A tabáni tűzvész

2021. július 25. - fovarosi.blog.hu

Bár ma erős romantikával viseltetünk a Tabán iránt, a történelmi adatok bizonyos értelemben kiábrándítóak. A kis házikók meglehetősen egészségtelen életkörülményeket biztosítottak, a járványok fészkei voltak: lakóit kolera és pestis is pusztította. A Dunához közeli, lapályosabb területeket a folyó árvizei pusztították - 1712-ben, 1732-ben és 1755-ben is. És ha mindez nem lett volna elég, a háborús csapások mellett jöttek a tűzvészek is. Ezek a tragédiák újra és újra visszavetették a Tabánt, amely így sosem városiasodott, nem tudott a többi városrésszel együtt fejlődni, bár a 17. század végi bevándorlásnak köszönhetően lakossága így is növekedett.

1793-ban Robert Townson angol természettudós készített feljegyzéseket a Tabánról. A derék professzor megütközéssel írta le, hogy a fürdők közös medencéiben együtt lubickoltak fiúk és lányok, öregek és gyerekek, sokan köztük meztelenül vagy csak "fügefalevél nagyságú" takaróval. Ez a szokás egészen a 19. század közepéig fennmaradt a kisvárosokban, falvakban.

A Tabánt többször is sújtotta tűzvész, pusztulás: 1526-ban a törökök gyújtották fel a Várat, de 1541-ben és 1686-ban is az ostromok, a hadi helyzet hozott pusztulást a Vár közelében elhelyezkedő Tabánra is. 1723-ban is volt egy tűzvész, ennek oka egy robbanás volt.

Ha tetszik a blog, kérlek támogasd munkámat anyagilag is - 1000 forintot elérő támogatásodért ajándékba kapsz tőlem egy letölthető könyvet (pdf), benne az 1971. év legfontosabb fővárosi híreivel! Támogatásod segítségével tudom fizetni a fotók szerkesztéséhez szükséges Photoshop előfizetést, könyvtári tagságot, szakkönyveket tudok beszerezni antikváriumokból, és egy új laptop megvásárlását is segíted. Cserébe mindenféle jó kis posztokat olvashatsz Budapest jelenéről és múltjáról. Nagyobb adományodat most könyvvel hálálom meg, részletek a Patreon oldalon. Segítségedet nagyon köszönöm! >>> Patreon >>>

Mégis, az 1810. szeptember 5-én kitört tűzvész vált a leghíresebbé, vagy inkább leghírhedtebbé. Ahogy már korábban írtuk, a Tabán lakói sokáig a szőlőtermesztésből, borászatból éltek. Így érthető, hogy a tűz kitörésekor kevesen voltak otthon: aki munkára fogható volt, az - ősz lévén - kint volt a Gellért-hegy és a Sas-hegy szőlőiben. A Hosszú utca egyik udvarán is lázas munka folyt: a szüretre készülve ki kellett égetni a hordókat, taposókádakat. Schuller mester Gierl nevű pintérlegénye éppen ezt a munkát végezte, amikor a hirtelen felkapó szél belekapott a lángba, és a vörös kakas már fel is ugrott a ház fazsindelyes tetejére. A tetőről aztán villámgyorsan terjedt tovább a tűz a szorosan egymás mellé épített, sok éghető anyagot tartalmazó házakra, tetőkre. Egy órán belül már négy területen égett a Tabán. A hegyen lévők, látván a tüzet és a hatalmas, gomolygó füstfelhőt, mindent eldobva rohantak haza, de már későn. A szűk, zegzugos utcák a lángoló házak miatt járhatatlanokká váltak. A folyó partján a hajóhíd budai oldala is elégett, így a pesti oldalról sem jöhetett gyors segítség. A parton horgonyzó hajókra rakott széna is begyulladt, a tűzben elszabaduló hajók pedig égő fáklyaként úsztak le a Dunán.

Emléktábla a Döbrentei térnél, a támfalon (Fotó: Papp Géza)

Persze nem csak a szőlőskertekben, hanem a Várban is észlelték a tüzet. József nádor az Esterházy ezredet "vetette be" az oltásra. Mivel az egyik fontos vízvezeték is megsérült, víz helyett borral próbálták a tüzet megfékezni.

Gyakorlatilag minden a lángok martaléka lett. Odalett a hajóhíd budai oldala, több, mint négyszáz ház, az istállók, a műhelyek. Lángolt a rácok temploma is. A katolikus templomban másnap újra fellángolt a tűz, ekkor már a falak sem bírták tovább. Bár sokan a hegyen dolgoztak, így is több mint száz halott került elő a romok közül: többnyire idősek, asszonyok és gyerekek.

Fennmaradt Vitkovics Mihály szeptember 8-án Kazinczy Ferencnek küldött levele, amelyben leírja a pusztulást: "...Budán a Rácvárosban a múlt szerdán tizenkét és egy óra között egy bodnárnál tűz támadván, az egész Rácvárost egyszerre lángba borította: sőt a Vízivárost is a Duna részről egészen a kapucinusokig felgyújtotta, s így közel ezer házat felprédált. - A rác templomot is a plébániával együtt fel- és leégette, következésképpen szegény János öcsémnek, az ottani plébánosnak mindene odaégett, úgy hogy ő, felesége, gyermeke, cselédje csak a rajtavalóival menekedhetett meg." A levélben beszámolt arról is, hogy a tűz áldozatává váltak Virág Benedek kéziratai is. A készülő "Magyar Századok"-at szerencsére így is be tudta fejezni: megírta újra, ami akkor elveszett.

József nádor nem csak a tűz napján jeleskedett, az újjáépítést is ő irányította. A szabályozási tervnek megfelelő új utcákat és tereket alakítottak ki. Ez az utcahálózat egészen az 1930-as évekig, a Tabán végleges lebontásáig megmaradt. Az akkor lebontott házak zöme a tűzvész után épült, a régi épületek alapjainak felhasználásával. A Dunához közeli területeken megemelték a talajszintet, és legalább a központban jobb minőségű építőanyagokból építkeztek, bár a Gellért-hegy oldalában megmaradtak a rozoga viskók. Ennek oka a lakók szegénysége volt. A két templom körül több helyet hagytak, mint korábban, így ezek kiszabadulhattak a házak szorításából. Ezzel együtt a Tabán továbbra is nagyon zsúfoltnak volt mondható: 130 holdnyi területén 956 házat számláltak az 1820-as évek elején, míg a Vár 140 holdnyi területén 228-at, de még a Víziváros 150 holdján is csak 757-et.

A tabáni tűzvész ábrázolása az Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom Szent Flórián festményének alsó részén (Fotó: Papp Géza)

A következő katasztrófát, a híres-hírhedt 1838-as árvizet a domborzati viszonyoknak köszönhetően már sokkal jobban viselte a Tabán: 927 házából 879 ép maradt. Szenvedéstörténetük következő fejezete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején jött el. 1849-ben, Buda Várának újabb ostromakor többnyire a szőlőskertekbe menekültek a háborús események elől.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!