Társadalmunk értékrendjében az első helyek egyikén van a gyermek, és így a várandós kismama is. Ha a gyermek a szemünk fénye, akkor a várandós anya különösen az. Talán ezért kérdéses annyira, hogy a kismamák mehetnek-e termálfürdőbe, ezért aggódunk jobban az egészségükért, és ezért veszünk számba minden kockázatot. Vegyük hát sorra, milyen érvek és ellenérvek sorakoztathatók fel a kismamák termálfürdős, wellnesses kikapcsolódása mellett pro és kontra!

Rögtön a végével kezdjük: ha a várandós anya szeretne wellness-központba, vagy más termálfürdőbe menni, de bármilyen kétsége van ezzel kapcsolatban, akkor első körben kérdezze meg a nőgyógyászát, vagy ha ő nincs kéznél, akkor a gyógyfürdő orvosát, ha még ezek után is vannak kétségei, akkor pedig inkább mondjon le a fürdőzésről, hiszen nem kötelező, és ő érzi igazán, hogy mi jó neki, és mi nem.  Még mielőtt meghozná a döntést egyedül, vagy segítséggel, nézzük át, milyen szempontokat kell figyelembe vennie! 

Kezdjük az ellenérvekkel!

Ha csak a legbanálisabb, de mégis létező veszélyforrást tekintjük, nem mehetünk el amellett, hogy a fürdők a csúszásveszély miatt veszélyes helyek. Ha kifejezetten zsúfolt, strandszerű a környezet, akkor egyéb mechanikai veszélyek is leselkednek a kismamákra - gondoljunk a rohangáló, csúszdázó fiatalokra! Önmagában nem a termálfürdő hordozza itt a veszélyt, hanem a nagy embertömeg. Ellenjavallt a melegvizes fürdés a a veszélyeztetett terhesség és a nyitott méhszáj esetén is.

A félelem leggyakoribb forrása a fertőzésveszély. A terhes anyák - főleg a várandósság első trimeszterében - teljes életet élhetnek, de kinek kell egy fertőzésés betegség, ami később ki tudja, milyen komplikációkat okozhat, ha nem sikerül tökéletesen kikúrálni. Fertőzést persze bárhol össze lehet szedni, a fürdők vizét pedig a mai európai elvárásoknak megfelelően rendesen fertőtlenítik, de az ördög nem alszik, előfordulhat valóban hiba. Különösen a melegebb vizű medencék jelentenek kihívást, melyekben könnyebben szaporodnak a kórokozók, ráadásul a gyógyvizes medencék vizét a folyamatos cserével tartják tisztán, magát a vizet nem klórozzák, csak a leeresztés után a medencét. Ebből a szempontból mindenképpen ajánlatosabb a természetes vizeket látogatni, és a zsúfolt helyek elkerülése ajánlott.

Egy másik fontos tényező az időzítés. A harmadik trimeszterben, főleg a szülés előtti időszakban már nem javasolt a meleg vízben való tartózkodás.   

Maga a vízhőfok sem lényegtelen. A forró víz egyrészt méhösszehúzódásokat okozhat, másrészt ellazíthatja a méh záróizmait. Mindez fokozza a koraszülés veszélyét. Igaz, hogy a szervezetünknek van belső hőszabályozó rendszere, tehát a forróvízben ülve is megmarad a 36 fokos belső hőmérsékletünk, tehát a magzat semmit nem érzékel a külvilág hőingásából,  viszont teljesen felesleges túlterhelni a szabályozó rendszert, és ezáltal a keringési rendszert. Szerencsére a legtöbb termálvizes fürdő nem csak egyetlen - forróvizes  - medencével rendelkezik, a vízhőfok tekintetében bőven van választék, a gyógyító hatású termálvizet sok helyen hidegvízzel keverik, vagy a medencébe engedés előtt hűtik, így mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb hőfokú medencét.

Maga a víz ásványi összetétele kevésbé jelent kihívást a várandós anyák számára, hiszen ahhoz, hogy ezek az ásványi anyagok jelentős hatást gyakoroljanak a szervezetünkre, kúraszerűen, gyakran kell nem kevés időt eltölteni az adott gyógyvízben. Ennek ellenére érdemes érdeklődni a fürdőorvosnál, hogy az adott gyógyvíz javallott-e kismamáknak vagy sem. Különösen azokkal a gyógyvizekkel legyünk óvatosak, melyek radioaktív izotópokat tartalmaznak, ilyen például a hévízi tó.

Ellenjavallt a melegvizes fürdés a a veszélyeztetett terhesség és a nyitott méhszáj esetén is.

Mi szól mellette?

Ha a fenti kockázatokat képesek vagyunk a megfelelő módon kezelni, és a lehetőségek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet, akkor a terhes anyukák számára inkább a termálvizes fürdők előnyei fognak kidomborodni, és nem a veszélyeik. 

A várandós kismama nem ülhet tétlenül várva a szülés idejét, számára is fontos a rendszeres testmozgás. A különböző mozgásformák közül a legveszélytelenebb az úszás. Ha nem forróvizes medencében történik, akkor mindenképpen egészséges a vízben végzett mozgás, kevésbé terheli meg az egyébként is extra terhelésnek kitett izületeket, mint bármilyen másik szárazföldi sport. Az esés miatt előforduló mechanikai sérülések kockázata is szinte nulla, amíg a vízben mozog a kismama. 

A terhesség szót nem szeretjük manapság, hiszen a várandósság egy nagyon prózai vonatkozását húzza alá a fennköltségével szemben. Ennek ellenére a terhesség érzete nagyon is valós velejárója a gyermekáldásnak. A gravitáció-mentesség, a súlytalanság tehát nagyon is kívánatos a kismamáknak, ha csak arra az időre is, amíg belemerülnek a medence vizébe. Végre szabadon lebeghetnek, nem nyomja extra súly sem a bokájukat, sem a derekukat, sem a gerincüket. Az izmaiknak nem kell folyamatosan korrigálni a megváltozott súlyeloszlást. Ez az élmény lehetőséget ad arra, hogy a kismamák pozitívabban éljék meg ezt az embert próbáló időszakot, és valóban áldottnak, várandósnak érezzék magukat, és ne terhesnek. 

Ehhez kapcsolódik, hogy kutatások igazolják, hogy a rendszeresen termálfürdőbe járó kismamák nyugodtabban alszanak - még a terhesség későbbi szakaszában is, mikor a nyugodt alvást megnehezítheti a már látványosan domborodó pocak, és nem vehet fel tetszőleges testhelyzetet az anya.

A víz lelki hatásait nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nem véletlen, hogy a baba is vízben lebeg az anyaméhben, és a szülés ősi módjai közül az egyik legelterjedtebb volt a vízben szülés. Ez kezd újra divatba jönni. Az anyaság állapota és a víz mint közeg titokzatos kapcsolatban van egymással, a létező veszélyek kiküszöbölése mellett vétek lenne eltiltani a kisbabát váró anyákat ettől a varázslatos kapcsolattól!