántor nem jelentkezik. Kétségbeesésében visszarohan a járőrautóhoz, és felkapva Zebulont, a tacskót küldi hű társa keresésére. A kis vakarcs hamarosan rábukkan Kántorra, aki szerencsére nem sérült meg. Gyorsan kiszabadítják, és a nyomozókutya pár perc alatt előkerít minden megbúvót, utoljára Gazsót és Hertelendit, megvan tehát valamennyi szalontag. (Szalonta mint tudjuk, a fentebb hivatkozott vers költőjének, Arany Jánosnak a szülővárosa - bocs, ne üssetek!)
A kapitányságon előkerülnek a csatosüvegek a postarablásnál rögzített szagmintákkal, Kántor határozottan kiválasztja Hertelendit, aki beismeri, hogy ő tervelte ki az egész akciót. És miért ölte meg Lontai Máriát?, csattan Sátori kérdése. Dehogy öltem meg, hiszen szerettem, a rablás is miatta volt, hogy gondtalanul éljünk együtt, védekezik a szakállas. Higgyen nekem, felügyelő úr, ha letöltöttem a büntetésemet, jó útra fogok térni, és Gábor Gábor néven fodrászatot nyitok majd Gazdagréten. Vezessék el, int Sátori, akin látszik, hogy ebből a mondatból egy szót sem ért...
Majd bevezetik Várhelyi főorvost, akit még éppen sikerült feltartóztatni a röszkei határállomáson. Eleinte pökhendi, de aztán egyre kevésbé. Miért ölte meg Lontai Máriát?, csattan újból Sátori kérdése. Dehogy öltem meg, hiszen szerettem, jön a pár perce már hallott válasz. De ha mindenki ennyire szerette a néhait, ki tette el láb alól? Behívatják Pakut, a halott nő harmadik nagy rajongóját, aki a dokit meglátva ordítani kezd: Ő tette, láttam, amikor az ablakon át elmenekült, ő volt, ő volt!, ismételgeti hisztérikusan. Elvezetik, ám ekkor Kántor a doki táskájából egy kis csomagot emel ki: pénz van benne, nem kevés. A doki vall: Előző este Máriával a Hármashatár-hegyen sétáltunk, és veszekedtünk, amikor észrevettük, hogy két ember valami zsákokat cipel be egy barlangba. Miután elmentek, megtaláltuk a pénzt és egy részét magunkhoz vettük. Máriával azonban nem tudtunk megegyezni, hogyan osszuk el, ő kést rántott, én meg inkább elmenekültem, akkor láthatott meg Paku.
Kántorral megszagoltatják a Paku szekrényéből kivett cipőt, és újból kiengedik a kórház udvarára, ahol a kutya hamarosan rábukkan az eldobott szikére. Majd újabb azonosítás: Kántor a sorba állított gyanúsítottak közül határozottan kiválasztja Pakut. A fűtő először tagad, aztán megtörik: Igen, én tettem, de csak azért, hogy megmentsem a lelkét és visszavezessem Máriát az égbe, mert ez a sátánfattya doktor meg akarta rontani a pénzével! Ő a bűnös, nem én, hajtogatja hisztérikusan. Az ügy alig 24 óra alatt megoldva, a pénz és a gyilkos egyaránt előkerült, Kojak és Columbo nyugodtan eljöhetne Sátorihoz szakmai tanulmányútra.
A sikeres felderítés után Bokor százados magához rendeli Tóti törzsőrmestert és szokásos morcos modorában közli vele: Másnap délelőtt 10 órakor jelenjen meg díszegyenruhában a központban, mert kitüntetést kap! Majd nem titkolt önelégültséggel felolvassa a főkapitány elvtárs parancsát, amely szerint: Az ország egész területén bevethető nyomozócsoport alakul. Ennek tagjai: Bokor István százados, az egység parancsnoka; Sátori Géza főhadnagy; Tóti Tibor törzsőrmester, és a Kántor nevű nyomozóeb. Lelépni!
