A fáradhatatlan veterán harcos, Andrés D'Alessandro visszatért egykori klubjához, a brazil Internacional csapatához, ahol igazi kultuszhősként kezelik őt.

Az áprilisban már a 41. születésnapját ünneplő argentin középpályás 2012-től 2020-ig állt az Internacional alkalmazásában, melyhez most talán egy utolsó nekifutásra újból visszatért. Andrés D'Alessandro az elmúlt esztendőt az uruguayi Nacional csapatában töltötte.

A rutinos harcos annak idején 2003 és 2006 között a Wolfsburg labdarúgója volt, de európai kalandozása során megfordult az egykor szebb napokat látott Real Zaragoza és a Portsmouth együttesében is. 2008 óta ismét a dél-amerikai kontinensen szerepelt, melynek jelentős részét a Porto Alegrei egylet színeiben töltötte, ahol nem túlzás azt állítani, hogy argentin játékos létére a klub történetének legnagyobb alakjai közé emelkedett.

D’Alessandro az Inter színeiben 506 mérkőzésen 90 gólt és 113 gólpasszt regisztrált, miközben összesen 13 trófea elhódításában segédkezett.

Hazájában annak idején a River Plate csapatában nevelkedett, sorra mászta meg a szamárlétrát a „milliomosok” utánpótlásában, tinédzser korában családja nehéz anyagi helyzete miatt a labdarúgás mellett jó darabig pizzafutárként kellett tevékenykednie, hogy pénzhez jussanak. Akkoriban olyan tehetségekkel együtt nevelkedett, mint Javier Saviola, Pablo Aimar vagy Santiago Solari, és ráragasztották a nem túl hízelgő El Cabezón („nagyfejű”) becenevet.

Európai hazatérését követően 2008 januárjában egykori riveres edzője, Ramón Díaz hívó szavára csatlakozott a városi rivális San Lorenzo együtteséhez. A nagy összeborulás és hazatérés viszont mindössze bő fél évig tartott, ezután igazolt az Internacional csapatához. A brazil csapatnál való szerepvállalása közben egyszer, 2016-ban kölcsönben visszatért a River Plate gárdájához,  ahol veterán hadvezérként segítette Marcelo Gallardo elsősorban fiatalokra épülő, megújulóban lévő csapatát.

Annak idején 2001-es ifjúsági világbajnokság második legértékesebb játékosának választották meg a gólkirály Javier Saviola mögött, miközben magabiztosan nyerték meg a tornát. Ugyancsak tagja volt a 2004-es athéni olimpián aranyérmet szerző korosztályos argentin nemzeti csapatnak. A felnőtt válogatottban 2003 és 2010 között összesen 25 alkalommal lépett pályára, melyek alatt három találat fűződött a nevéhez.