Manapság viszonylag kevés dolog és történés van az életünkben, ami igazán biztosra vehető. A bizonytalanság korát éljük, vállunkon érezzük többek között a rendszer-, kormány- és klímaváltozás súlyát. Talán ezért van az is, hogy hosszútávú tervekre nem igen pazaroljuk az energiánk. Lesz ahogy lesz, csak a következő választást, hullámot, vészhelyzetet, moratóriumot, világkiállítást, hétvégét éljük túl...

Azonban vannak dolgok amelyek rosszul tolerálják az ilyen hozzáállást. Ilyenek például a kültéri faszerkezetek. Ha ezek megalkotásakor nem helyezünk hangsúlyt a hosszú távú védelemre, akkor egészen hamar képesek nagyon avítt állapotba kerülni, amelyet aztán gyors és végleges szétesés követ. A nap, az eső, a hőmérséklet változásai hatékonyan dolgoznak, és akkor még a különböző, őket segítő gomba- és rovarkártevőkről nem is beszéltünk.

Ez történt itt a szomszédunkban egy deszka borítású kapuval is. A kapu váza persze zártszelvényből készült, az azért bírja az időt, viszont erre sima gyalult deszkák kerültek anno, amelyek a felületkezelés dacára az elmúlt évek alatt bizony megöregedtek. 

Halaszthatatlanná vált már a csere. 

Az új deszkázat végül 16 mm vastag, mindkét oldalon csiszolt borovi lambériából készült. Azért ebből, mert most épp nincs normális gyalugépem, tehát magamnak gyalulni nem tudtam, megfizethető gyalult deszka pedig nem létezik. Ráadásul egy masszív lambéria jól néz ki, a csiszolt oldalait gyorsan és hatékonyan lehet mázolni.

Anno úgy oldották meg a deszkák rögzítését, hogy a kapu vízszintes vázához (az udvar felőli, belső oldalon) csavaroztak 4x4 centiméter átmérőjű staflikat, (felül, alul meg középen) majd a deszkákat ehhez facsavarokkal rögzítették. Így el lehet kerülni, hogy minden egyes deszkaszálat kapupántcsavarokkal kelljen a vasvázhoz fogni, ami sokkal több munkát, fúrást és villáskulcs-tekergetést jelentett volna. Ezt az eljárást használtuk mi is.

A vasvázról lebontottunk minden régi faanyagot, majd a festése után új vízszintes staflikat csavaroztunk rá, erre pedig az előzetesen már lemázolt és leszabott lambériacsíkokat raktuk szépen sorban fel. 

Azt ugye mindenki ismeri, aki már csinált ilyesmit, hogy egy a csomagolásból frissen kivett lambériaszál milyen szép egyenes. Ez az állapot tart is vagy pár óráig. Aztán - különösen, ha rögtön be is fessük-mázoljuk valamivel - gyorsan elkezd minden irányban hajlani-tekeredni. Ezt persze a felrakáskor kézzel helyre lehet húzni, aztán meg már tartják egymást a lambériacsíkok, őket meg ugye a sok-sok facsavar. De azért egy ilyen lambériázáskor mindig lehet számítani arra, hogy lesz olyan lambériaszál, amit csak nagy dulakodások, netán több nekifutás után tudunk beszuszakolni a helyére a sorba. 

Mi végül is egy nap alatt lettünk kész a képeken látható 1+3 méter széles kapu lambériázásával. A bevonat egy szürke vastaglazúr lett, ami két-három rétegben került felhordásra, szóval egy darabig bírni fogja a választásokat   klímaváltozást.  

A kapu tetejére került még egy alumínium U profil, hogy a deszkák felső vége, a bütümetszet is védve legyen az időjárás és különösen a napfény viszontagságaitól, plusz így ráadás merevítést is kap, kevésbé fog elhajolni/csavarodni jobbra-balra a lambériaszálak felső vége. 

Ilyenkor persze - ha már lúd... - cserélődnek a zárak, kilincsek is, vettünk új postaládát, sőt, új csengőt is. Mindezt összeadva azért már szabad szemmel is jól látható összegre rúg a kapufelújítás ára, de cserébe a végeredmény is egész mutatós lett. Jöhetnek a zombik.