A skót szintipop trió elérkezett harmadik nagylemezéhez, amivel ugyan nem reformálják meg a zsánert, mégis kellemes kikapcsolódást ígér a maga borús, mégis csilingelően életteli módján. A Love Is Dead egy szerethető, átélhető album, ami bár túl lett nyújtva egy kicsit, mégis elég nagy újrajátszási faktorral dolgozik ahhoz, hogy ne csattintsuk mandinerből a kukába.
Sokan mondják, hogy a harmadik album kb. olyan egy banda életében, mint a hetik év egy párkapcsolatban: vízválasztó. Ha ez megvan és sikerrel vesszük az akadályt, akkor onnantól mindent lehet, az út ki van kövezve; a hal ki van fogva; az élet el van rendezve és jelen esetünkben: a rajongók meg vannak véve. Abból is látható a tét nagysága, hogy most először külső producerrel dolgozott együtt a trió, tehát Iain, Martin és Lauren mellett nem kisebb név, mint Greg Kurstin munkálkodott éjt nappallá téve a harmadik CHVRCHES korongon. Ha nem ismeritek az úriembert, akkor csak zárójelben annyit, hogy dolgozott már a Foo Fighters-zel, Sia-val, Kelly Clarkson-nal, Ellie Goulding-gal, Pink-kel, de közreműködött Adele Hello-jában is, valami tök ismeretlen Grammy-díjhoz juttatva ezzel az énekesnőt… Szóval az előjelek több, mint biztatók voltak, innentől nem is volt más hátra, mint kihozni a mainstream-be jegyet váltó harmadik albumot, a Love Is Dead-et, és elkezdeni üldözni az olyan frontcsajos bandákat a ranglisták élén, mint a PVRIS, az Against The Current vagy a nagy öreg Paramore.
Viszont mindezekkel együtt nekem az a benyomásom, hogy nem sikerült megcsinálni azt a bravúrt, amit az előző két lemezzel igen. Mármint tisztán statisztikai alapon mégis, hiszen ez is bekerült a UK Top10-be, sőt a Billboard 200-as listáján is a 11. helyig mászott, ami azért nem kis teljesítmény, de most, hogy felemlegettem a vetélytársakat, ki is domborodik, hogy miért marad alul a CHVRCHES velük szemben. A lemez indulásával még nem is lenne probléma, hiszen a Graffiti-Get Out kettős elég erősen odateszik magukat, sőt még a Deliverance is teljesen belefér, jó kis menetelős, klasszikus szintipop nóta. Viszont a My Enemy-ben vendégszereplő Matt Berninger nekem annyira kilóg a sorból, mint a God’s Plan-t éneklő Martin, és ezekkel nekem darabokra is hullik az egyébként hangulatilag egészen jól felépített lemez. Plusz ugye nem árt megjegyezni, hogy Lauren hangja ugyan sokkal kellemesebb a fentebb említett urakénál, de a rivális énekesnőkhöz képest mégis papírvékony, képzetlen és erőtlen. A My Enemy után ismét jönnek a jó dalok, (a Graves egyértelműen a lemez csúcspontja, ami úgy vág mellbe a tempójával, mintha sírásó lapáttal csapkodna), majd jön a God’s Plan és megint megtörik az ív. Nekem onnantól már nincs is felfelé, ugyanis a Really Gone szomorkodása teljes letargiába taszít, az ii tök felesleges, és bár a Wonderland egészen kellemes szájízt próbál hagyni búcsúzóul, de túl sok negatívumot kéne kijavítania túl kevés idő alatt. Persze még így is ott tartunk, hogy a 13 dalból „csak” 4-5 dal billenti negatív irányba a végeredményt, de ha belegondolunk, hogy a 49 perces játékidőből ezeket a dalokat lehagyva lehetett volna egy 30-32 perces, feszes, hibátlan lemezt kigurítani, akkor azért sírásra görbül egy kicsit az ajkunk széle.
Ettől még nem gondolom azt, hogy ez egy rossz album lenne, elég sok rajongót fognak szerezni az olyan dalokkal, mint a Miracle vagy a már fent istenített Graves, mégis úgy érzem, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Én ettől függetlenül elmennék egy koncertre (amennyiben Lauren hajlandó lenne légzésgyakorlatokat tanulni, hogy ne fulladjon ki az első három dal után és ne remegjen a hangja) és a folytatást is ugyanúgy várom, ahogy ezt a korongot vártam, de legközelebb szeretnék édesebb érzésekkel távozni a tett helyszínéről.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.