Média- és könyvtörténeti utazásra invitáljuk az olvasót. Megismerkedünk a 20. század első felének egyik neves magyar könyvkiadójával, valamint a két világháború közötti Magyarország legnagyobb médiabirodalmával. Találkozunk a médiavállalatot a semmiből létrehozó, kíméletlen üzletemberrel és irodalmi mecénással, valamint feleségével, a kor ünnepelt színésznőjével. Végigkísérjük a vállalat fénykorát, s azt is, hogy működésének miként vetett véget a regnáló hatalom. Végül szó lesz néhány jeles orvosról és egy amerikai rockbandát különös tanaival inspiráló milliárdosról.
A Gellért-hegy tövében, magas fák mögött rejtőzik az alábbi képen látható villa. Nyáron a dús lombok eltakarják e szép, szecessziós épületet, téli időben azonban közelebbről megfigyelhetjük értékes részleteit. Aszimmetrikus volta miatt azt se tudjuk, mit is nézzünk meg rajta először. Legszembetűnőbb a villa jobb sarkán található, kör alakú terasz, de megfigyelhetjük a kovácsoltvas korlátokat, díszítőelemeket is. Továbbá láthatunk az épület homlokzatán egy domborművet, ami talán három zenélő puttót ábrázol. Gondolhatnánk, hogy ilyen figyelemre méltó kinézetű villában hajdanán hasonlóan izgalmas sorsú emberek élhettek, s tulajdonképpen nem is állnánk messze a valóságtól. Ennek járunk utána ebben a bejegyzésben.
A könyvkiadó villája
A századfordulón a mai Mányoki út 5. számú telek – több szomszédos ingatlannal együtt – Weisz Jakab (1843-1910) nagykereskedő, a Weisz Jakab és Mór hajózási vállalat társtulajdonosának birtokában volt. Weisz 1903-ban hatósági engedélyt kapott arra, hogy egy üvegházat építtethessen a telekre. A kereskedő halálát követően, 1911-ben örökösei eladták az ingatlant Strasser Bertalannak (1870-1930) és nejének, Montag Saroltának (1883-?). A zsidó családból származó Strasser Bertalan akkoriban Grill Károly Könyvkiadóvállalatának társtulajdonosa volt. A főváros egyik legrégibb könyvkereskedését a névadó fia 1889-ben adta el Strasser sógorának, Balázs Adolfnak. A sógor halála után, 1893-ban vette át a cég irányítását Bertalan és egyik testvére, Lipót (1865-1951). Vezetésük alatt a vállalkozás életében egyre hangsúlyosabbá vált a könyvkiadás, míg végül 1904-ben a két tevékenység teljesen különvált. A Strasser testvérek a könyvkiadást tartották meg, a könyvkereskedést más vitte tovább. Könyvkiadójuk jogi és államtudományi szakmunkák kiadására szakosodott, de ők jelentették meg először magyar fordításban például Nietsche Imígyen szóla Zarathustra című művét és Tolsztoj Feltámadás című regényét, s ők adták ki egyebek mellett Jászi Oszkár több írását.
A villa az 1930-as évek elején
Forrás: Színházi Élet, 1930, 3. sz., 36. p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Strasser Bertalan és felesége Mányoki úti telkükre 1911-ben építtették fel a ma is ott található háromszintes villát Faludi Ferenc tervei alapján. A statikai terveket Kemény és Tisza készítette, a kivitelező Darmstädter Gyula építőmester volt. Az épület középső szintjén két kisebb lakrészt alakítottak ki, a felső szinten pedig egyetlen lakrészt helyeztek el. Utóbbiban 6 szoba, továbbá egy-egy ebédlő, konyha, tálaló, kamra, hall, ruhatár, cselédszoba, előszoba, fürdőszoba és mosdó helyiség volt megtalálható. Az alsó szinten cselédszobák, pince- és raktárhelyiségek mellett a központi fűtés gépezete helyezkedett el. Az elkészült villába nem csak az építtetők költöztek be, hanem Balázs Adolf özvegye, Bertalan nővére, Laura (1867k.-1932) is fiával, Rikhárddal (1891-?) és lányával, Magdolnával (1887-1939), aki 1921-ben férjhez ment fancsikai Schwartz Sándor tőzsdebizományoshoz. Később, 1922-ben a tulajdonosok a villát átépíttették, hogy bérlőket is fogadhassanak.
Bertalan 1930-ban bekövetkezett halála után a villa még öt évig maradt a Strasser család tulajdonában, 1935-ben eladták. A könyvkiadó vállalatot viszont továbbra is a família irányította. Bertalan helyét a cég vezetésében veje, az eredetileg gyógyszerész Csató Sándor (1892-1968) foglalta el, aki 1929-ben vette feleségül Bertalan lányát, Líviát (Lillyt) (1904-?). (Lillynek egyébként Csató már a második férje volt, 1926-ban összeházasodott Hennefeld Ernő jégszekrénygyárossal, azonban 1928-ra elváltak.) A zsidók gazdasági tevékenységét korlátozó intézkedések ellenére 1944 áprilisáig a vállalat élén maradtak a család képviselői. A második világháborút követően néhány évig még működött a könyvkiadó. Az idős Lipót, a vészkorszak áldozatává vált fiának özvegye, valamint Csatóék megpróbálkoztak a családi vállalkozás továbbvitelével, azonban 1950-ben a kommunista rezsim államosította a kiadót.
Strasser Bertalan sírja
a Kozma utcai izraelita temetőben
A család történetét illetően kérdéses Strasser Bertalan özvegyének sorsa. Az 1944-es német megszállás előtt még bizonyíthatóan élt, további sorsáról azonban nem leltem fel információt. A budapesti gettónak a Dohány utcai Zsinagóga kertjében eltemetett áldozatai között találunk egy Strasser Bertalanné nevű nőt, ám ő az áldozatok listája alapján 6-7 évvel fiatalabb volt Montag Saroltánál.
A szatócs és a díva Estje
Pirkadat
1922-ben bérlők költöztek a villa felső szintjére Miklós Andor (1880-1933), a korszak legnagyobb médiabirodalmának vezetője, valamint felesége, Gombaszögi Frida (1890-1961) színésznő személyében.
Miklós igazi „self-made man” volt, a semmiből hozta létre sajtóbirodalmát. A későbbi médiamogul egyszerű zsidó családban született Klein Ármin néven. 15 évesen nyomdai kifutófiúként kereste kenyerét. 1903-ban a Pesti Napló című újságnál kezdett dolgozni, ahol egyre előrébb jutott a ranglétrán, egy időben a közgazdasági rovatot vezette. Munkája során kiépítette kapcsolati hálóját, amely később vállalkozása létrehozásában és működtetésében nagy hasznára vált.
Miklós Andort 1910-ben elbocsátották a Pesti Naplótól. Ezt követően megalapította saját lapját, az Estet. Az Est bulvárlap volt, ugyanakkor a többi hasonló újság közül kitűnt újszerűségével, színvonalasságával. A jellegét tekintve leginkább a korabeli amerikai bulvárlapokhoz hasonló Est hamarosan a legolvasottabb magyar hírlappá vált, példányszáma tartósan meghaladta a kétszázezret. Miklós szerkesztősége részére a korszak legnagyobb és legtekintélyesebb nyomda- és kiadóvállalatának, az Athenaeumnak Rákóczi úti épületében bérelt helyiséget. Lapjának nyomtatására szintén az Athenaeummal kötött szerződést. Noha az Est kezdetben nem minősült a kiadóvállalat számottevő partnerének, ez a szerződés később mégis jelentős mértékben hozzájárult az Athenaeum csődjéhez és az Est médiabirodalom kialakulásához. Ugyanis az első világháború okozta gazdasági problémák a kiadónál is éreztették hatásukat, a háborús infláció következtében nagy mértékben emelkedtek az anyagköltségek és a bérkiadások. A nehézségek ellenére Miklós ragaszkodott az Athenaeummal kötött szerződésben rögzített nyomdai árhoz, ami akkoriban már a papírköltséget sem fedezte. Ráadásul addigra a szinte jelentéktelen ügyfélből az Est az ország legnagyobb példányszámú lapjává nőtte ki magát. Mindezek oda vezettek, hogy Miklós 1917-ben potom pénzért megkaparintotta a tönk szélére jutott Athenaeumot, vele együtt a vállalatnak a mai Rákóczi út – Erzsébet körút – Dohány utca – Osvát utca határolta ingatlanvagyonát és több más, az Athenaeumhoz köthető cég tulajdonjogát. A világháborút követő politikai-gazdasági felfordulást kihasználva két újságot is megszerzett magának: A Magyarország Károlyi Mihály köréhez kötődött, a Függetlenségi Párt lapja volt, melyet a kaotikus 1919. év februárjában, olcsón vásárolt fel Miklós. A Pesti Napló polgári-radikális lap volt, amihez szintén 1919-ben ingyen jutott hozzá, ez jelentette ugyanis a lap fennmaradásának egyetlen esélyét.
Delelő
1920-ra tehát létrejött a három napilapból, valamint kiadó- és nyomdavállalatból álló Est médiabirodalom. Az Est-konszern a húszas évek elején mind szerkesztési, mind technológiai szempontból a legkorszerűbb lapokat adta ki Magyarországon, ezáltal biztosította magas példányszámát és széleskörű olvasótáborát. Tudósítóhálózatot épített ki a jelentősebb európai fővárosokban és más fontos városokban, pl. New Yorkban. Munkatársai rendszeresen járták a világot, gyors és érdekes tudósitásokat küldtek haza. Eredeti riportjait, interjúit, szenzációs tudósításait gyakran átvette a világsajtó. A harmincas évek elején a vállalatbirodalom nagyjából 6500 embert foglalkoztatott. Ebből 354 volt az újságírók, külföldi tudósítók, munkatársak, kiadóhivatali tisztviselők, nyomdászok száma, 6100-an voltak a terjesztők.
Miklós Andor
Forrás: commons.wikimedia.org
A médiabirodalom vezető lapja a bulvárlap mivolta ellenére színvonalasságát őrző Est maradt. Kitűnők voltak tudósításai, riportjai, továbbá közgazdasági hírszolgálata és sportrovata. A Pesti Napló szerkesztésében a nagy nyugati polgári lapok példáját kívánta követni, célközönsége a felső tízezer és az értelmiség volt. A Magyarország terjesztése lényegében a fővárosra korlátozódott. A késő délutáni órákban jelent meg, így a munkából hazatérő tisztviselők, alkalmazottak esti olvasmányául szolgált. Más újságokhoz képest előnyét hírszolgálata jelentette, hiszen a nap eseményeit – főként a külföldieket – hamarabb leközölte, mint a másnap reggeli sajtó.
Az Est-konszern a két világháború közötti magyar irodalom tekintetében is fontos szerepet töltött be. Miklós Andor a kor nagy irodalmi mecénásának számított. Sok jelentős magyar írónak nyújtott publikálási lehetőséget. Legelsőként Móricz Zsigmond lett a vállalat munkatársa 1920-ban, számos folytatásos regénye itt jelent meg. Nem sokkal később csatlakozott a szerkesztői gárdához Szabó Lőrinc. Az Est-lapokban jelentek meg írásai többek között Babits Mihálynak, Juhász Gyulának, Karinthy Frigyesnek, Kosztolányi Dezsőnek, Krúdy Gyulának és Tóth Árpádnak.
Miklós Andor megítélése igencsak ellentmondásosan alakult, számos támadás érte őt és vállalatbirodalmát. Ezek egy része politikai-ideológai jellegű volt. Támadták mind bal-, mind jobboldalról, mégis a szélsőjobboldalról érkeztek a legélesebb vádak. Az 1920-as évek elején a Gömbös Gyulához köthető Ébredő Magyarok Egyesülete és a Magyar Országos Véderő Egyesület támadta erélyesen, 1922-ben Eckhardt Tibor határozati javaslatot terjesztett be a Nemzetgyűléshez a lapok betiltására, amit elvetett a ház. A bethleni konszolidáció időszakában azonban a konszern létét fenyegető támadások megszűntek.
A kritikák más része Miklós ellentmondásos személyiségéből fakadt. Kortársai egyszerre látták benne a vállalatbirodalmat építő kíméletlen nagyvállalkozót, valamint az újságíró-szerkesztőt, kiváló szervezőt és művészeti mecénást. Móricz Zsigmond naplójában a következőképpen jellemzi: „Különös ellentmondás volt ebben az emberben. A felszínen közönséges szatócs, petróleumszagú s képes volt az ország egyik legnagyobb vagyonát megteremteni s ami még nehezebb, megtartani. Kellett tehát benne képességeknek lenni, de ezek el voltak rejtve […] Folyton borotvaélen járt a lapja, a szatócs megérezte, mi kell a tömegnek.”
Ugyancsak Móricz 1933-ban, Miklós halálára írt nekrológjában már pozitívabb képet fest róla: „Soha nem hazudott. Soha nem hallottam tőle, hogy mást kell írni, mint ami az igazság. Csak az adagolásra vigyázott. Szerkesztő volt: a legnagyobb szerkesztő zseni, akit valaha is ismernem adatott. Nem közlő író volt: irányító. Nem vonult meg a napok eseményének fedezetébe: vállalt.” Babits Mihály pedig így méltatta nekrológjában: „A mai újságírásban ő adott legméltóbb helyet az irodalomnak, s számos nagy író tisztelte benne legigényesebb értőjét és személyes pártfogóját."
A művészvilágból ellenérzést váltottak ki Miklósnak felesége iránt érzett rajongásának megnyilvánulásai. 1922-ben vette feleségül a kor ünnepelt színésznőjét, Gombaszögi Fridát. Gombaszögi 1918-ban vált el első férjétől, Rajnai Gábor színésztől, akkortájt ismerkedhetett meg vele Miklós. Kapcsolatuk állítólag már kihűlőfélben volt, amikor 1919-ben egy őrült fiatal férfi rálőtt a színésznőre, a golyó az arcán átfúródott, nyelve megsérült. Sokáig az is kérdéses volt, hogy Gombaszögi képes lesz-e normális módon beszélni, de plasztikai műtétekkel sikerült helyreállítani az arcát és a nyelvét is, egy évvel a merénylet után pedig már színpadra lépett. A történtek hatására Miklós Andor végig kitartott mellette, és végül elvette feleségül.
Gombaszögi Frida 1927-ben
Forrás: A Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1927. október 23.
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Nejének mindent megadott, fényűző életet biztosított számára, sőt, lapbirodalma befolyásával még szakmai karrierjét is egyengette. Legalábbis ez volt a véleménye Móricz Zsigmondnak, aki úgy gondolta, saját színpadi sikere csak akkor biztos, ha Gombaszögi szerepet kap darabjában, és semmi módon nem keresztezi a lapcsalád érdekeit. A nélkülöző Szabó Lőrincet pedig fényűző élete dühítette, legalábbis a következő versében szereplő dívát a kortársak Gombaszögi Fridával azonosították:
Operába indul az autó,
s mintha a puha nagyuri szalón
gördülne véle: boldogan
élvezi az isteni díva a tél
idilljét, a rohanó táj
komoly varázsát – – De mit ér nekem
hogy esik a hó? Mit az éjszaka
költői nyugalma, mikor
otthon hideg van és
nincs mit enni?...
Gombaszögi Frida életkörülményeibe a különféle lapok előszeretettel adtak betekintést, az újságírók többször ellátogattak Mányoki úti lakására, melyet kisebb-nagyobb mértékben le is írtak. A legrészletesebb ábrázolást talán a Színházi Élet munkatársának 1930-ban tett látogatása adja:
Itt a hallszerűen szélesedő előszoba, néhány fotőjjel, egy nagyon szép intarziás kommoddal, képekkel, csillárral. Balra falépcső vezet a személyzeti helyiségekhez, jobbra ajtó a könyvtárszobához. No itt már alaposabban körül lehet nézni. Köröskörül mennyezetig érő könyvszekrények, pirosvirágos berzserek, kis asztalkák, hatalmas zongora, nagy fehér márvány kandalló, fölötte Glatter Gyula gyönyörű portréja a ház asszonyáról. Ahol egy szabad faldarab kikukucskál, ott egy-egy Rippl-Rónai, Ferenczi, Mednyánszky lóg, a legjobb társaság az írás nagymesterei számára.
Innét átmehetünk a szalónba, amelynek legfőbb értékei egy üveg spanyolfal, két nagyszerű Fényes Adolf és két Hermann Lipót kép. Az ebédlő közepén van a négyszögletes asztal nyolc borszékkel, az ajtóval szemben pedig a hatalmas «jezsuita szekrény» áll, amely mint tálaló szerepel. Ha most innét átmegyünk a könyvtárszobán, balra a kék szalónba jutunk. Ennek a szalonnak a nevezetessége az a díván, amelyen Gombaszögi Frida a szerepeit szokta tanulni. Ebben a helyiségben van elhelyezve a nagy, keretantennás rádió is.
A következő szoba a budoár. Szürke selyem modern garnitúra meggypiros csíkokkal. A falakon Mednyánszky, Glatz, Vaszary, Csók, a parketten a lakás legszebb szőnyege. A budoárt nehéz selyem függönyök választják el Gombaszögi Frida hálószobájától. Az első, ami szemünkbe ötlik, a modern empire-stílusú pamlagágy, — a mennyezet anyaga megegyezik a függöny anyagával. Az ajtóval szemben nyitott kandalló, az ággyal szemben a toalett-asztal.
Ha már idáig vitt a kíváncsiság, akkor bizony okvetlenül meg kell néznünk a garderobe-szobát is. Körös-körül hatalmas szekrények, az egyikben csak bundák, a másikban csak estélyi ruhák, a harmadikban délutáni ruhák, a negyedikben pongyolák. Külön szekrényben a cipők, külön a kalapok. És most, hogy a diszkréció végső határát is átléptük, vessünk egy pillantást a fürdőszobába. Miből áll ez? Csempe és márvány, autogejzer és a szépség fegyvertárának illatos üvegtégelyei. A konyha pedig nem is konyha, hanem laboratórium, az éléstár nem is éléstár, hanem csemegekereskedés.
Gombaszögi Frida Mányoki úti lakása
Forrás: Színházi Élet, 1930, 3. sz., 36-39. p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Gombaszögiék a színházi lap munkatársának fent leírt látogatása után már nem sokáig laktak Mányoki úti lakásukban. Ugyanis még ugyanabban az évben Miklós Andor megvette a budai Várnegyedben, a Dísz téren álló egyik villát, s átépítését követően oda költözött a feleségével.
Alkonyat
A vállalatbirodalom irányításával járó terhek jelentősen károsították Miklós Andor egészségét, ami végül halálához vezetett: 1933-ban, 53 évesen, váratlanul szívroham vitte el. Egyedüli örököseként feleségét nevezte meg. Így Gombaszögi Frida lett a vállalatbirodalom elnöke, de férje rendelkezése értelmében a konszernt Miklós két közeli munkatársával együtt irányította. A közvélemény nagy meglepetésére Gombaszögi 1935-ben bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól, s a továbbiakban csak üzleti ügyekkel foglalkozik.
Miklós halála után megkezdődött az Est-konszern hanyatlása. A liberális világnézetű sajtóbirodalom befolyása irritálta az uralkodó keresztény-konzervatív kurzust, a bethleni konszolidáció időszakában azonban lényegében szabadon működhetett. Miklós elhunytát követően viszont felerősödött a félelem, hogy a Gömbös-kormányzat betiltja az Est-lapokat. Gömbös Gyula állítólag már 1932-ben, hatalomra jutásának évében kifakadt, miszerint baloldali és liberális körökben szinte mindenkinek van sajtója, „Miklós Andornak egyenesen három”, csak neki, Magyarország miniszterelnökének nincs olyan politikai orgánuma, amely „egyedül és kizárólag az én eszméimet képviselje, s az én politikámat szolgálja”. Ennek ellenére a betiltástól való félelmek akkor még alaptalannak bizonyultak, ugyanis Gömbös személyesen garantálta Gombaszöginek, hogy az Est-lapokat „nem éri bántódás”, amíg ő a kormányfő.
Miklós Andor és Gombaszögi Frida
Forrás: A Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1933. december 10.
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Gömbös tartotta magát ígéretéhez. Az Est-konszern sorsa 1938-tól, Darányi Kálmán, majd Imrédy Béla kormányzása idején pecsételődött meg. Ehhez megfelelő keretet biztosított az 1938-ban elfogadott első, majd az 1939-ben meghozott második zsidótörvény, melyek a szabadfoglalkozású állások esetében a zsidók arányának maximálásával és a kamarai tagságok korlátozásával utat nyitottak a sajtó „megrendszabályozásához”, s lehetőséget teremtettek időszakos lapbetiltásokra. Az uralkodó elitet természetesen foglalkoztatta, hogy mi legyen az ország legnagyobb sajtóvállalatának sorsa. Az egyik lehetséges opció a felvásárlás volt. A jobboldali médiabirodalom vezetője, Kozma Miklós erre többször is tett kísérletet: először 1933 környékén, Miklós Andor halála után, másodszor pedig 1938 körül próbálta az Est-konszern részvénytöbbségét megszerezni, Gombaszögi azonban mindegyik ajánlatot elutasította.
Így a második lehetséges opció az adminisztratív úton történő megszerzés/betiltás maradt. Ennek útját Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter 1939-ben jelölte ki: adócsalás vádjával lefoglaltatja a konszern vagyonát. El is rendelt egy 5 évre visszamenő adóvizsgálatot, amely nagymértékű hiányt állapított meg. Az Est ez ellen fellebbezett, aminek a bíróság első fokon helyt adott. Végül azonban egy állami garanciával ellátott külföldi kölcsönről az illetékes hatóság megállapította, hogy azt az Est szabálytalanul használta fel, s a hatósági végzés alapján hozott bírósági határozat által a konszern állami felügyelet alá került. Ezen a jogcímen végrehajtási eljárás indult a vállalat ellen, eszközeit, berendezéseit lefoglalták. Az Athaeneum nyomda lényegiben államosítva lett. A Pesti Napló 1939 októberében jelent meg utoljára, a Magyarország pedig kormánylappá vált. A sajtóbirodalom zászlóshajója, az Est addigi formájában 1939 novemberében megszűnt, helyette „Pest” néven indult kormánylap.
A második világháború után Gombaszögi Frida jogi úton megpróbálta visszaszerezni a vállalatot. A pert első fokon 1946-ban megnyerte, a további jogi procedúráknak azonban a kommunisták térnyerése, majd az üzemek államosításáról szóló törvény vetett véget. 1948-ban e törvényre hivatkozva a pert megszüntették.
Az ötmillió pengős per
Visszakanyarodva a Strasser-villára, Miklósék várba költözése után is adtak ki bérbe lakást a tulajdonosok. 1932-ben az épületben lakott Fuchs Leó, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének alelnöke, a Magyar kender-, len- és jutaipar rt. elnöke. Ez a vállalat Pesterzsébeten, Szegeden és Dunaföldvárott rendelkezett gyártelepekkel. A cég 1925-ben jött létre a Magyar kender- és lenipar rt., valamint a Juta- és kenderipar rt. egyesülésével. Azt megelőzően Fuchs mindkét vállalatban magas vezetői (elnöki, vezérigazgatói) tisztséget töltött be.
Fuchs elsősorban „az ötmillió pengős per”-ként emlegetett maratoni, sok mellékszállal bíró pereskedés révén keltette fel a korabeli sajtó figyelmét. Sógora, Fayer Sándor, az 1920-as évek elején a Magyar kender- és lenipar rt. vezérigazgatója volt. 1924-ben Fayer lemondott cégvezetői posztjáról, és eladta vállalati részesedését 550 ezer svájci frankért a sógorának. Azonban 1927-ben Fayer beperelte Fuchs Leót. Szerinte azért vált meg vezérigazgatói állásától és részvényeitől, mert akkor sógora őt megtévesztette, kényszerhelyzetbe hozta, s ezáltal megkárosította. Kára pedig meghaladja az ötmillió pengőt. Fuchs tagadta a vádakat, és azt mondta, Fayernek azért kellene a pénz, mert időközben elszegényedett. A két fél többek között a sajtón keresztül próbálta lejáratni egymást, ami egyebek mellett újabb, rágalmazási-becsületsértési perekhez vezetett. A hosszú háborúskodás során a sógoroknak különféle vádakkal kellett szembenéznie. Fuchs például elsősorban amiatt kényszerült magyarázkodni, hogy a „lelkietlen és hazafiatlan nagytőke” képviselőjeként a vállalati vagyont az alacsonyabb adóterhek miatt Liechtensteinbe menekítette. Az ötmillió pengős perben 1929-ben született első fokon ítélet, a bíróság elutasította Fayer keresetét. Ő azonban ezt nem hagyta annyiban, fellebbezett. A jogerős ítéletet a Kúria mondta ki 1933-ban, szintén elutasítva a keresetet. Fayer még ekkor sem adta fel, később próbálkozott a per újrafelvételével. Fuchs a növekvő szélsőjobboldali veszély elől – valószínűleg 1939-ben – Londonba menekült, ahol műselyemgyárat alapított. A hírek szerint később Ausztráliában létesített vállalatot.
Az elsősegély úttörője
1935-ben Strasser Bertalan örökösei eladták a villájukat dr. Körmöczi Emilnek (1869-1949), a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület igazgató főorvosának. Körmöczi Emil az 1880-as évek végén, egyetemi medikusként kezdett mentőzni, ahol folyamatosan jutott előre a ranglétrán. 1922-ben lett az egyesület első főorvosa és igazgató-helyettese, 1925-ben igazgató főorvosa. A szervezetben végrehajtott reformja révén nemcsak annak gazdasági viszonyait rendezte, hanem nemzetközi szinten is korszerűvé, szakmailag elsőrangúvá tette. Tudományos kutatásai hozzájárultak az újraélesztés technikájának fejlesztéséhez. Fellépett a lúgkőmérgezések, a lúgkő használata ellen. Igyekezett terjeszteni a megfelelő elsősegély-nyújtással kapcsolatos ismereteket, 1930-ban megjelent „Az első segítség-nyujtás" című könyve, mely egy 2000-es évek elején írt orvosi tanulmány szerint a modern korban is hasznos ismereteket tartalmaz. Körmöczi nem csak a mentősöknél dolgozott, hanem a terézvárosi Charité poliklinikán is. Itt először belgyógyász főorvos, majd 1918-ban igazgató főorvos lett. Mindkét állásából 1938-ban vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveit a villájában töltötte. A világháborút követően, 1946-ban engedélyt nyert a villa helyreállítására, ami Vasvári László tervei alapján valósult meg. Körmöczi Emil 1949-ben hunyt el.
Dr. Körmöczi Emil
Forrás: Ország-Világ, 1925, 46. évf., 51. sz., 421. p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Kékszalag és majom agy
Körmöczi Emil is fogadott bérlőket a villájába, így az 1930-as évek végén, az 1940-es évek első felében itt lakott dr. Tuss Miklós (1898-1978) orvos, a magyar vitrolássport jeles alakja. 1928-ban a Hungária hajó legénységének tagjaként részt vett az amszterdami olimpián, ahol a vitorlás a 11. helyen végzett. A balatoni vitorlásélet fejlesztésében is kivette a részét, 1933-ban a Hungária Yacht Club egyik alapítója volt, emellett a Kékszalag verseny egyik ötletadójaként és szervezőjeként ismert. Tussal nagyjából egy időben az épületben élt Günther Sternberg, a Corvin áruház vezérigazgatója. Ugyancsak bérlő volt Putnoky László (1888-1948) vegyészmérnök, egyetemi tanár, a műegyetem szervetlen kémia tanszékének vezetője. Az üvegipar európai hírű szaktekintélyeként legjelentősebb tudományos eredményeit az üvegféleségek előállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyártási problémák megoldása terén érte el.
A villában volt az utolsó ismert magyarországi lakhelye Kiss Oszkár (1914-1990) fiatal jogásznak, kereskedőnek. Kiss a második világháborúban repülőtisztként szolgált. 1944-ben nyugatra próbált szökni az országból, ám Ausztriában a Gestapo elfogta és börtönbe vetette. A háború után Olaszországban élt, egy bárónő villájában kertészként dolgozott a Comói-tó partján. Kalandos élete során megjárta Dél-Amerikát, majd Hongkongban gumigyárosként milliárdossá vált. Vagyona lehetővé tette számára, hogy megvegye azt a comói villát, ahol egykor szolgált. Egy időben felhagyott minden üzleti tevékenységével, és elvonult egy hongkongi buddhista kolostorba. Ott „megvilágosodva” írta meg „A kezdet volt a vég" című áltudományos munkáját, melyben azt állította, hogy az ember kannibalisztikus, agyevő majmok leszármazottja. Elmélete szerint az agyevés által nőtt az ember intelligenciája, ám a mai napig magán viseli káros következményeit. Kiss teóriáját az amerikai Devo rockbanda ismertette meg a világgal, mely jelentős inspirációként használta fel munkásságához.
-----------------------------------------------------------------------
A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:
A könyvkiadó villája:
Építő Ipar, 1903. 27. évfolyam, 1406. szám, 1903. december 20., 337. p. (adtplus.arcanum.hu)
Világ, 1911. 2. évfolyam, 186. szám, 1911. augusztus 08., 16. p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapest Főváros Levéltára - HU BFL - XV.17.d.329 - 5060. (Hungaricana.hu)
Fővárosi Lapok, 1893. 48. szám, 1893. február 17., 405. p. (adtplus.arcanum.hu)
In memoriam Strasser Bertalan. In Corvina, 1930. 53. évfolyam, 52. szám, 1930. december 28., 1. p. (adtplus.arcanum.hu)
Kicsi Sándor András: Magyar könyvlexikon. 2006, Budapest, Kiss József Könyvkiadó
Központi Értesítő, 1932. 57. évfolyam, 31. szám, 1932. augusztus 04., 521. p. (adtplus.arcanum.hu)
Corvina, 1944. 67. évfolyam, 30. szám, 1944. április 13., 122. p. (adtplus.arcanum.hu)
Központi Értesítő, 1947. 72. évfolyam, 40. szám, 1947. október 02., 1085. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Dohány utcai zsinagóga sírkertjében eltemetettek névsora: http://dohanykert.hu/index.php?menu=nevek
A szatócs és a díva Estje:
Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939. In: Pesti Ernő (szerk.): Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924). A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, 1982., Budapest, I-XIII. p.
Zalai Katalin: Gombaszögi Frida drámája, két felvonásban. Az Est-lapok konszern felszámolása és utóélete. In Múltunk, 2016. 61. évfolyam, 3. szám, 182-231. p.
Móricz Virág: Apám regénye. 2002, Osiris Kiadó.
Miklós Andor. In Az Est, 1933. 24. évfolyam, 276. szám, 1933. december 05., 1-7. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1927. október 23. (adtplus.arcanum.hu)
A Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1933. december 10. (adtplus.arcanum.hu)
A Gombaszögi-nővérek és Gombaszögi Frida. In: Bálint Csaba (szerk.): »Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam.« 1986, Budapest, Magyar Színházi Intézet
Mányoki-út 5. II. emelet. In Színházi Élet, 1930, 3. szám, 36-39. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Miklós-villa. UrbFace http://urbface.com/budapest/a-miklos-villa
Az ötmillió pengős per:
Gazdát cseréltek a Magyar Len- és Kenderipar r.-t. részvényei. In Honi Ipar, 1915. 16. évfolyam, 18. szám, 1915. szeptember 15., 16. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Fayer-contra Fuchs ötmilliós pörben megint Fayer Sándor szegényjoga körül folyik a vita. In 8 Órai Ujság, 1930. 16. évfolyam, 252 .szám, 1930. november 05., 4. p. (adtplus.arcanum.hu)
Az ötmillió pengős Fayer-Fuchs-pör. In Pesti Hírlap, 1932. 54. évfolyam, 125. szám, 1932. június 08., 12 p. (adtplus.arcanum.hu)
A hazafiatlan tőke az ítélőtábla előtt. In Magyarság, 1932. 13. évfolyam, 126. szám, 1932. június 08., 5. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Kuria ítélete a Fayer-Fuchs-pörben. In Magyarság, 1933. 14. évfolyam, 124. szám, 1933. június 02., 7. p. (adtplus.arcanum.hu)
Feldkirch titokzatos közgazdasági tragédiája. In Képes Figyelő, 1947. 3. évfolyam, 41 szám, 1947. október 11. (adtplus.arcanum.hu)
Az elsősegély úttörője:
Fővárosi Közlöny, 1935. 46. évfolyam, 5. szám, 1935. január 25., 160. p. (adtplus.arcanum.hu)
Dr Körmöczi Emil. In Ország-Világ, 1925. 46. évfolyam, 51. szám, 1925. december 20., 421. p. (adtplus.arcanum.hu)
Egy mentőorvos naplója. Körmöczy Emil dr. a B. ö. M. E. volt igazgatófőorvosának félévszázados emlékei. In Ujság, 1939. 15. évfolyam, 1 szám, 1939. január 01., 5. p. (adtplus.arcanum.hu)
Dr Vértes László: Dr. Körmöczi Emil, a BÖME és a Charité Kórház igazgató fôorvosa. In: Magyar Mentésügy, 2001. 20. évfolyam, 1–2. szám., 46-50. p.
Fővárosi Közlöny, 1946. 57. évfolyam, 26. szám, 1946. június 15., 717. p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapest Főváros Levéltára - HU BFL IV.1420.r - XI. kerület - Orlay u. - 4 (Hungaricana.hu)
Kékszalag és majom agy:
Tuss Miklós dr. Magyar Vitorlás Szövetség honlapja https://hunsail.hu/Contents/Item/Display/3841
Putnoky László. Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z 1982, Budapest, Akadémiai Kiadó, 452. p.
R. Székely Julianna: "Apa, kérlek, ne játssz az életemmel!" In Új Tükör, 1982. 19. évfolyam, 52. szám, 1982. december 26., 18-21. p. (adtplus.arcanum.hu)
Neff, Joseph: Graded on a Curve: Devo, Hardcore Devo: Volume One, 74–77. The Vinyl District 2021. február 21. http://www.thevinyldistrict.com/storefront/2021/02/graded-on-a-curve-devo-hardcore-devo-volume-one-74-77/
