Az additív gyártásról köztudott, hogy komplexebb formák, nagyon eredeti részletek, összességében a részletgazdaság eredményesebben megvalósítható vele, mint a hagyományos eljárásokkal. Ez pedig nagyobb tervező szabadságot, a fantázia szabadabb szárnyalását eredményezi.
A 2012-ben alapított, New York- és Detroit-illetőségű Slicelab is hasonlóban, művészet és 3D nyomtatás összekombinálásában utazik. A digitális gyártásra specializálódott, multidiszciplináris designstúdió a tervezés új lehetőségeivel kísérletezik. Építészeti, termék- és bútortervező szolgáltatásokat kínálnak, és mellette más cégeknek adnak gyártási tanácsokat.
Legutolsó projektjük a nyomtatott öntőforma segítségével készült „Finom tömörségű asztal”, egy 152,5x45,5x38 centis, 86 kilós betonasztal volt. Kivitelezését szimulációs és optimalizáló technológiák, 3DP és klasszikus módszerek együttes alkalmazása tette lehetővé.
A cég sajtóközleményben ismertette, hogy a 3D nyomtatást használva, új gyártó és öntőforma-készítő módszert akartak találni komplex betonalakzatokhoz. A betont az additív gyártáshoz hasonlítják: ugyanúgy kihozható belőle bármilyen forma, mint ahogy gyors prototípuskészítéssel is kivitelezhető szinte akármilyen geometria.
Komoly lehetőséget láttak a két médium, beton és 3DP fúziójában, az asztal pedig szemre is tetszetős, megvalósulását az additív technológiának köszönhető tömör bútordarab.
Mérete miatt 23 részre osztották az öntőforma digitális modelljét, mert különben bajos lett volna egyrészt optimalizálni, másrészt a segédszerkezetek számát limitálni.
A részeket annak rendje és módja szerint PLA-ből kinyomtatták, a forma harminc kilót nyomott. Ahogy összeállt, a hátoldalán feltöltötték fehér betonnal, lényegében beleöntötték a betont. Az eljárás előnye, hogy az így kialakuló felületek hibátlanok, tetszetősek. Végül a PLA öntőforma minden egyes darabját eltávolították, és kész is volt a betonasztal.
A Slicelab elégedett a végeredménnyel. Szerintük hagyományosan gyártott öntőformával képtelenség lett volna ilyen betonasztalt építeni.
